Sorry My Brother, Sorry My Love [BEFEJEZETT]

1. fejezet

Hoseok
Lágyan cirógattam az arcát, miközben aludt. Az arccsontján végig vezetve az ujjamat elértem a szájához, amit szintén körbe rajzoltam. Lassan kezdte el nyitogatni a szemeit, majd mikor meglátott egy apró mosoly ült ki telt ajkaira.
- Jó reggelt, Szépségem! - mosolyogtam, majd egy csókot leheltem az ajkára.
- Jó reggelt, Hobie! - dörmögte mély hangján az öcsém. Lépteket lehetett hallani és már szinte vártam, ahogy kicsapódik az ajtó és belép rajta Jin.
- El fogtok késni, ha nem keltek fel! - a hangja kétségbeesett volt, mint mindig. Túldramatizálta a késés jelentőségét, Rap Mon viszont sosem aggódott emiatt.
- Omma! - nevetett az alattam fekvő angyal. Soha nem próbáltak minket szétválasztani, amit értékeltem is.
- Tae! - forgatta meg a szemeit Jin nevetve, majd magunkra hagyott minket.
- Alien... - motyogtam, majd megnyaltam a számat, ahogy végignéztem a póló alól kivillanó kockáin. Lassan simítottam végig az izmain, miközben mozgatni kezdtem a csípőmet ezzel izgatva őt.
- Hobie... - nyöszörögte alattam Taehyung, majd megszólalt a legszörnyűbb hang a világon, ami szinte mindig mindent elront... az a nyamvadt csengő. Hatalmas sóhatással, de leszálltam Vről, majd öltözni kezdtünk.

A nappaliban ott várt minket a mi díszes társaságunk, akikkel fecsérelni szoktuk az időnket. Daesung rögtön elorozta előlem az öcsém figyelmét, ahogy beszélni kezdett, így unottan fordultam Markhoz, aki szintén csak a szemét forgatta. Nem szerettük, amikor ez a kettő minket kizárva társalog.
- Indulás! - hadonászott Jin a kezében az ebédünkkel. Nagy nehezen sikerült kituszmákolni négyünket az ajtón, de az iskolához semelyikünknek nem füllött a foga. Daesung és Taehyung összekarolkoztak, míg mi (mint mindig), megtartottuk az 1 méteres távolságot egymástól.
- Néha komolyan azt hiszem, hogy együtt járnak! - kacagott fel Mark.
- Mi jutott már eszedbe? - kérdeztem, miközben vállon boxoltam.
- Most eszembe jutott, hogy elvihetnélek titeket vakrandira... - húzogatta a szemöldökét, de csak lehangoló szemforgatással jutalmaztam őt. - Kár lenne titeket veszni hagyni. Az öcsédért megőrülne minden pasi, neked meg maradnának a csajok.
- Még a gondolattól is kiráz a hideg attól, hogy Taetaet egy férfi karjába képzelem el (nem az én karomban,  ahol a helye van).

Taehyung
- Hobie megölne. - próbáltam tiltakozni a vakrandi ellen.
- Ugyan már! - szólalt meg elég harsány hangon a barátom. - 18 évesek is elmúltatok, lassan már ballagunk, de ti nem voltatok egy buliban sem lenni a befásult bátyádba miatt.
- Rendben, de ő is jön. - intettem a pasim felé a fejem
et egy aprót