Sorry My Brother, Sorry My Love [BEFEJEZETT]

16. fejezet

Hoseok
A szerelemhez rohantam, de ő ellökött magától.
- Eunbi... - nyekeregte. - Fogd a lányunkat és fuss!
- Nem hagylak magadra! - mondtam, majd az ajkaira hajoltam. Hirtelen fájdalmat éreztem és elsötétült minden.

Eunbi
Omma egy Oppa mellett guggolt és sírt, de Appa ismét ütni kezdte, majd a falhoz nyomta... a telefonhoz siettem és felhívtam azt a segítőkész Unniet, akivel hazafelé jövet ismerkedtünk meg.
- Halló? - szólt bele lágy hangon a telefonba.
- Unnie, bántja Ommát! Fáj neki, vérzik is! - nyekeregtem.
- Hol vagy most, Eunbi? - kérdezte és én el mondtam a címünket. Pár perc után meg is érkezett és...

Sejin
Egy fiatal lány fogott rám pisztolyt, így felemeltem a kezeim és elléptem Taetől, ahogy kérte... Eunbi kétségbeesve rohant az anyjához.
- Omma, jól vagy? - kérdezte, miközben folytak a könnyei... mióta tudom, hogy nem az én lányom nem kímélem sem őt, sem az anyját. Hirtelen támaszkodott fel a térdeire Tae és kezei közé vette a lánya arcát.
- Angyalkám, minden rendben... Omma jól van, csak játszottunk Appával. - erőltetett egy mosolyt magára Taehyung.
- Velem miért nem játszotok? - kérdezte duzzogva, mire Tae elkezdte simogatni az arcát.
- Azért mert ez egy olyan játék, amit csak felnőttek játszanak... - mosolygott a kislányra. - Veled sokkal jobb játékokat tudok játszani... mondjuk fogócskázhatunk, vagy bújócskázhatunk is...
- Ugyan, Taehyungie... hagyd, hogy játszak vele. - mosolyogtam, de ekkor a lány kibiztosította a fegyvert és elmosolyodott.
- Mit szólnál ahhoz, ha szépen megvárnánk, hogy felébredjen a gyerek apja? - kérdezte, majd Eunbire sandított.

Hoseok
Amikor magamhoz tértem a kanapén feküdtem, a fejem Taehyung ölében volt, aki mellett helyet foglalt az a bájos kislány.
- Édesem? - szólítottam meg a fiút, mire rögtön rám kapta a tekintetét. - Haza megyünk?
- Igen, haza megyünk... mi, hárman... - mosolygott, majd a kislány is bekerült látóterembe.
- Te vagy az igazi apukám? - kérdezte a kislány, mire bólintottam. - De akkor mi van Appával?
- Ő egy nagyon rossz ember, aki bántotta Ommát... - magyaráztam, mire kérdőn nézett Taera.
- Azt mondtad, hogy játszotok... - motyogta Eunbi.
- Ez egy olyan játék volt, amit csak Ahjussi élvezett... - hallottam meg egy női hangot. Mikor rápillantottam meglepődtem, hisz őt fogadta fel Namjoon, miután eltűnt Taetae. - Szia, Hoseok...
- Szia, Lisa... - motyogtam, majd felültem és magamhoz szorítottam az én drágáimat. - Köszönöm, hogy jól vagytok...

Namjoon
Lisa hívott, hogy ma Hoseokék haza jönnek, továbbá, hogy beadatta a válópert Sejinnel... és hogy lemodott a felügyeleti jogról is. A rendőröknek is jelentették a bántalmazást és már dolgoznak az ügyön, mégis Taehyung nevére írták a lakást. Mikor beléptek az ajtón egy tündéri kislány, egy boldog Hobie és egy sebesarcú Taetae figyelt engem. Mikor magamhoz akartam ölelni a fiaimat a kislány meglökött.
- Ne nyúlj Ommához! - kiáltotta, mire csak egy keserű mosolyt eresztett felé Taehyungie.
- Ő jó ember. - magyarázta a kislánynak Tae, de ő nemlegesen megrázta a fejét.
- A múltkor azt mondtad, hogy jól vagy és, hogy ez csak egy játék, de most már tudom, hogy bántott téged Appa... vagyis azaz Ahjussi. - szipogta a kislány, mire magához ölelte a kislányt Taetae. - Nem akarom, hogy valaki valaha hozzád érjen! Nem akarom, hogy fájdalmat okozzanak neked!
- Eunbi, ő Appa... - mutatott rám Taehyung. - Vagyis a te nagypapád... ők nem bántanának... soha, de soha.
- És Appa? - pillantott szúrós tekintettel a kislány Hoseokra.
- Ő sem. - mondta Tae, de már kevésbé volt magabiztos.
- Igaz ez, Appa? - lépett a kislány Hoseokhoz. - Omma soha nem sír majd miattad, ugye? Egyszer sem játszod majd azokat a játékokat, amit Omma nem szeret, ugye? És soha nem kiabálsz majd vele, vagy elmegyünk!