Sorry My Brother, Sorry My Love [BEFEJEZETT]

23. fejezet

Hoseok
Nem tudtam, hogy miért bántom, de akkor ott a fürdőben előjöttek a fiam emlékei... nem tudom, hogy miért, de megütöttem őt és nem voltam képes bocsánatot kérni, pedig akartam. Valami bekattant nálam, ami miatt soha nem leszek normális. Természetesnek tartom azt, hogy megüssem a szerelmemet és, hogy a következő pillanatban lágyan csókoljam. Ahogy remegett Eunwoo karjaiban rögtön féltékeny lettem és a csuklóját megragadva kezdtem magam után húzni, de nem jutottam sokáig, ugyanis a fiú megragadta a másik kezét.
- Engedd el! - kiáltotta, mire rögtön ránéztem. - Nem hagyom, hogy bántsd!
- Inkább törődj a nővéreddel és hagyd, hogy ezt mi felnőttek ketten oldjuk meg. - mormogtam, mire elmosolyodott.
- Most komolyan azt gondolod, hogy valaha bárki hozzá nyúlhat Ommához? - nevetett fel. - Ő hozzám tartozik és soha nem is hagy el. Megígérte, mikor 5 éves voltam és rólad kérdezgettem állandóan.
- Attól, hogy nem hagy el soha, nem tartozik hozzád. - nevettem fel. - Ő egész életében hozzám tartozott, mert engem szeret és én is szeretem őt.
- Ebben csak annyi a nevetséges, hogy ha igazán szeretnéd, akkor soha nem bántanád. - jelentette ki, mire elengedtem a kezét. - Retteg attól, hogy ismét megütöd vagy, hogy egyáltalán hozzáérj én pedig még a gondolattól is undorodom!
- Eunwoo, elég! - szólt rá a fiúra szigorúan Taetae.
- Ennél az alaknál még az a perverz szomszéd is jobb! - kiáltotta a fiú, mire V felpofozta. A fiú az arcához kapott és riadtan nézett az anyjára. - Omma?
- Sejint ebből hagyd ki! - nyekeregte Tae, mire rögtön felment bennem a pumpa.
- A szomszédban lakik?! - ragadtam meg ismét a kezét. Rám pillantott és könnyek csillogtak a szemében.
- Igen, ott lakik és szeretném, ha nem avatkoznál bele semmibe... Eunwoo nemsokára elköltözik és akkor én is egy kisebb lakásba mehetek. - motyogta. - Jól leszek.
- Könyörgöm, gyere haza velem! - mondtam ki magamat is meglepve. - Sajnálom, hogy akkor megütöttelek, de valami hirtelen bekattant akkor... mióta nem vagy velem csak rosszabb vagyok... a segítségedre van szükségem!
- Rendben. - mondta, mire Eunbi és Eunwoo rögtön leintette.
- Nem akarom, hogy valaha bánthasson. - mondta Eunbi. - Nem akarlak mégegyszer úgy látni... még mindig kísért rémálmaimban az, ahogy Sejin bántott.
- A szomszéd Sejin? - értetlenkedett Eunwoo. - Ha ő bántott én esküszöm, hogy...
- Nem! - kiáltotta Taehyung. - Te nem csinálsz semmit! Nem fogod elcseszni az életedet egy hülyeség miatt!
- Az, hogy megvédjelek sosem lesz hülyeség. - mosolyodott el és ekkor láttam meg, hogy az én fiam... az a mosoly, olyan volt, mint az enyém.