Sorry My Brother, Sorry My Love [BEFEJEZETT]

6. fejezet

Jin
- Omma... - nyekeregte a telefonba Taehyung. A hangja rekedt volt, hallani lehetett rajta, hogy sírt az este folyamán.
- Hol vagy? - szólaltam meg rögtön, mire egy szaggatott sóhajt eresztett ki magából. - Mondd meg, hogy hol vagy, azonnal érted megyek!
- Nagy hülyeséget csináltam... - nyöszörgött Taetae megtörten.
- Mi történt? - kérdeztem meg reflexből.
- Én lefeküdtem egy olyan férfival, aki ismerte Ommat... - motyogta, miközben sírni kezdett.
- Mi a neve? - kérdeztem, miközben megmarkoltam a pólóm alját.
- Kim Sejin... - motyogta, mire belém szorult a levegő. - Nem tudom a címet, de haza akar vinni engem ma.
- Nem. - jelentettem ki. - Tudom, hogy hol lakik, 10 perc és ott vagyok, addigra készülj el!
- Mi történt? - pattant fel velem együtt Hoseok.
- Marad itthon és meg se mozdulj, míg apád fel nem kel... ha kérdezi hol vagyok mondd meg, hogy Sejinnél. - mondtam, majd megragadtam a kocsikulcsot és sietősen mégis óvatosan kezdtem el hajtani a cél felé.

Rap Mon
Mikor lementem Hobie fogadott, aki idegesen dobolt a lábával. Mikor meglátott rögtön felém sietett.
- Jin? - kérdeztem, mire megcsillant a szemében a remény.
- Sejinhez ment, ott van Tae... - mondta, majd engem szugerált.
- Induljunk! - kiáltottam és ügyet sem vetve arra, hogy pizsamában vagyok bepattantunk a kocsimba, majd a 10 perces utat 4 perc alatt megtéve megérkeztünk az úticélunkhoz. Az ajtó tárva-nyitva állt és mikor beléptünk mindehol széttépett ruhák fogadtak minket, mind Jin, mind Tae ruhái a földön voltak. Rohanni kezdtem a hangforrás felé, amint kinyitottam az ajtót még dühösebb lettem. Jin és Taehyung bömbölt és Sejin nevetett. Későn jöttünk, már bántotta őket...

Hoseok
Amint megláttam Jin és Tae könnyeit magamhoz tértem a sokkból. Nem akartam, hogy bánthassa őket ismét, így hozzájuk rohantam, amint meglátott a férfi lefagyott a mosoly az arcáról.
- J-Hope?! - pillantott rám rémülten a férfi.
- Hogy mertél hozzáérni?! - üvöltöttem, majd lekapta a dzsekim és az öcsém meztelen testére. A tőlem jóval idősebb férfit ütni kezdtem, nem érdekelt, hogy bajom eshet, amint elbátortalanodtam volna Taehyung arca villant fel előttem, ahogy szenved. Namjoon szedett le a férfiról, akinek az arcát felismerhetetlenné vertem. Óvatosan simítottam Tae arcára, aki remegni kezdett.
- Ne érj hozzám, kérlek! - nyekeregte, de engem nem érdekelt és szorosan magamhoz öleltem. - Hyung, engedj el!
- Soha nem engedlek el. Soha többé! Világos?! Nem hagyhatom, hogy ez ismét megtörténjen veled! - hadartam a fülébe idegesen.
- Szeretlek. - nyekeregte, mire válaszként az ajkára hajoltam és lágy csókra hívtam. Soha nem voltam még ennyire óvatos vele... miután elváltam tőle apró puszikkal hintettem be az arcát és a száját.
- Sajnálom. - mondtam, mire most ő tapadt az ajkaimra. Jin és Rap Mon lassan összeszedte magát és elindulhattunk haza. Én és Tae egy kocsiban utaztunk, amit én vezettem, míg a másik kocsiban a "szüleink" ültek. Nem szóltunk egy szót sem a haza vezető úton, mégis a Kellemes csend lebegett minket körbe és nem a kínos.