s k a m ❧ t h e r e f o r y o u |✔

åtte

A két fiatal tehetetlenül állt egymás előtt a sötét szobában. Egyikük sem szólalt meg, csak a kintről jövő hangos zenét hallották, és az angol lány heves szívverését.

- Azért remélem nem fogsz itt összeesni a heves szívverésed miatt. – nem láthatta, de egy önfeledt mosoly terült szét Christoffer arcán. Florence felugrott, mikor megérezte a fiú tenyerét derekán. Közelebb húzta magához a lányt, másik kezét pedig lassan, megbabonázva a lányt húzta fel szívéhez. Mikor odaért, először nem is tudta mit csináljon. Ugorjon ki bőréből vagy ugorjon hátra? Noora vészjelző szavai jelentek meg fejében, belegondolt min mehetett keresztül Eva, az összes olyan lány, akivel kikezdett ő. Florence mégsem tett ez ellen semmit, hagyta kezeit testén pihenni, miközben Noora ordított fejében. De szíve viszont Christoffer puha ajkaiért kívánkozott.

- Azért vagyok különc, mert én még akkor sem ábrándultam el, mikor Noora figyelmeztetett rólad? Hogy egy igazi fuckboy vagy? – nevetett halkan. – Inkább azt mondom, hogy régóta ismerlek, Christoffer. Ha meglepetéseket okozol nekem, akkor is több okot adsz az ismertségre, mint gyűlöletre. Hisz nem egyből gyűlölni foglak, hanem megtudom, ki is vagy még. Mit rejtegetsz még, Christoffer? – Florence közelebb hajolt a fiú arcához, fülébe súgta mindezt. Állkapcsai megfeszültek, ahogy hallgatta őt, mégsem engedte el. A penetratoros fiú levezette a lány szívéről kezét és ami derekán pihent, összekulcsolta azzal. Florence nem menekülhetett, de nem is tűnt úgy, mintha akarna.

Christoffer meg szeretett volna szólalni, de mikor a zene elhallgatott és hatalmas lárma szakította őket szét, káromkodva lépett ki a sötétszobából. Florence se perc alatt utána rohant, érezte, hogy ez a patália valami bajhoz fog futamodni.

- Hát ezek meg mit keresnek itt? – Florence ijedten kapta fel fejét Williamék irányába. Hirtelen bepánikolt, nem találta meg a lányokat, azt hitte itt hagyták egy idegen házból, azt sem tudja merre kell hazamennie, hisz nem figyelt az útra! Ó, Florence, hova keveredtél?

- Én nem tudom, de minél előbb el kell ezeket tűntetni innen, mielőtt megtalálnak egy penetratoros srácot és balhézni kezdenek vele! - Chris szája szélét harapdálta, Florence továbbra is kétségbeesetten keresett egy ismerős arcot, mondhatni kész pokol alakult ki a házban. A lány nem mert elmozdulni a lépcsőről, de ha csak itt áll egymaga, mindenki rá figyel, azt pedig nem akarta, ezért inkább elindult a ház ajtaja felé, hogy minél előbb elhúzhassa innen a csíkot. De mint mindenben, ebben is megakadályozzák.

- Hova szöksz cica? Én szerintem a buli még nem ért véget. – nem tudta beazonosítani a hang forrását. Szíve torkába ugrott, keze kihűlt, gyomra megremegett. Csak két lépést adott volna meg neki az ég, csak annyit és kint lenne! Szorosan lehunyta szemét, elszámolt tízig, húszig, de megfordulni még ezek után sem volt hajlandó. Az idegen jelenlétét továbbra is maga mögött érezte. Mennyire veszélyes, ha valaki a hátadat figyeli?

- Elharaptad a nyelved? Vagy a cica elvitte? – undorítóan közelről érezte a srác hangját, a szőr állt fel a hátán tőle. Összegyűjtötte minden eddigi bátorságát és végre megfordult. Szembe nézett a két fejjel magasabb sráccal, kinek szőke göndör haja volt, szemem színe pedig a félhomálytól csillogott.

- VÁLASZOLJ, HA KÉRDEZLEK! – keze nagyot csattant a lány feje mellett, egyenesen a bejárati ajtón. Florence alig kapott levegőt, félt a sráctól, és nem tudta hol vannak a barátai. Egy segítő karra vágyott, egy nyugtató, ölelő kézre.

- Menj onnan! – Florence meglepődött, mikor meghallotta William hangját. Bár az idegen srác még mindig nagyon közel volt a lányhoz, szemében látszott, ha nem jött volna a megmentője, képes lett volna megütni őt.

- Miért tenném? – nézett hátra a válla felett az idegen vigyorogva. Florence kihasználta a röpke másodperceket, arrébb ugrott a bejárati ajtótól. A srác viszont észrevette, elkapta csuklóját.

- Engedd el a lányt! – szólt rá vészesen komolyan William. Florence egy üveget látott meg a védelmezője kezében.

- Inkább menj el, kúrd meg azt a szőke ribancodat, én meg hadd kúrjam meg ezt a barnát. – Florence hányni tudott volna. Willnél ez volt az a pont, hogy eldurrant az ér az agyában, a fintorgó lány gyorsan eltakarta arcát, az üveg pedig széttörött a szadista fején. William gyorsan elkapta a sokkolt lány karját, kilökte az ajtón és egy kocsihoz vezette. Sebesen kapkodta a levegőt, lábai egyik lépésénél összeakadtak, de nem esett össze. Homlokára csapta egyik kezét, de az rögtön átcsúszott szájára, és keserves zokogásba kezdett. Ha William nincs, talán erőszak áldozatává lehetett volna.

- Én annyira félek! – szipogta ki szavait a lány, miközben William barátian magához ölelte.

- William! Ültesd be a kocsiba, mindjárt megyek! – a fiú egy halványat bólintott barátjának, megfogta Florence kezét és beültette az anyós ülésre. A lány sminkje teljesen elfolyt, de ő csak törölgette szemét, de ez mit sem ért, ha újra feltörtek könnyei. William becsukta a kocsiajtót, egyedül maradt.