Sorry My Brother, Sorry My Love [BEFEJEZETT]

21. fejezet

Namjoon
Eunbit ma elvittük Jinnel a vidámparkba, míg Hobiék rendezik a dolgaikat, nem hiszem, hogy akármelyikünk is ott szeretne lenni.
- Mikor mehet vissza Ommához? - motyogta Eunbi.
- A vidámparkba megyünk, nem is vagy boldog? - kérdezte Hercegnő mosolyogva.
- Már voltam vidámparkban... - motyogott továbbra is a kislány. - Ahjussi bántotta is érte Ommát...
A szerelmemmel összenéztünk és nagyot sóhajtottunk, nem a legegyszerűbb eset ez a gyerek.

Hoseok
Lassan csókoltam az ajkait, miközben a pólója alá simítottam a kezemet, cirógatni kezdtem hasfalát, amit mindig nagyon imádott. Mikor elváltunk mosolygott rám, majd megérintettem a mellbimbóit... a jobb mellbimbójában pedig egy fémdarabot találtam.
- Ez eddig nem volt, Alien... - mosolyogtam, miközben felhúztam a pólóját.
- Tudod, hogy milyen perverz az, hogy ezt tesszük a saját fiaink testével? - mosolygott rám, mire meghúztam a piercinget és ő felnyögött.
- Ha tudtam volna, hogy a mellbimbóid ennyire beindítanak, akkor előző életünkben is többször csináltam volna ezt... - somolyogtam.
- Csak fogd már be és csináljuk, míg haza nem érnek... - mormogta, mire mosolyogva hajoltam rá a nyakára.

Jin
Mikor haza értünk Eunbi rögtön szaladt az anyukájához vagy inkább nagyit kéne mondanom? Követtem őt és mikor beléptem a szobába elmosolyodtam... Taehyung Hobie arcát simogatta, majd mikor meglátta a kislányát felpattant és csak ekkor vettem észre a piercingét.
- Omma! - ölelte magához az édesanyját Eunbi. - Képzeld voltunk vidámparkban!
- Tényleg? - mosolygott V, majd hálásan nézett rám. Aprót bólintottam, majd az alvó J-Hopera pillantottam. - Akarsz legközelebb velem és Appával menni?
- Nem lehetne csak veled? - nyavajgott Eunbi.
- Nem, mi egy család vagyunk. - mosolygott, majd egy puszit adott a kislány arcára.
- Nyuszó... - mormogta álmosan Hoseok, mire V mit sem törődve ezzel elindult kifelé, de Hobie hirtelen kipattanva az ágyból csípőjénél fogva magához húzta és elkezdett dörgölőzni ott lent. Taetae piros arccal pillantott hátra és nyomott egy csókot Hoseok ajkaira, aki elaléltságában elengedte őt.
- Oldd meg egyedül... most a gyerekkel vagyok. - mosolygott Tae, majd kisétáltunk mindhárman a szobából. Nevettünk, de hallottam, ahogy Hope morog a szobában. Mikor leértünk RM mosolyogva figyelte a kis családot. - Eunbi, mit csináltatok a vidámparkban? Voltál a hullámvasúton?
- Nem, oda veled szeretnék felülni Omma. - mosolygott, majd magához ölelte az anyukája kezét. - Ne szedjük ki azt az ízét?
RM csak most realizálta, hogy van egy piercing a fiún, így az arca döbbent volt.
- Szerintem fájna kiszedni. - motyogta, miközben a falon lévő festményt kezdte tanulmányozni.
- De én utálom! - kiáltotta Eunbi, mire Tae egy kicsit megremegett. Nem értettem a helyzetet, hisz nem is vele történtek szörnyűségek, hanem a fiával. Lehet, hogy a teste még mindig emlékszik? - Szedd ki!
- Rendben, Kicsim. - motyogta, miközben az emeletre sietett. Eunbi mérgesen pillantott utána, amin csodálkoztunk.
- Eunbi? - szólítottam meg a lányt, mire rám pillantott dühtől csillogó szemeivel. - Mi történt? Mi a baj?
- Nem szeretem azt a valamit... - motyogta, miközben a földet kezdte vizslatni. - Akkor kapta, amikor a szülinapomon elvitt egy játszóházba... ha valami rosszat csináltam mindig bántotta.
- Nem kell erre emlékeznetek, most már minden rendben van! - mosolyogtam a kislányra, mire V fájdalmasan felordított. Ugye nem szedte ki magának?! - Tae!
Mikor a fürdőbe értünk a piercing szépen le volt téve a mosdókagyló szélére, míg Taehyung a földön ült és Hoseok nyugtatta őt.
- Omma! Mi a baj? - kérdezte Eunbi könnybe lábadt szemekkel.