Sorry My Brother, Sorry My Love [BEFEJEZETT]

12. fejezet

Hoseok
Arra riadtam fel hajnalban, hogy a szerelmem üvölt álmában.
- Ne! Nem bántsd a babámat! - kiáltotta és ekkor Jin rontott be, látszott rajta, hogy fáradt... óvatosan leült az ágyra és Tae arcára simított. Azt szokták mondani, hogy rémálomból nem jó, ha felkeltenek valakit, de Jin mégis megtette. Mikor felkelt szaporán vette a levegőt, remegett és bömbölt. Próbáltuk lenyugtatni, de háromnegyed órát vett igénybe ez a folyamat.
- Kicsim... - szorítottam magamhoz, miután Jin távozott a szobánkból. Namjoonnak nagyon jó alvókája van, ha nem ébredt fel erre. Még egy picit remegett, de ezen kívül rendben volt minden. - Jól vagytok? Te és a baba is?
- Minden rendben. - nyekeregte Tae, majd kimászott az ágyból és elindult kifelé a szobánkból. Utána siettem és a konyhában volt. Egy pohár vizet szorongatott a kezében és egy nyugtatót, amit nem tudok, hogy honnan is szerzett.
- Szedheted azt terhesen? - kérdeztem, mire egy aprót bólintott.
- Az egyik orvos írta fel nekem, mivel a stressz nem tesz jót a babának. - magyarázta, miközben bevette a gyógyszert. - Holnap vizsgálatra kell mennem, tehát te mész suliba, én meg oda.
- Ugye nem gondolod komolyan, hogy én iskolába megyek, amikor te vizsgálatra. - mormogtam a fülébe, hisz magamhoz öleltem útközben.
- Hobie, a te dolgod, hogy iskolába járj, nekem pedig, hogy a gyermekemmel minden rendben legyen. - motyogta és próbált eltolni magától, de nem hagytam magam.
- A mi közös gyerekünkről beszélsz. - mosolyogtam, majd ajkaira hajoltunk.

Sejin
Mosolyogva léptem ki a rendőrségről, ahonnan könnyű szerrel elengedtek. A lakásba visszaérve tényleg nem találtam ott Taehyungot, így felhívtam telefonon.
- Igen? - nyekeregte álmosan Taehyung.
- Holnap a vizsgálatra én viszlek, utána pedig hazajössz. - jelentettem ki, majd leraktam a telefont. Másnap reggel a házuk előtt leparkolva vártam a fiút, aki Hoseokot küldte éppen iskolába. Miután elköszöntek beült az anyósülésre mellém és egy mosolyt erőltetett magára. - Ezután velem jössz... összepakolunk, elköltözünk és új életet kezdünk.
- Rendben. - mondta és ezután el is indultunk.

Jin
Rossz érzésem volt, így kinéztem az ablakon. Sejin autójában ült Tae. Kisiettem, de akkorra már elhajtottak. Kétségbeesetten hívtam a rendőrséget, de azt mondták, hogy nem tehetnek semmit.
- Namjoon! - kiáltottam el magam, hisz ma itthon volt velem.
- Mondjad Hercegnőm! - jelent meg egy hatalmas mosollyal az arcán, ami rögtön el is tűnt, mikor meglátott. - Mi a baj?
- Sejin... - nyekeregtem kétségbeesve. - Sejin elvitte Taehyungot.
- Hívjuk a rendőrséget! - kapta a kezébe a telefont, de én le is fogtam őt és mélyen a szemébe néztek.
- Ők házasok, a rendőrség semmit nem tehet. - magyaráztam. - Nem emberrablás, mivel ő a férje.
- Hogy házasodhatott vele össze? - kérdezte a szerelmem, majd magához szorított. Eddig a pillanatig észre se vettem, hogy sírok. - Nem akarok negatív lenni, de szerintem elvesztettük őt...