s k a m ❧ t h e r e f o r y o u |✔

tjuefem

Williamnek elege lett. Az a titokzatos pohár már réges rég a kétszeresére csordult, mégsem lépett előre egyszer sem. Ő abban a hitben dédelgette magát, hogy majd ők ketten megoldják, de ehelyett csak egy jó nagy pofára esés lett a vége. Kettejük kapcsolata a feje tetejére borult, Chris sokkal durvább lett, Florence-re pedig rá sem lehet ismerni, annyira elzárkózott. Tudták, hogy a lány eleve törékeny személyiségű és teljesen ódzkodik mindentől és mindenkitől, de az, ahogy bánik saját magával feldühítette a fiút és magát a lányokat is. William magától, saját meggondolásból döntött úgy, hogy meglátogatja a lányt és megmutatja neki azt, amit eddig elhallgatott előle.

Florence komfortzónája felemésztette őt, Noora vezénylésével közösen kirángatták őt otthonából, hogy az estének eredjenek és legalább pár órára elfelejtsék mindazt, ami mögöttük, de mindazt is, ami még előttük áll. Említeni sem kell, hogy Florence szívesebben maradt volna a szobájának négy fala között, az ágyában összekuporodva hallgatva a kintről bezajló zajokat és a halk tévének ropogását. Rászánta volna magát arra is, hogy kitakarítson, hogy rendbe szedje magát, de helyette is elintézték ezt. Így, hogy ennyire egyre járt az agyuk, nem derítette jobb kedvre, ugyanis ez azt sugallta, hogy nemcsak saját magából, de a lányoknak is meggyűlt a baja Florence-vel. Érzéseiket akkor sem tudták elrejteni előle, mikor nála tartózkodtak. Sana és Vilde zavartan ücsörögtek mellette, készen állva, hogy minél hamarabb elhúzzák a csíkot, Eva egész végig a mobilját bűvölte, míg Chris iszogatva szúrós pillantásokat lövellt a segítségre szoruló lányra. Gondolták, hogy nem lesz nehéz, de Florence még Evanal is makacsabb, aki egy évvel ezelőtt ugyanebbe a hibába esett.

A lányok rögtön kiszálltak a felelősség alól, miszerint ne hagyják el Florence-t. Nem bébiszitterkedni jöttek, hanem jól érezni magukat, amivel Florence is tökéletesen tisztában volt, és köszönte szépen, de többé már nem öt éves, hogy vigyázzanak rá. Attól, mert belül teljesen össze van törve, még ugyanúgy be tud szólni és vissza tud utasítani mindent és mindenkit, aki nem szimpatikus neki, mint ezelőtt mindig. Egyedül Williamet nem tudta kikerülni, aki a legnagyobb óvatlansággal csapott le a lányra.

- Jézusom! – kapott szájához ijedtében és felnézett a fiúra.

- Nem küldhetsz el, nem ordibálhatsz segítségért, nem rúghatsz meg. Végig kell hallgatnod, hiszen nekem is ugyanúgy elegem van, mint mindenki másnak.

- Belőlem? – mosolyodott el a lány keserűen, de Will nem tudta most sajnálni. Kemény álcáját vette fel, amit semmi kép sem fog levedleni még egy darabig, míg át nem gondol pár dolgot Florence.

William kézen ragadta a lányt és az ajtón túlra kezdte el toloncolni. Hadakozott, nem akart kimenni a hidegbe, de kezdett feltűnést okozni a folyamatos rángatással, így nem kívánatosan, de beletörődött. Csontig hatoló hideg tombolt odakint, amit egészen addig nem érzett, míg öt lépést nem tettek a háztól. A rengeteg ember egymást fűtötte már, az alkohol és cigaretta felmelegítette őket. Ők kint a fagyban egymástól egy-egy lépésnyire álltak, William a telefonján kutakodott, míg Florence vacogva lépkedett egyik lábáról a másikra.

- Tessék. Ha kell, olvasd el kétszer is. – nyújtotta neki oda a készüléket, amin egy hosszú SMS volt megnyitva. Florence kérdően tekintett fel, de Will csak a telefon irányába biccentett, miszerint nincs több mondani valója. Amit tudni akar, benne van az üzenetben.

CHRIS: egész kibaszott idő alatt rajta jár az eszem és egyszerűen felemészt az a fajta érzés, amit idebent érzek. pokolian elszúrtam, leginkább a félelem miatt és ez vágott tönkre mindent. mindent megtennék, hogy újra az enyém lehessen, de hogy hogy, gőzöm sincs. de nem tudom tesó, nem tudom, mit bánok a legjobban. hogy beleszerettem, vagy hagytam, hogy belém szeressen? viszont vele a világért sem akartam/akarok egy seggfej lenni, bár tudom, hogy annak tekint. mert a kibaszott életbe is, az vagyok! elrontottam mindent, mert kételyeket szült az agyam, egyfolytában azon agyaltam, hogy „mi lesz, ha..?". mi lesz, ha nem vagyok elég jó? mi lesz, ha nem vagyok elég szerethető? mi lesz, ha nem vagyok elég férfias? mi lesz, ha nem tudom annyira szeretni, mint ő engem? borzasztó érzés ez, Florence pedig a legjobb dolog, ami valaha történhetett velem. nem érdemli meg mindazt a szart, amit neki adtam és amit Iben rásózott. te is tudod, hogy azzal a csajjal semmi közünk nem volt egymáshoz, az egész intimkedés a múlté és rajta kívül Florence az egyetlen, akire szemet vetettem, de nem olyan értelemben, és ezt te is tudod. csak remélni tudom, hogy egy nap végre minden működni fog köztünk, hogy végre nem lesz rám dühös, mert ő az utolsó, akit fel akarok dühíteni. Istenre esküszöm, ha bármi baja esik, nem állok jót magamért.

- Mikor írta ezt? – kérdezte könnyekkel küszködve, mikor másodjára is végigrágta.

- Egy hete. – felelte röviden.

- És most hol van?

- Az anyjánál. Holnap jön haza.

- Hogy bírta? Ugye jól van? – kérdezte kétségbeesetten Florence, gyorsan megtörölve nedves arcát és hirtelen kezdett el vacogni a hidegtől, amit egészen idáig alig érzett. William elmosolyodott.

- Menj be.