Sorry My Brother, Sorry My Love [BEFEJEZETT]

22. fejezet

Hoseok
- Ne nyúlj hozzám! - sziszegte Tae, miközben ellökött magától.
- Ne kérj lehetetlent! - kiabáltam rá magamat is meglepve. A teste remegni kezdett és már csak azt vettem észre, hogy megütöm. - Egy ribanc vagy, mindig is az voltál!
- Omma! - sietett a kislány, ahhoz akit bántottam.
- Elmegyek. - nyögte ki könnybe lábadt szemekkel.
- Persze, menj csak vissza ahhoz az állathoz! - kiáltottam. Ekkor emlékek ugrottak be, ahogy egy kórházi ágyon fekve mondja ezt... elmegy...
- Mikor indulunk? - kérdezte Eunbi.
- Te semmikor... itt maradsz Appával. - pillantott rám, majd felpattant.
- Nem hagyhatsz el! - sírt fel a kislány és Taehyung után indult volna, de magamhoz öleltem és nem engedtem el.
- Sokkal jobb lesz neked nélküle... - mosolyogtam bíztatóan. - Nem méltó anyának, továbbá olyan dolgokat tett, amit csak a rossz emberek csinálnak.
- Nem érdekel, hogy mit csinált... ő soha nem lesz rossz ember... mindig ő lesz Omma, aki védelmezett bármi áron, aki azért, hogy jól érezzem magam bármilyen fájdalmat kibírt. - motyogta, majd erősen ellökött magától, így felborultam. - Te nem vagy méltó arra, hogy Appa légy! Megígérted,  hogy sosem bántod, mégis megtetted!

Jin
Évek teltek el úgy, hogy egy szót sem hallottunk Tae felől... mindig küldött egy kevés pénzt és egy levelet, de csak Eunbi olvashatta el. Ami Eunbit illeti, szinte megutált minket és most 22 évesen sem változott a helyzet. Az esküvőjére is csak azért hívott meg minket, mivel mi fizettünk a nagyrészét. Eunbit Tae kíséri be, tehát ma végre láthatjuk őt.
- Eunbi, mehetünk? - kiáltotta Hoseok az ajtóban állva.
- Igen! - vonult le a lépcsőn a menyasszony. Amikor a templomhoz értünk egy kissé lepukkant autóból szált ki Tae és egy tizenéves fiú.
- Omma! - ölelte magához Eunbi Taetaet.
- Szia, Eunbi... ő az öcséd, Eunwoo. - motyogta, miközben a fiatal fiú végig simított a hátán és megállapodott a csípőjénél.
- Nagyon örvendek Noona. - mosolygott magabiztosan a fiú. Mikor odaértünk hozzájuk Tae még mindig nem nézett fel. Eunwoo nagyon kedves volt mindenkivel és jól nevelt, viszont, mikor Hobie megérkezett kínos lett a légkör.
- Na mi van, egy ilyennek vagy a kurvája? - kérdezte mosolyogva, mire Taehyung megremegett. A fiú ezt észrevéve magához szorította az anyját.
- Ne beszélj így Ommával! - kiáltotta egyszerre Eunbi és Eunwoo.
- Mégis kivel feküdtél össze, hogy lett egy gyereked? - nevetett fel cinikusan Hoseok.
- Matek zseni, számolj csak... - forgatta meg a szemeit a fiú. - Ha én most 17 vagyok, akkor vajon ki lehet az?
- Én? - nevetett fel Hobie.

Taehyung
Féltem, hogy ismét bántani fog, így most az egyszer megkértem a fiamat, hogy el se mozduljon mellőlem. Kegyetlen szavakat vágott a fejemhez, amik mástól nem fájtak, de tőle igen. Eunwoo és Eunbi a védelmemre keltek, de valahogy nagyon szégyelltem magam, azért mert én V nem voltam képes megvédeni magam.