s k a m ❧ t h e r e f o r y o u |✔

nitten

Nem volt megelégedve magával Florence. Bántotta minden, mindenki, aki csak hozzáért, hozzászólt, vagy csak figyelte tisztes távolból. Fájt a feje a rengeteg még ki nem mondott szavaktól, amiket nem vághat csak úgy Christoffer fejéhez. A múlt reggeli vitájuk megpecsételte mindegyikük napját. Állítólag Christoffer akkora karót kapott történelemből, hogy csoda, nem nyelte keresztbe. Florence-nek sem volt egyszerű utána – lába teljesen bedurrant, futás közben többször összerogyott és csak állt percekig, míg újra menni nem tudott. Otthon jeges pakolást rakott rá, hiába fázott már eléggé.

Minden adandó alkalommal belefutott a fiúba. Hol a bejárati ajtónál, hol a lépcső aljában, hol a menzán, hol pedig az öltözőknél. A fiú árgus szemekkel követte végig a lányt vonalait, és minden egyes pillantással egyre jobban beleszeretett. Tényleg volt valami különleges ebben a lányban, és most hiába is őrül meg saját magától, Christoffer még képes így is szemet vetni rá, teljesen szétcsúszva és bicegve. Vérében volt, hogy odarohanjon hozzá és segítsen neki. Hogy puszikkal hintse el az arcát, a homlokát, a haját, a nyakát, a száját. Izgult a lányért, és mindaddig hibáztatta magát, míg el nem érkezett három osztály testnevelése.

Florence lába még mindig nem volt rendjén. A tanárnő különböző feladatoknál jobbnak látta, ha a lány nem hajtja végre, de akarata a toppon volt. Aggódva figyelték barátnői Florence-t, aki óvatosan, de térdre ereszkedett mellettük és végrehajtotta a szamárrúgás fenékformáló feladatot. A lány szorosan összezárta szemét, nem gondolva fájdalmára, csakis arra, hogy ezzel a rúgással fogja szétrúgni Iben kapafogas fejét. Máris tetszett neki a testnevelés óra fogalma.

- Rendben srácok, mivel szépen dolgoztatok, az óra többi fele a tiétek. – nézett végig az osztályokon a nő aztán többet nem szólt bele a diákok munkájába. Florence úton volt az öltöző felé, de megint megbotlott valakiben az ajtóban. Torkán kiszaladt egy gyenge nyögés, de rögtön arrébb állt, hogy elengedje a befelé tartó fiút.

- Gyere nyugodtan! – mondta neki mégis, így ő jutott ki hamarabb. A lány többé nem bicegett, pedig abban a másodpercben, hogy kilépett a fűtött tesi teremből, rögtön összeesett volna. Az öltözőben Chris volt. Odament barátnőjéhez és addig némán ültek egymás mellett, míg ideje nem volt az öltözésnek.

Iben is velük öltözött. Florence tudomást sem próbált róla venni, de ahogy levette nadrágját, mintha Iben fojtott nevetése szakadt volna fel. Rákapta fejét, de csak megforgatta szemét. Florence ránézett Noorara, a megmentőjére. Ha ő nem teszi azt, amit tennie kellett, talán még most is a kórházban feküdne.

- Ezt nem úszhatja meg így! – sutyorogta Vilde mérgesen.

- Szólnunk kell az ofőnek, ez így nem mehet tovább! – mondta Sana, akit szintén kikészített már Iben féltékenysége. Sananak ugyanolyan fontos volt Florence épsége, mint Vilde-nek a felhőtlen jókedve.

- Ne lányok! – szólt rájuk Florence azonnal, ahogy előre vágtak. – Ne csináljatok semmit.

- Mégis miért ne? Florence, az a lány elmebeteg, majdnem a kórházba kerültél miatta, szerencséd volt, hogy csak megzúzódott a lábad.

- Mellesleg biztos vagy benne, hogy nem kéne mégis elmenned egy röntgenre? Napok óta nem tudsz rendesen járni, mellesleg extrém lila. – húzta el száját Eva.

- Nem megyek sehova, ahogy ti sem. Ibenről senkinek nem fogunk szólni, a végén mindenki a középpontban akar tudni, amiért én nem rajongom, ellenben ő.. – magyarázta karját simogatva Florence.

- Már most a középpontban van, de kevesen tudják elmondani, hogy a jósága miatt. – forgatta szemét Sana.

- Tudják, hogy pikkel rád. – mondta Noora, mellette Chris egyetértően bólogatott.

- Akkor sem szeretném, ha még jobban pikkelne rám, mert beköptem az ofőnek! – dobbantott a lány egy nagyot, mire azonnal összerezzent. Bal lábával csapott neki a földnek, de rögtön meg is bánta.

- Erről beszélek. – sóhajtott Sana gondterhelten. – Annak a csajnak az elmegyógyintézetben a helye, ez nem normális, amit művel!

- Mégis mit tett Florence, hogy ennyire nem bírja? – kérdőjelezte meg Chris a dolgokat.

- Nos, először is leszúrta Ibent, amiért Floranak szólította, aztán mikor Christoffer és ő egyik nap nem jöttek suliba, máig indokolatlan okok miatt – pillantott rá felvont szemöldökkel Eva, mire pirultan, de inkább dühösebben hunyta le szemeit a fájós.

- Tehát azért viselkedik ilyen betegesen, mert nem tudja elfogadni, hogy Florence máris jobb nála, mint ő volt valaha?

- Szerinted egy figyelemhiányos mikor tud egy ilyet elfogadni? – csattant fel Sana.

Florence-t kikészítette ez az egész. Rosszul volt, és még mindig, hiába nem akarta bevallani, határtalanul szerelmes volt Christoffer Schistadba.