Sorry My Brother, Sorry My Love [BEFEJEZETT]

24. fejezet

Hoseok
- Az, hogy megvédjem az én dolgom, nem a tiéd. - vágtam rá rögtön.
- Eddig nem teljesítettél túl jól, így le is lettél váltva. - morogta Eunwoo.
- Egy olyan ne beszéljen nekem, akinek a tojáshéj még a fenekén van és azt sem tudja, hogy mi történt. - mondtam, miközben Taetaera néztem, aki szinte üveges tekintettel bámult a semmibe.
- Eleget tudok, ahhoz, hogy most rögtön elmenjünk! - kiáltotta, majd megragadta Taehyung csuklóját és maga után rántgatva a kocsihoz sietett  vele. - Sajnálom, Eunbi.

Taehyung
Álltam és gondolkodtam... soha nem hittem volna, hogy majd örömmel és rettegéssel tölt el ez a mondat az ő szájából, mégis megremegtem annak a képnek az emlékén, ahogy megüt engem és egyben látom a fiam egyik emlékképét... valahogy mi ketten összekeveredtünk, minden, amit átélt benne ég az elmémbe, de csak úgy, mint valami álom. Nem mertem válaszolni, ahogy az emlékek súlya alatt egyre kisebbnek és törékenyebbnek éreztem magam. Tudtam, hogy miattam vitatkoznak, de csak álltam és néztem őket. Rángatni kezdett magával Eunwoo az autó felé és csak ott ocsúdtam fel.
- Omma, ne sírj... nem hagyom, hogy bántson! - magyarázta a fiúnk könnybe lábadt szemekkel. Nagyon is hasonlított az apjára, így néha napján kissé rettegtem tőle, de az ilyen pillanatokért megérte.
- Arra gondoltam, hogy vele maradhatnál... ha megismernéd, tudnád, hogy milyen jó ember... - kezdtem alig halhatóan motyogni.
- Szó sem lehet róla. - jelentette ki. - Maximum akkor maradok, ha te is.
- Akkor apáddal maradunk. - jelentettem ki, mire hitetlenkedve puffogni kezdett arról, hogy milyen idióta is vagyok, hogy erre jutottam. - Nem fog bántani.
- Hogy lehetsz ebben ennyire biztos? - kérdezte Eunwoo, de válaszra sem méltatva magamra öltve egy bíztató mosolyt siettem vissza a lányomhoz. Eunbi idegesen harapdálta a szája szélét,a mi iránt Jin ki is fejezte a nem tetszését, de a megszidott lány csak leintette és mikor megpillantott, rögtön nyugodtság ült ki az arcára.
- Jól vagy? - kérdezte, miközben megfogta a kezem. Kiskorában is sokszor csinálta ezt, ha éreztetni akarta, hogy nem vagyok egyedül.
- Mi itt maradunk. - motyogtam, de mindenki meghallotta és Hobien kívül mindenki arca kétségbeesett volt.

Jin
Nem akartam elhinni, amit mondott... ijedten és segítségkérőn pillantott rám mind Eunbi, mind Eunwoo, de nem tudtam szóra nyitni a szám, csak figyeltem, ahogy kissé megremegett, miközben hagyta, hogy magához ölelje Hoseok.
- Szeretlek. - suttogta Hoseok, de még bennem is rossz érzést keltett, ahogy kimondta ezt a szót. Namjoon összekulcsolta az ujjainkat és óvatosan megszorította a kezemet, de én csak néztem a jelenetet... úgy nézett ki Tae, mintha a saját kivégzésére jelentkezett volna.