s k a m ❧ t h e r e f o r y o u |✔

tolv

Florence meglepetten sietett az ajtajához este hat órakor. Nem várt senkit, de titkon remélte, hogy az egyik barátnője keresi. Bár az sem rendítette el, mikor meglátta full feketében Christ.

- Hei. – köszönt neki a lány és rögtön arrébb állt az ajtóban, hogy be tudjon jönni. Az ajtót biztonságra zárta, míg háta mögött Chris otthoniasan lerúgta magáról a cipőjét és belehuppant kanapéjába.

- Várj – torpant meg hirtelen a lány és kérdőn nézett a fiúra – honnan tudod, hogy...

- Noora. Mondjuk azt nem kértem, hogy oktasson ki a biztonságos szexről, de... – nézett végig Florence-n – nem ártott volna hallgatni rá.

A barna lány rendkívül nagy zavarban volt. Erősen beszívta alsó ajkát, tekintete lábát fedezte. Bárhova képes volt nézni, csak a zavarát okozó Christoferre nem. A srác láthatta Florence-n a hihetetlen zavart, ezért felállt egykori helyéről és elé lépett. Egyik kezét a lány selymes arcára simította, ami kellő borzongást váltott ki belőle. Christoffer érintése megbabonázta, főleg mikor térdhajlata után nyúlt és derekára kulcsolta törpe lábait. Ezentúl Florence nézett le rá, de ez sem tartott sokáig. Vadul falták egymás ajkát, Florence tépte Chris haját, Chris marta Florence combját, majd hirtelen elindult az egyik irányba. Nem sokáig ment, Florence háta a falnak ütközött. Az érkezés során kiszakadt belőle a maradék levegője is, már nem bírta tovább, elszakadt az ínycsiklandozó ajkaktól. Homlokát Chrisének döntötte és onnan figyelte a sebesen mozgó mellkasukat. Remegő ujjakkal szántotta fel újra az őt tartó barnaság haját, ami még mindig hihetetlenül puha volt. Imádta piszkálni, Chris pedig odavolt Florence érintésétől.

- Chris... - motyogta a lány, mégis a csöndes lakásban kiáltott hangja.

- Hm?

- Ne hamarkodjuk el. – ingatta fejét óvatosan. Chris félmosolyra húzta száját.

- Szerinted álmunkban mi történt? Ott nem hamarkodtuk el?

- Chris, az csak egy vízió volt. – kuncogott és leugrott a fiú öléből. Épp hogy elsétált mellette, a fiú visszarántotta és háttal neki átölelte derekát és úgy hajolt Florence nyakához.

- De csak hogy tudd; ameddig várakoztatsz, az a szex egyre kevésbé lesz biztonságos. – minden egyes szónál végighúzta orrát a lány nyakán, majd megharapta fülcimpáját, amitől vigyázba vágták magukat a lány nyakán lévő kis pihék. Remegő gyomorral fordult a végzős fiú felé.

- Kérsz valamit enni? – a legnevetségesebb dolog, amit valaha kérdezhettek egy ilyen helyzetben. De, mit is tehetne, jól tette, Chris éhes volt. Már amennyire gondolhatunk itt ételre.

Chris késő estig csak cirógatta a lány haját, arcát, tulajdonképpen mindenét, ahol csak érte. Időközben viszont Florence elaludt a kényeztetésében, legkésőbb akkor ébredt fel, mikor a telefonja jelezte a hajnali hat órát.

- Nem! – morogta mérgesen Christoffer és lecsapta az éjjeliszekrényen danoló telefont. Florence-t megmosolyogtatta a morcos Chris így reggel, bár ő sem festhetett volna másképp. Ugyanolyan rosszul fogadja az ébresztőt, mint a fiú mellette.

- Mi a szarért van ilyen koránra állítva? – kérdezte csukott szemekkel.

- Megszokás. – húzta fel vállait álmosan.

- Ma nem lesz az. – mondta és még jobban magára húzta a lányt.

- Mi van? – nevetett hitetlenkedve. Christoffer csak morgott egy sort, úgy látszott nem szándékozik válaszolni, sem elengedni a lányt. Az igazat megvallva Florence-nek sem volt semmi szándéka kiszállni Chris öléből, jól érezte magát így. Mondhatná, hogy örökké így tudna maradni, de egy idő után neki is kényelmetlenné válik ez a póz, akár az alatta lévő morgósnak is.

- Florence – motyogta reggeli rekedtségén Christoffer.

- Hm? – hümmögött a lány, aki már az alvás határán állt.

- Elzsibbadt a karom. – kijelentésére a barna szépség hatalmas hahotába kezdett, majd legurult róla.

- Éhes vagy? – ahogy kiértek a konyhába, Florence rögtön a hűtőhöz sietett, de Chris ekkor is gyorsabb volt – elkapta derekát és a pultra ültette. Két combja mellett támaszkodott meg és úgy néztek egymás szemébe, vadul kalapáló szívvel. Reggel háromnegyed tíz volt, több, mint három órán keresztül az ágyban nyűglődtek, Christoffer annyira sem volt éhes, mint Florence. Ő mindössze csak a lányt akarta. Rengeteg idő óta vágyik rá, most végre megkaphatná. De Florence-t ismerve, ő megmakacsolva magát kijátszotta Chris akaratosságát – megállította mindkét kezét, amik derekáról lentebb kezdtek el vándorolni. Érezte, ahogy a csók közben Chris állkapcsai megfeszülnek, ami féloldalas mosolygásra bíztatta Florence-t.

- Kikészítesz. – motyogta ajkaira Christoffer. A diadalittas lány észre sem vette, hogy a kihozott telefonja megállás nélkül pittyeg. Elnyúlt Chris mellett és megnyitotta üzenetét.

Noora: Hol vagy? Balhé közeledik!

Eva: Nem hiszed el, Iben észrevette, hogy nem vagy itt, se Chris. Balhézni fog.

Vilde: Iben berágott. Baromi dühös!

Sana: Én csak azt mondom, vigyázz magadra.

Chris: Damn, előkerítem a hegesztősisakot. Addig te keresd meg a kalapácsodat!

Florence arcáról leolvasható volt az aggodalom, a félelem és a düh, amit Iben féltékenysége kihozott belőle.

- Mi történt? – kérdezte Chris.

 - Iben berágott ránk. Észrevette, hogy egyikünk sincs suliban.