Sorry My Brother, Sorry My Love [BEFEJEZETT]

13. fejezet

Hoseok

Mikor hazaértem letargikus hangulat fogadott, amit eléggé különösnek találtam. Vajon hogy ment a vizsgálat? Várjunk... ugye nem a babával vagy Taeval történt valami?

- Mi történt? - siettem Jinhez, aki magába roskadva gubbasztott a kanapén. - Valami történt a vizsgálaton? Hol vannak?!

- Hoseok... - szólított meg remegő hangon Jin. - ülj le...

Tettem, ahogy kért, de kezdtem egyre idegesebb lenni. Nagyon rossz volt az előérzetem és az még csak tetézte a dolgot, hogy miután leültem Jin még mindig csendben volt. A falióra monoton kattogását és a kocsik hangját is hallottam, amit eddig még soha. Nem volt csendes ez a ház soha és megijesztett ez a nyomasztó csend. Érdekelt, hogy mi is történt, de valahogy nem volt erőm megkérdezni, ahogy Jinnek sem volt ereje mondani. Ezt a feszült csöndet Namjoon érkezése törte meg.

- Elköltözött! Nincs sehol a cucca, többé nem látjuk Taet! - aggodalmaskodott a férfi, majd mikor meglátott a szája elé kapta a kezét.

- Miért ne látnánk többé?! - kiáltottam és magamat is megleptem a megnyilvánulásommal. - Azt mondta, hogy a vizsgálat után rögtön jön haza! Megígérte, tehát haza kell jönnie!

Namjoon visszanyomott ülő helyzetbe és a szemembe nézett. Éreztem, hogy szörnyűséget fogok hallani, amit Jin nem bírt elmondani nekem, de ez szörnyűbb lesz annál, hogy a kutyánk meghalt... ez olyan lesz, ami miatt minden romba dőlhet.

- Nos, az öcséd Sejinnel van. - nyögte ki RM, megpróbált nyugodtnak tűnni, de láttam, hogy ideges. - Amerikában összeházasodtak és itt csak honosították a papírokat. Nem tehetünk semmit, hisz több joga van Sejinnek a férjeként, mint nekünk szüleiként.

- Nem hagyhatjuk, hogy vele maradjon! - kiáltottam el magam, majd arrébb lökve Namjoon-t futva indultam annak a szemétládának a lakásába, de a házmester azt mondta, hogy elköltözött. 

- Messzire költöztek, mivel Sejin-ah mindig féltékeny volt a feleségére, hisz nagy a korkülönbség. Sokszor bántotta azt a fiút, de nem tudtam semmit sem tenni érte. Rendőr volt Sejin apja, tehát mindent megúszott. Sokszor be is zárta szegény srácot, de amikor kint volt mindig azt mutatta, hogy jól van. Sajnáltam, hogy terhesen ezt kell átélnie és sokszor kértem rá, hogy meneküljön el... mikor nemrég láttam, ahogy reggel elmegy, de este nem jön örültem, hogy itt hagyta ezt a barmot, de mikor ma megláttam, ahogy a lakás felé cibálja ismét Sejin-ah Taehyung-aht és ahogy bömbölt a szívem szakadt meg. - mondta a házmester, majd hirtelen felcsillant a felismerés szikrája a szemében és beszaladt a lakásába egy levélért, amit átnyújtott nekem. - Azt mondta, hogy ezt adjam oda a gyerek apjának... mindig is csodálkoztam, hogy gyereket vállalt azzal a bunkóval, de most, hogy látom kivel is tette meg ezt, bevallom, hogy megnyugtat a tudata annak, hogy nem szerelmes Sejin-ahba. Tudod, ő sem volt mindig ilyen. Míg meg nem halt 2 tag a BTSből jól volt... a gyász megbolondította őt. Tudod, nagyon hasonlítotok ti ketten rájuk.

- Ők a szüleink voltak. - mosolyogtam fájdalmasan, majd elköszöntem és kinyitottam a levelet.

"Hobie... Incheonba megyünk... jól leszek, amint tudok visszajövök, de te ne gyere... Sejin szerzett magának egy pisztolyt, ha meglát téged, akkor megöl... tanulj és egyél rendesen.

Nagyon szeretlek, Taetae."