Ha valaki az álmába férkőzik, onnan ki nem szabadul. Örökké az álmaiban ragad. Ez ellen semmit nem tud tenni. Az egyetlen választás, hogy megkeresi, vagy tovább kínozza a gondolat, hogy egy fiú él a fejében.
Florence az előbbit választja, emiatt költözött teljesen egymaga Norvégiába. A lány mindössze 16 esztendős, iskolázottság nélkül nem tud lábra állni, épp ezért iratkozott be a Nissenbe. Egész jól kimagyarázta a szülőket, átment a vizsgákon, még a norvégot is alapszinten megtanulta. Munka után nézett, hogy egyedül mégsem tudja eltartani magát a világ leggazdagabb országában. Egy állásinterjú után fel is vették - mondhatni elég szerencsés helyzetben volt. Másnap már kezdhetett is a belvárosi kávézóban, mint felszolgáló. Florence eléggé félénk és visszahúzódó lány, nemhiába kerülte a társalgást egész munkaidő alatt. Viszont mikor a kicsiny kávézóba betévedt egy csapat lány, Florence pedig egyedül maradt az egész pult mögött, neki kellett felvennie a rendelésüket. Megfogta a kis noteszát, egy barátságos mosolyt erőltetett arcára és kilépett a vendégek közé.
- Hei, mit hozhatok? - érkezésére a lánybanda rögtön abbahagyta a nevetést és a beszélgetést, mindegyikük a lány vonásait lesték. Nem hiába, Florence igazán elragadóan festett. Kék szemeiben különleges barna csíkok voltak, pupillája körül pedig egy aranyszegély. A szemei voltak a szexepilje. Orra körül pici szeplők gyülekeztek. Barna haja frissen volt felfogva egy kócos kontyba, nőies teste egy boyfriend ingbe volt bújtatva és egy fekete skinny jeansbe. A sok néma pillantástól elpirult a lány, nem tudott hozzászokni az e fajta bámulásokhoz. Próbált nem foglalkozni a dologgal, inkább ő is megnézte magának a lányokat. Rögtön mellette egy bubi frizurás szőke lány ült, mesés, tengerkék szemekkel és vérvörös ajkakkal. Az ablak mellett egy vöröshajú lány ült, kinek mélykék szemei éppen elfordultak a pincérlánytól. Előtte egy ducibb lány ült, ő eléggé megbámulta a lányt, ahogy a másik szőke lány is.
- Én egy frapuccino-t kérnék, sok tejszínhabbal és karamellával. - hagyott fel a bámulással a jobb oldalán ülő lány, a hosszabb szőke hajú lány. Florence sebesen jegyzetelt a kis noteszébe, majd mikor végzett kilesett az ablakon, mindezt tudata nélkül. Közben a rendelések tovább sorakoztak, de egyiket sem írta fel, csak bámult ki a kávézó hatalmas ablakán. Egyszerre hallott tompán és ordítva, mégis a hatalmába kerítette az út túloldalán álló, kapucnis fiú, aki álmaiban mindig ott van vele. Kirázta a hideg, mikor visszaemlékezett arra a zavarba ejtő álmára, mikor a mellkasán aludt és a srác meztelen hátát cirógatta, megállás nélkül. Florence ujjai elfehéredtek a tolla és a notesza között. Szemei elsötétedtek, gyomra remegett, kirázta a hideg, de mindhiába mindez, a sarkon tétován álló fiú állta tekintetét, teljesen megbabonázva ezzel a pincérlányt.
- Florence! - csettintett egy nagyot az orra előtt a bubi-hajú lány. Aprón megrázta fejét és bocsánatkérően megkérte őket, hogy ismételjék el rendelésüket. Miután ezt megtették, leszegett fejjel sietett vissza a pult mögé, hogy elkészítse minél hamarabb a rendeléseket. Az italok készítése közben újra eszébe jutott a fiú. A nevét sem tudja, a korát sem, csak a kinézetére emlékszik és a hangjára. Azokra a barna, de mégis inkább zöldes szemekre, az ívelt szemöldökére, a barna hajára, ami kétoldalt fel volt nyírva. A vékony, hosszú, rózsaszín ajkaira, amik vagy a hajába, az arcára, a homlokára, az orrára, vagy esetleg a szájára adtak csókot. Florence gyomrában megrebegtették szárnyaikat a pillangók, keserédes hullám járta át testét. Szája apró mosolyra húzódott, ám szemei inkább szomorúak voltak. Lehet, hogy soha többé nem látja már? Megint csak az álmaiban fognak találkozni? Vajon mi lehet a neve? Hiába jött Norvégiába, hiába iratkozott a Nissenbe, semmi nem lehetett biztos. Nem bízott a sorsban, nem reménykedett, hogy tényleg megtalálhatja a fiút és beszélhet vele. Az, hogy most egy véletlen során látták egymást az ablakból, nem jelentheti azt, hogy ezek után még összefuthatnak. De Florence-ben megadatik a céltudatosság, és hiába halmozta magát körül csupa esélytelenségekkel, mélyen imádkozott a fiú után.
Egy tálcán egyensúlyozva ment vissza a lányokhoz, kiadva a rendelésüket. Óvatosan lopott mindegyik lánytól egy pillantást, viszont mikor a bal oldalán ülő bubi frizurás lányra nézett, nem tudta megállni a kérdést, miszerint honnan tudta a nevét.
- Drága, ott van a névtáblád. - bökött mosolyogva Florence jobb melléhez, ahol ki volt függesztve Florence neve. Beharapta száját és inkább visszament a magányos pult mögé, ahol kevesebb égés követte őt, mint a lányok társaságánál.
sziasztok!❤️
nehezen, de végre eljutottam idáig is, hogy egy nyolc hónapja őrzött titkomat publikálhassam. remélem nem fogjátok egyhamar megunni, és puszta figyelemmel és véleménnyel fogjátok végigkísérni ezt a történetemet is. nagyon sokat jelent nekem a ti véleményetek, okulok belőlük és mindemellett bíztattok, hogy ne adjam fel. hatalmas áldás nektek🙏🌹💞
YOU ARE READING
s k a m ❧ t h e r e f o r y o u |✔
Adventure❝ kellettem én neked valaha? ❞ ❝ mindig kellettél. ❞ nehezen, de végre egymás közelébe kerültek, és mikor itt lett volna az ideje, christoffer megfutamodott. sokára, de a lány végül rájött - a fiú félt tőle.
