s k a m ❧ t h e r e f o r y o u |✔

syv

Florence-hez mentek megint, felszerelkezve az estére. Vilde hozta a számára kérdéses ruháit (vagy négy teljes szettet elhozott!), Noora lazára vette a figurát, ő egy farmernadrágba betűrt fehér ingben jelent meg, rikító vörös ajkakkal. Eva smink nélkül érkezett, de sör volt nála, Sana sem firtatta sokáig a kinézetét, talpig feketében jelent meg és sötétlila rúzs volt ajkán, szemhéjtus fekete szemén. Chris pedig.. pedig Chris. Ő inkább csak sört ivott.

Míg Eva Vilde ruháit nézte, vajon melyikben lépjen ki az utcára, Noora Florence szekrényében turkált. Egyedül Florence nem tudott dönteni, vagy háromszor feltúrta szekrényét, de azután sem bukkant rá a megfelelő ruhadarabra. Sminkje sincs kész, bár az Sana és Noora kettesén alapul.

- Vilde, ebben olyan kicsi melled van! A penetratoros srácoknál fogunk bulizni, húzzál föl egy melltartót, vagy egy máik ruhát, de azonnal! – Eva parancsolgatása megmosolyogtatta Florence-t, aki még mindig sehol nem tartott.

- Na jó! – fordult meg sebesen Noora a feltúrt szekrényből, feltöltődött hajjal. – A szekrényedben semmi használható nincs, de ez talán jól is mutathat rajtad. – egy fekete rövid ujjú ruhát tartott a kezében. Florence nem is gondolta, hogy ez a ruhája még megvan és eddig hogy nem hiányzott neki. Régen volt rajta, talán az általános iskolai bankettjén. Vajon jó még rá?

Noora odadobta neki a ruhát majd feltápászkodott a foteléből és elsétált a fürdőszobába. Felhúzta magára a darabot és kellemeset csalódott. A ruha pompásan állt rajta, kiemelte formás fenekét és mellét, karcsú derekát. Haját rögtön lófarokba fogta – tudta, hogy ez fog a legjobban passzolni hozzá. Szemhéjára felvitte a tust, szempilláira szempillaspirálját, ajkára pedig egy halvány árnyalatú rózsaszín rúzst választott. Gyorsan visszaszaladt a szobájába, ahol szerencsére már Vilde is felkapta magára a melltartót, Eva épp sminkelt akkor. Noora elismerő biccentéssel illette a lányt, aki pirultan húzta össze magát.

- Mikor indulunk? – kérdezte.

- Amint ki tudom húzni a szemem. – válaszolt Eva idegesen.

- Add már ide! – kapta ki Sana a vörös kezéből a szemceruzát.

- De ha beledöföd a szemembe, megöllek!

Nem is sejtette amellett, hogy titkon mennyire várta a bulit, mennyire elhatalmasodott rajta az unalom. Táncolni sem volt kedve, hiába nyösztették a lányok, inkább csak ült a kanapén egy doboz sörrel a kezében. Mint egy szingli, negyvenes macskás nő. Szerette volna jól érezni magát, de egyszerűen képtelen volt rá. Ahogy körbenézett a tomboló tömegen, rájött, hogy a fele iskolát még csak nem is látta. Vagy csak a buliban több a külsős. Florence mindig is félt a külsősöktől, úgy gondolta, ők mindig vadabbak, nagyszájúak.

Miután az alkoholos söre kifogyott, újabbat akart szerezni, de mikor megérkeztek csak kezükbe nyomtak egyet-egyet, azt se tudta merre van a konyha. Így hát csak bolyongott a nyomortömegen keresztül, összelökdösték, taposták, néhol megtapogatták. Minél előbb kiakart jutni a tömegből, szerencséjére egy megmentő kar kirángatta egy csapat tizenegyedikes közül.

- Köszi, már azt hittem... - nem tudtam befejezni mondandóját, mikor felnézett a megmentőjére. Keze ellágyult a lányon, de esze ágában sem volt elengedni. Utoljára két hete kerültek ilyen közel, akkor is álmában. Florence azóta sem álmodott vele. Talán a tudatalattija tudta, hogy közel vannak egymáshoz, a valóéletben találkozgassanak, ne egy álomvilágban.

Christoffer kifejezéstelenül vizslatta a lány arcát, mintha valami kivetni valót keresne rajta. De nem talált. Az alacsony lány olyan makulátlanul festett, még a legnagyobb utálója sem tudna rajta hibát találni. Ám Christoffernek mégsem ez volt a célja. Ő csak tudni akarta, esett-e baja. Nem mutatta, de aggódott érte. Olyan törékenynek látta a lányt, sőt még a termete is rájátszott.

Továbbra sem szólalt meg. Helyette csak szorosabban fonta ujjait a lány csuklójára és arrébb sétáltak. Florence-ben nem alakult ki félelem – ő már rég ismerte a fiút. Tudta, hogy mire képes, mit tenne érte.

Egy magányos szobába léptek be, ahol merő vaksötét uralkodott. Chris nem kapcsolta fel a villanyt, bár Florence sem próbálkozott vele.

- Eksentriske. – Chris hangja kirázta Florence-t. Élőben még sosem hallotta, épp ezért érintette ennyire zavartan.

- Különc? – motyogta zavartan. Ezt a norvég szót még sosem hallotta kimondva, csak a szótárakból ismerte fel.

- Remélem nem fogod megkérdezni, miért mondtam ezt. Tudod te nagyon jól. – a fiú kemény volt, viszont Florence-ben egyre jobban hatalmasodott a cél, miszerint ő el fogja nyerni az igazi énjét.