s k a m ❧ t h e r e f o r y o u |✔

sytten

itsflorence: @evamohn2

- Oké. – mosolygott diadalittasan Eva, mikor kiposztolta Florence-ről készült képet Instagramra. Az említett lány nem is emlékszik mikor volt utoljára fent, ezért rögtön be is követte ismerőseit, és megnézte képeiket. Egyedül Christoffer profilját hagyta ki. Nem mert rámenni, hisz nem is tudta, hogy Iben sikerrel járt-e és mit talál ott. Inkább rátért az értesítéseire, amik miatt folyamatosan zúgott a telefonja.

ellevillevillde: NEM. HISZEK. A. SZEMEMNEK.

loglady99: Eva megtalálta a fotómasinádat? lol

A két lány kommentje azonnali nevetésre késztették Florence-t. Eva mosolyogva nyomkodta telefonját, látva a taggelést és külön öröm volt számára a háttér. Eva értett a fotózáshoz, mégsem fitogtatta tehetségét.

- Hamarosan beindul mindenki, ne ijedj meg, ha esetleg pár alsóbb éves is megtalálja a fotót. Tudod, a jó csajokra érvényes a hosszantartó orgazmus. – kacsintott Eva, Florence pedig zavart nevetésbe kezdve megütötte vállát. A lány mosolyogva visszanézett telefonjába, ahol az értesítések csak úgy özönlettek. Meghatódott egy kicsit, hisz ekkora sikere sosem volt még. Florence rendkívül szép lány volt, de soha senki nem próbálkozott azzal, hogy meg is ismerjék. Pedig ő nem tudna ártani senkinek, olyan, mint egy sebzett angyal. Nagyot sóhajtott, majd kikapcsolva mobilját minden figyelmét Evanak szentelte, aki rögtön el is terelte minden figyelmét Florence agyában motoszkáló Christoffer felől, hogy holnap tiszta lappal és boldogabban kezdjenek neki az iskolának.

- Ne feledd; holnap mintha újra élednél. Nem fognak érdekelni a testvériskolánkba járó gyökerek, nem fog érdekelni Iben, az idióta hadserege, és ami a legfőbb, nem fog érdekelni Christoffer Schistad, a szíved elrablója és összetörője. Csakis magadra, a tanulásra és a munkára fogsz koncentrálni. Meg persze ránk.

Eva szavai újfent megmelengették a lány szívét, de ahelyett hogy megint elérzékenyüljön, csak felfogta orrát és magabiztosan bólintott egy nagyot.

Orra fenntartása és összeszedettsége nem látszott tartósnak. Hiába is annak, hogy Eva mennyire összekaparta az előző este, ugyanannyira szétesett ma este.

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne. – húzta száját, elhátrálva a busz ajtajától. Kabátjába rejtett kezét rögtön elkapták, visszatuszkolva őt maguk mellé.

- El ne merj lépni, megfagyok! – szólt rá Vilde kapkodva, gyorsan belékarolva.

- Én mondtam, hogy mínusz öt fok lesz. – rántotta meg vállát Noora és sokadjára hívta fel Williamet már.

- Nem értem miért nem nyitunk csak úgy be – nyúlt volna az ajtóhoz, de Sana leverte onnan Chris kezét.

- Első szabály; sosem nyitunk be egy Penetrator buszba! Nem tudhatjuk, hogy éppen nem az ajtó előtt hívott egy csajt a vadbarom az arcára.

- Mint téged? – nevetett Eva. Florence nagy szemekkel nézett Sanara.

- Én csupán megérdeklődtem, hogy nagyobb-e az orra, mint a farka. – rántotta meg vállát, de végül ő nem tartotta be saját szabályát. Odabent erős cigi füst szag és villódzó fények fonták körbe a felsőbb éveseket.

- Hát – kezdte Sana – tényleg meg kellett volna várni Williamet.

Florence szorongott. Nem csak a kezébe nyomott sörös dobozt szorongatta, hanem a torkát is a kényelmetlenség. A tudat, hogy amióta itt vannak, még csak nem is látta Christoffert és, hogy mi lesz akkor, ha végre meglátja, elöntötte a szomorúsággal és egyben a dühvel is. Olyan galád módon viselkedett vele, olyan bántóan! Florence nem ezt érdemli. Az ő szíve gyengéd, tele szeretettel, nincs ideje ilyen alattomos gondokra. Plusz, nem is értette, miért kellett ez. A szemébe vágni, hogy nincs többé szüksége rá, semmi indok nélkül, szórakozásból. A lányt inkább ez bosszantotta fel – Chrisnek semmi oka nem volt rá. A lány nem bántotta sohasem. És talán ez volt a baj – hogy engedett neki. Nem utasította vissza időközben, nem hagyta, hogy Christoffer tovább küzdjön. A markában volt már, a kihasználás határán állt, de mégis... mintha mindemellett csak egy szívességet tett volna neki. Mintha félne attól, hogy viselkedésével összetöri, hogy a lány túl jószívű hozzá, hogy olyat már nem érdemelhet meg. Ezért akadt ki Iben. Ezért nem tudja elfogadni a lányt. Florence rájött a szörnyű igazságra – Iben féltékeny, Christoffer pedig fél tőle. A csalódás, ami átfutott egész testén, menekülésre késztette. Átvágott a tömegen, a csókolózó Nooran és Williamen, az együtt mulató Evan és Vilde-n. A buszban rejtőző forróság azonnal elpárolgott, ahogy kinyitotta az ajtót és kilépett a mínuszok mínuszába. Kabátját össze akarta húzni, de azt is elfelejtette hirtelen, ki is ő valójában. Kétségbeesetten lépett volna hátra, de rögtön beleütközött valakibe.

- Azonnal menj vissza! – sziszegte neki a fiú.

- Kik ezek? – kérdezte remegő tüdővel.

- A Yakusa-fiúk. Ők voltak múltkor is Williamék bulijában. – mondta majd beordítva a buszba hívta barátait. Florence továbbra is ott állt a lépcső alján, legyökerezett lábakkal. Szemével rögtön kiszúrta azt a fiút, aki ráakaszkodott, akitől William mentette meg. A kelleténél is jobban kirázta a hideg, ahogy visszaemlékezett a történtekre.

- Florence! – szinte már ráordítottak hátulról. A lány ijedten kapta hátra fejét és tántorodott lentebb a lépcsőn, amilyen közelről meglátta Christoffer arcát. Torkán szorult levegője, kezei keményen szorultak ökölbe. Egyszerre csókolta volna meg és pofozta volna föl vaslapáttal.

- Menj vissza, bent melegebb van. – a fiú végigsimított a lány arcán meleg tenyerével, amibe beleborzongott.

- Ott is ugyanolyan szarul érezném magam, mint idekint. Chris, mit keresnek ezek itt?

- Azt én is szeretném tudni.

- Chris. – szólt a fiúnak, de meg sem hallotta. Egyenesen a hívatlan vendégek felé vette az irányt.

- Chris! – egyre reszketegebben szólította. Végül kétségbeesetten, teljes tüdejét kiordítva kiáltotta nevét.

- CHRISTOFFER!