Sorry My Brother, Sorry My Love [BEFEJEZETT]

4. fejezet

FIGYELEM! (18+)-os rész következik. Most azért van dupla rész, mivel jövő héten németbe leszek és nem tudom, hogy milyen is lesz a Wifi a szálláson.

Hoseok
Taetae hasát csókolgattam, amit nagyon is élvezett, majd visszatértem a nyakára és kiszívtam azt. A fülemhez hajolt, ráharapott, majd lágyan suttogni kezdett.
- Csak dugj már meg, Hyung! - türelmetlenkedett alattam a fiú. Eddig is alig bírtam magammal, így most megtörtem. Minden felkészítés nélkül, szárazon, egy hirtelen mozdulattal belevágódtam... felsikoltott, de én nem álltam meg, nem tudtam megállítani magamat. Az ajtót annyira verték, hogy azt hittem, hogy ki törik a helyéről és ő már bömbölt alattam, mégis csak arra tudtam koncentrálni, hogy milyen szűk és forró, ahol hímtagom ki és be mozog. Tae végig karolta a hátam a körmeivel. Éreztem, hogy vérzik a hátam, de nem érdekelt. Hála annak, hogy nagyon szűk volt, gyorsan elmentem benne és ezzel egyidejűleg be is tört az ajtónk. Rap Mon zihált, ahogy Suga és Jimin is, míg Jin és Jungkook sírtak. Megragadt a három ziháló férfi és elrántott az öcsémtől. Taehyung még mindig sírt és a szemei már ki is voltak pirosodva. Óvatosan rám pillantott, majd egy lágy mosolyt ejtett meg felém.
- Ne ezt a mosolyt ne! - kiáltotta hirtelen Jungkook. - Ne mondd azt, hogy jól vagy és hogy minden rendben! Hyung!
- Én nem vagyok a Hyungod. - nyögte ki rekedt hangon Taetae. - És én tényleg jól vagyok, nincs semmi baj.
- Tae! - szólalt meg Jin. - Nem vagy jól! Egyszer már elveszítettünk emiatt, nem fogunk mégegyszer!
- Szeretem őt. - jelentette ki Tae, mire bennem megállt bennem a levegő. Megijedtem... vajon én szeretem őt egyáltalán?
- Tae... - motyogtam, mire rám kapta a fejét. - Én nem tudom... nem hiszem, hogy...
- Sajnálom. - mondta mosolyogva Taetae. - Én tényleg szeretlek.
- Ne mondd ezt! - kiáltottam hirtelen. - Soha többé ne ejtsd ki ezt a szádon!
- Sajnálom. - motyogta, majd nehezen feltápászkodott és felöltözött. Az ajtóban Jin elkapta a csuklóját.
- Hová mész? - kérdezte remegő hangon.
- Daesung. - mondta ki, mire Jin elengedte, de én azonnal elkaptam a csuklóját.
- Nem mehetsz oda. - sziszegtem, miközben arra gondoltam, hogy mit is kezdene vele a részeg srác.
- Szeretlek. - mondta, mire rögtön elkaptam a csuklójáról a kezemet és ő elrohant. Mindenki egyedül hagyott... egyedül álltam a szobánk ajtajában, meztelenül. Még pár pillanattal ezelőtt alattam feküdt azaz angyal, aki most megbántva rohan a legjobb barátjához. Miért kiabáltam rá?! Még vagyok én huzatva?! Felöltöztem, majd a bejárati ajtóhoz siettem és mikor ki akartam lépni Jimin visszarántott.
- Engedd el őt! - mosolygott keserűen. - Jobb lesz neki.
- Soha nem fogom őt elengedni... - sziszegtem majd levakartam a kezét magamról és Daesung háza felé kezdtem sietni.

Jimin
A fiúk hozzám siettek, mikor meghallották az ajtót becsapódni.
- Azt mondta, hogy soha nem engedi el őt... - motyogtam, mire mind rám pillantottak. Mind riadtak voltak, Jin óvatosan Namjoon karjára simított.
- Soha nem hagyja már békén. Megint fájdalmat fog okozni neki. - remegett az egész teste és alig ált a lábán.
- Jin, nyugodj meg! - Namjoon hangja is remegett, alig bírt megszólalni. Nem akartam, hogy ez történjen ismét... nem akartam őket ismét halottan látni, ahogy egymást ölelik. Nem kellett volna ennek megtörtennie... ha nem mentek volna el bulizni...