Sorry My Brother, Sorry My Love [BEFEJEZETT]

3. fejezet

Mark
Daesung kényszerítette Taet, hogy igyon és ő ezt meg is tette. Már mindketten részegen vonaglottak a táncparketten, míg én és Hobie józanul figyeltük őket. Hoseok, mint jó bátty az öccsét figyelte árgus szemekkel, arca aggódást tükrözött és hirtelen feszült meg. Mikor a srácokra kaptam a tekintetem én is megfeszültem. Két kigyúrt, magas fiú dörölőzött hozzájuk. Semelyikünknek sem tetszett a helyzet, de nem hagyták őket szabadulni.
- Mark! - kiáltott rám Hoseok, aki már talpon volt és kész volt megütni a férfiakat. Elbambultam és még mindig nem tudtam, hogy mit is tegyek, de ő megragadta a kezemet és húzni kezdett a barátaink felé. - Vedd le róla a kezed!
- Miért, talán a pasija vagy? - morgolódott a férfi, mire Hoseok az öccse ajkaira tapadt, aki nem is ellenkezett, sőt hozzásimult a bátyja testéhez. Daesung csuklójára szorítottam, majd magamhoz öleltem őt. Mindketten riadtan néztünk a testvérpárra, akik még mindig egymást csókolták, sőt már egymás ruhái alatt járt a kezük.
- Szerintem mennünk kéne. - jegyeztem meg, mire a fiúk is abbahagyták a tevékenységüket. Azt hittem, hogy a vérfertőzés már csak a könyvekben van jelen, erre a legjobb barátaink is ezt művelik. Egyszerűen undorítónak tartom, ez rossz, mivel ők testvérek.

Rap Monster
Csengettek, így az ajtóhoz ballagtam lassan és kinyitottam azt. Taehyung arca vörös volt és a szemei zavarosak, továbbá úgy bújt bátyjához, mint egy kiscica. Hoseok már jobban nézett ki, nem volt részeg, mégis kissé rémült volt az arca. Mark és Daesung sehol sem voltak.
- Hol vannak a srácok? - kérdeztem, mire Hoseok bal keze ökölbe szorult.
- Hazamentek. - szűrte ki a fogai közül, majd szinte fellökve engem elvonult az öccsét magával rántgatva a szobájukba. Mikor be akartam nyitni az ajtó kulcsra volt zárva. Halk nyöszörgést hallottam, így elsiettem a nappaliba a barátainkhoz.
- Ki volt az? - kérdezte Kookie, miközben Sugához bújt. Mintha csak végszó lett volna Taehyung felsikoltott és mi az ajtóhoz rohanva dörömbölni kezdtünk. Nem történhet meg újra... nem bánhat vele megint így.
- Hoseok azonnal nyisd ki! - kiáltottam, majd mikor meghallottuk Taetae sírását rájöttünk... be kell törni az ajtót.