s k a m ❧ t h e r e f o r y o u |✔

ti

- Florence! – pattant föl a kanapéról Eva és a lány elé szaladt. – Úristen, miért nézel ki ilyen borzalmasan? – elkenődött sminkje láttán a vörös ledöbbent. Florence elnézett Eva mögött, ahol a többiek szintén kíváncsian néztek rá.

- William nem mondta? Ha ott lettetek volna, talán láttatok volna valamit is a kétségbeesésemből. – szemrehányóan és szomorúan vágott oda nekik. Eva lesütötte szemét és levette karjait róla. Florence levette cipőjét és sétált be lakása közepére. Szembeállt a lányokkal, meg sem próbálva elrejteni mindannak a jelét, hogy teljesen kész van.

- Elmentem egy sörért, csak azzal nem számoltam, hogy találkozom Penetrator Chrissel, aki kimentett a nyomuló tömegből, majd elvitt egy sötét szobába, ahol különcnek nevezett. Nem, mielőtt félbeszakítotok, nem történt semmi. – emelte fel mutatóujját, mikor látta, hogy Noora és Eva szája automatikusan nyílni kezdett. – Egyszerűen csak kérte, hogy tudjam, miért nevezett annak. És tudtam. Mert hogy ő egy szoknyapecérnek van beállítva, nem biztos, hogy az is. Én tudom, hogy nem az, hisz ismerem! – dobbantott egy nagyot előtörő könnyekkel küszködve. - Ezután pedig minden megváltozott. Chris idegesen hagyta el a szobát, mert hangos patália keletkezett az előtérben, én pedig kétségbeesetten kerestelek titeket a nagy káosz közepette, hisz egy csapat idegen vett körül, és nem ismertem senkit! De nem találtalak titeket, ezért a bejárati ajtóhoz indultam, ahol... - egy mély, szaggatott levegőt vett, ugyanis a könnyei már patakokban folytak, miközben próbálta állni a lányok tekintetét, és visszaemlékezni mindarra, ami alig egy órája történt. – Megállított egy idegen. Nem a sulinkba járt, de így sem ismertem. Megijedtem, alig voltam kétlépésnyire az ajtótól, csak ki akartam onnan jutni épségben. – újabb feltörekvő könnyzuhatag hagyta el szemét és gurult végig arcán. A lányoknak egyre megterhelőbb volt végignézni a barátjuk keserves zokogását. – A srác idegbe jött, mikor nem válaszoltam neki. Rám ordított és a fejem mellé csapott, de láttam a szemében, hogy nem sok választja el attól, hogy kezét a fejemre irányítsa. Az ájulás határán álltam amikor meghallottam William parancsoló hangját. Viszont a srác elkapta a kezemet, nem engedett. Williamet aszerint akarta elküldeni, hogy keményen feküdjön le veled – mutatott Noorara – engem pedig ő fog megfektetni keményen. – Florence nem bírta tovább, összerogyott a parketta közepén, arcát tenyerébe temette és erőteljes zokogásba kezdett. Barátnői rögtön hóna alá kaptak, magukhoz ölelték a keservesen síró lányt, nyugtatgatták. Mikor valamennyire sikerült lenyugodnia, újra szóba kezdett.

- Williamnél ekkor durrant el az agya. Egy üveg volt kezében, amit erőteljesen a srác fejéhez vágott. Mikor az összeesett, megragadta a karomat és kivitt Christoffer kocsijához, ahol szintén zokogásba kezdtem. Baromira féltem, megijesztett az a norvég srác! – mozdulatlanul tűrte Vilde simogatását karján. Maga elé bámult, csak akkor nézett fel a lányokra, mikor készen állt rá.

- Most már értitek, mennyire hülye ötlet volt otthagynotok? Akár nemi erőszak áldozatává is eshettem volna!

- Florence, mi nagyon sajnáljuk és megértjük, ha most már nem szeretnél a barátunk lenni, se a buszunkon rajta lenni, de... - Vilde aranyos és lágy hangja mosolyra késztette a lelkibeteg lányt. – Mit értesz azalatt, hogy Penetrator Christ ismered? – félt ettől a kérdéstől. Tudta, hogy csőbe húzta saját magát, de mégsem felelhet a teljes igazsággal. Mennyire néznék őt hülyének, ha azt mondaná, hogy egy álom miatt költözött ide és találta meg Christ? A legnagyobb hülyeség, amit egy ember valaha hallhat.

- Chris képes meglepetéseket okozni. – megpróbálja ezzel, de ez sem lesz könnyű számára. Ránézett Noorara, aki rezzenéstelenül nézte őt. Akárcsak Eva. – Chris képes volt megnyugtatni, mikor a kocsiban ültünk. Nem is olyan volt, mint amikor csak simogatják a hátadat, meg mondogatják, hogy „nyugi, nincsen semmi baj, minden rendben lesz" és ehhez hasonló baromságok, hanem ő a kész ténnyel nyugtatott meg. Azzal, hogy a srácnak esélye sem volt megtennie azt a szörnyűséget velem, hisz készenlétnél volt William. Hogy biztos lett volna szemtanúja, hogy egy srác elrángat egy lányt a buliból. Hogy nem lett semmi bajom. – ezt mind Noora szemeibe nézve mondta, meggyőzően. Hisz azt akarta, hogy Noora, és akár a lányok is megtudják, hogy teljesen félreismerték Christoffert, és legalább mi legyünk tisztában a dolgokkal. Mások csak a testet és a menőséget látják benne, míg ő mindent, ami a lelkében van.

Noora megköszörülte torkát, megfogta Florence kezét és így szólt:

- Ha ez mind így történt, ahogy elmondtad. Ha ez mind tényleg nyugtatás képen szólt. Ha ez mind úgy szólt, ahogy még soha, akkor nincs beleszólásom. Én tisztellek Florence, akárcsak őt, de talán én is csak egy felruházott álcát láttam benne. Meg tudsz nekem bocsájtani, mikor azokat a szörnyűségeket mondtam Chrisről? És hogy szinte elutasítottalak tőle? – reménykedően nézett rá Noora, bár ez nem volt titok, hogy Florence megbocsájt neki. A lány magához ölelte a szőkét, de egyedül nem úszták meg, hisz több „awww"-ozással a nyakukba borultak a többiek is. Nevetve terültek el a hideg padlón, Florence pedig nem tudta letörölni arcáról vigyorát, amit a barátai által kapott.