Sorry My Brother, Sorry My Love [BEFEJEZETT]

5. fejezet

Daesung
Mikor ajtót nyitottam Taehyung könnyes szemeivel találtam szembe magam. Amint meglátott magához ölelt és bömbölni kezdett. Miután beljebb tolattam a karjaim között a barátommal berúgtam a bejárati ajtót.
- Mi történt? - suttogtam, miközben a fejét simogattam. Remegett a sírástól és úgy éreztem, hogy valami szörnyűség történt.
- Hyung! - nyüszítette a fülembe. - Én lefeküdtem vele...
- Kivel? - feszültem meg rögtön. Mindig is nagyon féltettem őt.
- Hoseok. - motyogta, mire rögtön elhúzódtam és az arcára simítottam a kezem. - Nem vagyok normális! Szerelmes vagyok a saját bátyámba!
- Lehet, hogy csak azt hiszed, hogy szerelmes vagy, mivel ő az egyetlen, akivel kipróbáltad. - magyaráztam, miközben egyre közelebb hajoltam hozzá.
- Hyung, te mit...?! - nem tudta befejezni a mondatot ugyanis az ajkaira tapadtam, de nem élvezhettem sokáig, mivel csengettek és dörömböltek az ajtón. Mikor elhúzódtam Taetae rémült szemeivel találtam szemben magam. Az ágyon ült, mikor ajtót nyitottam. Mark és Hoseok lihegett az ajtóban és idegesen méregettek.
- Mit csináltál? - morogta rám nézve Mark.
- Ugyan, csak szórakoztunk egy kicsit. - mosolyodtam el, mire Hoseok megütött, majd elsietett mellettem az öccséhez.
- Sajnálom. - ölelte magához Taetaet.

Mark
Daesung kezére simítottam, majd magamhoz szorítottam, miközben a fiúkra néztem. Undorítónak találtam még mindig, hogy testvérek és szerelmesek egymásba, mégis mikor Hoseok csapzottan, remegve állt az ajtóm előtt úgy éreztem, hogy helyes dolog lenne segíteni nekik.
- Engedj el, Hyung! - bömbölt fel Taetae, de a bátyja csak mégjobban magához szorította. - Azt mondtam, hogy engedj el!
- Sajnálom, de sosem tudnálak elengedni! - kiabálta túl az öccse hangját Hoseok.
- Hobie, én szeretlek. - nyögte ki a fiatalabbik Jung testvér, mire a Hyungja rögtön elengedte és hátrálni kezdett. - Tudom, hogy te nem szeretsz és hogy csak egy játék vagyok neked...
- Taehyung én nem tudom, hogy mit is tegyek veled... - remegett meg a mi reményünk hangja.
- Soha többé ne érj hozzám! - sziszegte az öccse, majd felpattant az ágyról és elrohant. Mind álltunk ott letaglózva és senki sem eredt a legfiatalabb fiú után.
- Mit csináltál vele? - nyögtem ki magamat is meglepve ezzel. Hoseok lassan emelte rám csak a szemeit.
- Minden kegyelem és gyengédség nélkül megdugtam az öcsémet. - jelentette ki üveges tekintettel. Ijesztő volt, hogy alig szólt valamit... csak nézett maga elé bármennyire is szidtuk őt.

Taehyung
Sírva rohantam be a plázába, sokan megbámultak, de nem igazán foglalkoztak velem. Elsétáltak mellettem sajnálkozó vagy éppen lesajnáló tekinteteket vetve rám. Hirtelen állt meg egy férfi előttem, majd helyet is foglalt mellettem.
- Kim Sejin vagyok... valami baj van? - kérdezte, miközben a hátamra simított. Nem tudom, hogy miért, de nagyon jól esett és úgy éreztem, hogy megbízhatok a férfiban.
- Lefeküdtem egy olyan fiúval, aki nem szeret. - egyszerűsítettem le a dolgot. - Maga szerint mit csináljak, Ahjussi?
- Elég lesz a Hyung is. - mosolygott ràm bíztatóan és szemében semmi undort sem láttam. - Felejtsd el a fiút és keress egy olyan személyt, aki szeret!
- Hol találnék ilyen személyt, Hyung? - kérdeztem, mire lágyan megcirógatta az arcomat.
- Itt vagyok neked én, Taehyungie. - suttogta, mire rögtön felé kaptam a fejem.
- Ismerte a szüleimet? - kérdeztem, mire bólogatni kezdett, majd végigsimított a hátamon.
- Az anyáddal vagy hogy is mondjam öt, nagyon jó kapcsolatban álltunk, míg apád fel nem bukkant. - magyarázta mosolyogva. Sokat mesélt a szüleimről és mire végzett már sötét lett, így felajánlott egy fuvart nekem hazáig.
- Hyung, nem aludhatnék ma nálad? Eléggé összekaptam a bátyámmal... - magyaráztam, mire rögtön bólintott egyet. Mikor hozzá értünk kiderült, hogy egy szobába kell majd aludnom vele. Nem nagy ügy igaz?

Jin
Hoseok az öccse nélkül jött haza, vártunk rá is, de mèg sötétedéskor sem ért haza. Remegtem az idegességtől és bármit ettem vagy ittam, amint köszönt egyet a gyomromnak vissza is jött.
- Könyörgöm, 18 éves is elmúlt, jól van, tud magára vigyázni. - hadarta Hoseok. Csak akkor hadar, ha ideges. Ezzel nem minket próbál nyugtatni, hanem magát. Már majdnem felkelt a nap, mikor kaptunk egy hívást...