s k a m ❧ t h e r e f o r y o u |✔

seks

Florence igazán meglepődött, mikor csütörtök este meglátta az ajtajában álló lánycsapatot. Sana, Vilde, Eva, Noora, Chris, mindenki itt volt. Két kérdés fogalmazódott meg benne; mégis honnan tudták meg a lakcímét, és hogy miért is vannak itt? Rögtön a másodikra választ is kapott, a mindig pörgő, életvidám Vilde-tól.

- Úgy gondoltuk, mindnyájan benne lennénk egy pizsi partyban. Mivel téged még egy csak egy hete ismerünk, szerettünk volna lakásszerűen is megismerni.

- Ez miért hangzik úgy, mintha valami nyereményjátékos bűnözők lennétek? – nevetett hitetlenül Florence. Vilde szavai komolyan ezt idézték elő benne.

- Mert Chrisnél van egy kalapács és maszk. – mondta full komolyan Vilde. Florence szemei kikerekedtek és az említett lányra lesett. Chris arcán megmagyarázhatatlan vigyor terült szét, ebből kifolyólag el sem tudta dönteni, hogy igaz, vagy sem. Bár Florence használja az agyát, ezért eképp válaszolt.

- Klassz, nekem is van kalapácsom, valamivel be kell ütnöm a szögeket. Hegesztő maszkom viszont nincs, szóval... azt kölcsönadhatnád.

- Tetszik a lány humora. – bólintott elismerően Chris, majd felemelte kezét, Florence pedig boldogan belecsapott. Miután a lányokat beinvitálta lakásába, Florence nem gondolt a kíváncsiskodó énükre, amire ha igazat vall, elárulja titkait, amit pedig nem szeretett volna. Félreértés ne essék, a házigazda nagyon szereti már most újdonsült barátnőit, de olyan szinten még nincsenek, hogy bármit eláruljon magáról. Úgyhogy mindjárt kikerülte cselesen az első eget rengető kérdést, miszerint „hol vannak az ősök?".

- Tudok biztosítani popcornt, ropit, nutellát, chipset, fagyit...

- Mi? Fagyi? – kapta fel fejét Chris.

- Igeeen, amikor vásároltam véletlen fagyi is került a kosárba. Hoppá – húzta fel két vállát vigyorogva.

- Kit érdekel a torokgyulladás, egyszer élünk! Télen fagyi... király. – csillogtak a barna szemei, Florence nevetve elővette a fagyis dobozt és szedett neki egy tálkába. Egy nyomasztó tekintetet érzett hátán, és mikor lassan hátranézett válla felett, Noora kitartóan leste őt. A bubi frizurás lány tudta, hogy valamit titkol, neki túl feltűnő volt az édességek hirtelen felsorolása. Bár nem akart és nem is tudott visszakérdezni, de Florence is tudta, hogy ha rajta múlik, nem fog sokáig titkolózni. Jaj, csak élje túl a holnapot!

A lányok másnap csapatosan indultak az iskolába, norvég kultúrára. Florence rendkívül kíváncsi volt erre az órára, mert attól, hogy itt él, nem sokat tud Norvégiáról. És meglepetésére azt sem, hogy ez az egész norvég nyelven folyik.

- Ezt nem mondjátok komolyan? – torpant meg a bejárati ajtótól kétlépésnyire. Teljesen lesokkolta, egy szóval sem említették neki, hogy vannak olyan tantárgyak, amik nem folynak angol nyelven! Florence kétségbeesett, nem tudta, hogyan fogja megérteni az egész kultuszt, még a lányok segítsége is feledésbe merült. Persze Vilde azonnal figyelmeztette, hogy itt vannak neki, akár tolmácsként le is fordítják neki az egész órát.

- Nem értem, legalább az igazgatónő nézett volna rám furán, hogy valamit nem ért a jelentkezési lapomon. Vagy röhögött volna ki. – dörzsölgette állát tanakodva az angol lány, közben nevetésre késztette barátnőit ezzel. Vilde ezek után karon ragadta és elindultak az előadóba.

A nap további része eltelt, Florence Vilde és Noora segítségével megértette első norvég óráját, Nooratól megkapta a füzetet is, hogy másolja le. Ebédszünetben kint ültek a fapadoknál, éppen nevettek Sana egyik Penetratoros sztoriján, mikor Noora felkapta a fejét és értetlenül meredt Eva mögé. Florence épp a vörös mellett ült, és mivel ő igazán kíváncsi termet, a lány válla fölött hátralesett. A merő napsütéstől semmit sem látott, de mikor szemével hunyorított (ami miatt mindig azt hiszik, valakit meg szeretne ölni), észrevette, hogy egy számára idegen lányokból álló csapat igyekszik feléjük. Florence inkább visszafordult, de valamiért automatikusan a mellette ülő Evara nézett. Ő épp Chrissel beszélgetett.

- Sziasztok! – Florence ijedtében megugrott, ami az idegen lányokból halk kuncogást nyert. Zavartan lesütötte szemét, és inkább fel sem nézett a lányokra, csak a körmét piszkálta a faasztalon. – Ti is ott lesztek a végzősök buliján? – érdeklődött a bandavezér.

- Már hogyne. – válaszolta keményen Sana.

- Azért remélem este nem leszel ilyen. Igyál majd. Jót fog tenni. – Florence óvatosan ránézett a lányra, aki rákacsintott a muszlim lányra. Sana gyilkos pillantással illette a lányt, de az újonc még mindig nem tudta, hogy ki ez. Lehet jobb is lenne, de Florence akaratos.

- És te? Flora, ugye? – Florence állkapcsa megfeszült, és szánalmasan elmosolyodott.

- Florence. Nem tudom, hogy a memóriáddal van gond, vagy csak egyszerűen ennyire elhiszed magadról, hogy tudsz kedves is lenni, de inkább ne próbálkozz. Tedd meg ezt a szívességet, és én sem foglak kapafognak hívni. – ha valaki felhúzza Florence-t, az a szemében halott. Jelenesetben ez a lány.

- Hogy mered...? – sziszegte a barna szemű lány. Florence újra magára húzta mosolyát, de ezentúl nem válaszolt, csak szemével ölt. Florence két dolgot nem tudott elviselni: ha a barátait bántják vagy saját magát.

- Fordíts hátat nekünk, nem fogunk visszasírni, hisz még csak a kifutós csípőmozgásod sem érdekelt minket. De azért ajánlom a figyelmedbe az ortopédust, nem egészséges, hogy ennyire kilibben a csípőd az útra. – Florence felemelte orrát, most már büszke mosoly terült el arcán. A márkás ruhában álldogáló lánycsapat (olyan lengén voltak öltözve, mintha nyár lenne, közben jövő héten még csak február) sértődötten fordult el tőlünk és baktattak vissza a meleget adó suli folyosójára.

               - Azt hiszem... a példaképem pont az orrom előtt ül. –Chris kijelentése nevetésre késztette őt. A többi barátja is csakúgy büszkén ésnyertesen nézett rá, mint ahogy most ő maga.