s k a m ❧ t h e r e f o r y o u |✔

ni

Kicsit sem nyugodott meg azután sem, hogy tíz perc elteltével a vezetőülésre Chris összevert arccal vágódott le. Ez újra felhozta benne az erőszakos srác jelenlétét, a majdnem erőszakolást, és ez zokogásra késztette.

- Hé – nyúlt a fiú a lány arca felé és maga felé húzta. Próbálta elkapni nyúzott arcát tőle, de mivel sokkal erősebb, nem ment neki. – Nem történt meg. Nem lett semmi bajod. Nem csinált veled semmit. Itt vagyok. Megtaláltál. – suttogta mindezt a lány fülébe, ami jó értelemben kirázta őt a hideg. Szerette, ha suttogtak a fülébe, nem tudott ellenállni neki. Az pedig még jobban megdobogtatta szívét, mikor azt mondta, itt vagyok, megtaláltál.

Chris a lány álla alá vezette két ujját, Florence rátámaszkodott a fiú combjára és végre megcsókolhatta őt, élőben. A fiú ajkai ha még igaz is lenne, édesebbek voltak, puhábbak, mint az álmaiban. Érintése égető bizsergést hagyott a lány arcán, füle mögött. Támaszkodó karjait átvetette a fiú nyakán, beletúrva barna hajába. Christoffer áthúzta lábát az ölébe, ezzel kényelmesebbé téve tevékenységüket. Florence lassan elhajolt a fiútól, mutatóujját végighúzva lila foltjain. A fiút nem kapta el fejét sziszegve, hiába fájt neki, hagyta, hadd vizslassa.

- Kik voltak ezek? – motyogta beharapott ajkakkal. Chris kis vigyorra húzta száját.

- Pár barom, akik úgy gondolták tönkretehetik az életünket azzal, hogy benyomulnak hívatlan vendégként a bulinkra.

- Hát... valamennyire tönkretettek. – újra végighúzta ujját a fiú orrán, ahol vér megalvadt sebén.

- De nem annyira, mint téged. Florence, nem szeretném, ha ilyen nagy házibulikban felbukkannál a barátnőiddel. – nem tudott elolvadni a neve kiejtése miatt, inkább fagyott tekintettel mélyedt bele a fiúéba.

- Akkor minek rendezitek?

- Florence, én csak nem szeretném, ha egy ilyen farokhuszár kapna el és végezzen rajtad huszárkodást. Csak meg szeretnélek óvni.

- Ha azzal akarsz megóvni, hogy megtiltod nekem a bulizást, akkor inkább zárj be a kávézó pincéjébe, ahol Ausztrália nagyságú pókok másznak a nyakadba. – Florence ezek után hirtelen elkapta a fiúról tekintetét, hisz eszébe jutott a munkahelye, ahol hiába várták ma, még csak szabadnapot sem kért, tuti elbocsájtják. Aztán eszébe jutottak a lányok, akik eltűntek a buliból és hogy mennyire csalódott bennük. Hirtelen lett úrrá rajta a csalódottság és a düh, és hiába volt egy kocsiban Chrissel, nem tudott megnyugodni.

Chris öléből kiszállva visszaült az anyósülésre és szó nélkül várta, hogy induljanak el. Nem nézett vissza az őt bámuló fiúra, keresztbefont karokkal nézett ki az ablakon. Christoffer mellette egy nagyot sóhajtott, majd beindította kocsiját és kigurult a ház udvaráról. Az út csendben telt, be is sötétedett. A lámpák fénye gyönyörűen megvilágította Norvégiát, még jó, hogy nem vette le szemét erről a gyönyörűségről.

- A barátnőid nálad vannak. – szólalt meg egy kis idő után a vezető. Florence döbbenten kapta rá tekintetét.

- Honnan tudod?

- Will beszélt Nooraval. – vont vállat és rátaposott a gázra, ugyanis a lámpa zöldre váltott. Florence nem tudott mit mondani, csak bólintott. Mindvégig ott voltak nála? Rá vártak?

Ahogy leparkolt a lány lakása előtt, nem szálltak ki egyből. Christoffer automatikusan nyújtotta kezét a lány felé, valamiféle megszokásból. Lágyan simogatta a lány arcát, haját füle mögé tette közben. A fiút elvarázsolta a lány arcának puhasága, az édes mosolya, a pír, ami mindig ott bujkált a lányon. Christoffer még sosem volt szerelmes, épp ezért nem tudta értelmezni érzéseit, amit a mellette ülő lány vált ki belőle.

- Holnap hívlak. – Chris egy óvatos puszit nyomott Florence homlokára, majd ő kiszállt és elindult a lakásába, ahol a lányok vártak már rá.