Sorry My Brother, Sorry My Love [BEFEJEZETT]

10. fejezet

Taehyung
Hónapok óta élek vele és először még kedves is volt, majd kiabált, végül verni kezdett. Csupa kék és zöld vagyok, de nem tud érdekelni, amíg Hoseok és a gyerek jól vannak. Óvatosan öltözök fel, miközben arra figyelek, hogy Sejint fel ne keltsem, hisz még csak 7 óra van és tegnap ivott is, tehát nem lenne túl jó ötlet most felkelteni... halkan egy pohár vizet és egy fájdalom csillapítót helyeztem az éjjeliszekrényre, majd felkapva a lakáskulcsot el is indulok a reggeli hidegben a városközpont felé, hogy bevásároljak. A süsümet a fejemen tartottam nehogy valami régi barát felismerjen, vagy egy rendőr meglássa a sérüléseimet.

Mark
Daesunggal és Hoseokkal róttuk az utcákat a suliban eltöltött idő helyett már lassan egy hónapja. A szüleink tudnak róla, de betudták annak, hogy Taehyungot keressük még mindig. Most is sétáltunk és nézelődtünk, mint általában, amikor egy ismerős alakot pillantottunk meg. Utána siettünk és követtük is, de semmi Taetaes szokást nem mutatott, nem volt jó kedve és nem nézelődött úgy, mint egy kisgyerek. Megcsörrent a mobilja, aminek mobiltokján egy Eevee figura volt. Mikor meghallottuk a hangját azonnal felismertük.
- Azonnal otthon leszek, de most be kell vásárolnom. - motyogta remegő hangon. - Ígérem, hogy vigyázok arra, hogy senki se ismerjen fel! Kérlek, nyugodj meg!
Hallottuk a hangján, hogy retteg attól a személytől, akivel beszél, így mikor letette a telefont Hoseok rögtön meg is ragadta. Taehyung ellenkezett, de Hobie nem engedte el. A ficergés közben leesett a fejéről a kapucni, így megpillantottuk a sérülésekkel borított arcát. Sokkal soványabb volt, pedig a terhesség alatt hízni és nem fogyni szoktak.

Hoseok
Mikor megláttam a sebeket rögtön magammal szembe fordítottam és végig mértem őt... a nyaka véresre volt szívva, harapva; a kezein látszott, hogy megállás nélkül dolgozott; a szemeiben csillogtak a könnyek. Magamhoz akartam ölelni, de ekkor fèkcsikorgást hallottunk és megpillantottam Sejint. Ugye nem?
- Most azonnal beteszed azt a retkes seggedet a kocsimba Taehyung! - üvöltötte az arcába a férfi az említettnek. Mivel Taehyung nem mozdult megragadta a csuklóját, majd magával akarta ráncigálni, de én is megragadtam a fiú csuklóját. - Ha most azonnal nem indulsz el, otthon meg lesz a böjtje!
- Maradj! - szóltam hozzá lágyan a szerelemhez, de ő jobban félt Sejintől, mint értékelte az egyetlen kedves gesztust hónapok óta. - Maradj, mert szeretlek!
Taehyung megtorpant, mire Sejin egy hatalmas pofont kevert le neki. A járőrök rögtön közbe avatkoztak, amiért hálás is voltam. Miután meglátták Taetaet kérdések nélkül vették őrizetbe. Mark és Daesung magunkra hagytak minket és én végre magamhoz ölelhettem a meggyötört testét. Nem érdekelt, hogy mi is történt az utóbbi hónapokban, csak azt akartam, hogy haza jöjjön, hogy végre úgy ébredhessek hogy mellettem van. Miután elváltam tőle összekulcsoltam az ujjainkat és hazafelé vettük az irányt. Otthon nem volt senki, gondolom Jin is a szokásos bevásárló körútján van. A fürdőbe vezettem és vetkőztetni kezdtem őt. Mikor lekerült róla a póló a teste tele volt zúzódásokkal, de rögtön a gömbölyödő pocakjára vezettem a tekintetem, amire a kezét is rásimította.
- Gyereket soha nem bántotta. - motyogta, miközben a hasát simogatta. - A kisfiúnk jól van.
A szívem szakadt meg annak a gondolatára, hogy eddig csak a gyereket védte. Óvatosan az arcára simítottam a kezem, majd az ajkaira hajoltam és lágyan csókolni kezdtem. Az egész testem bizsergett, a falhoz toltam őt, de ő remegni kezdett.
- Abbahagyjam? - kérdeztem, miközben a mélyen a szemébe néztem.
- Nem, jól leszek. - győzködött, majd ajkaimra mart.