s k a m ❧ t h e r e f o r y o u |✔

tjueto

Florence tudta, hogy amilyen játékot űznek, az nem a legmegfelelőbb. Az érzéseikkel játszani sosem tanácsos, főleg, ha az egyik fél az alkoholba folytja bánatát. És ami a legrosszabb, hogy mindezt végig kell néznie azzal a szenvedéssel, amit Iben sózott rá. Hogy mert rámozdulni Christofferre azok után, hogy (szerinte) elintézte Florence-t.

Kezéből egyenesen kivonzotta a gravitáció a poharat, ami hatalmasat csattant a földön. Keze vizes volt, ezért is csúszhatott ki marka közül, de inkább volt oka az, amit látott. Amit látott és így, részegen is képes volt felzaklatni. Florence tudta, hogy hol van – egy újabb Penetratoros buliban. William lakásában, a felsőszinten, milliónyi emberrel körbevéve, felborítva, megjelölve. A lakásban a hányás szag keveredett a cigi füsttel, az emberek szinte mindenhol és mindenkivel csókolóztak, ha éppen nem volt több szabad magánszféra, a kanapén. Undorító volt, Florence jobban örült volna egy meleg fürdőnek, minthogy itt álljon és végignézze, ahogy élete szerelme elmegy egy ribanccal, kihasználva, hogy ugyanolyan részegek ők is, akárcsak Florence. Utánuk akart menni, tudni akarta, mégis mit művelnek vagy mit fognak művelni – az akarata megvolt, de az önbizalma nem. Talán együtt tört a pohárral.

- Húúú, ki volt ez a barom? – nevetett hangosan Eva, közben Noora vállára támaszkodva érintette meg Florence vállát, aki még mindig legyökerezett lábakkal állt ott.

- Minden rendben? – kérdezte a még mindig józan Noora, akárcsak mint egy felelősségteljes anya. Végignézett a legkisebb lányán – Florence tekintete úgy csillogott, mint még soha. Megkérdőjelezhetővé vált a sírás gondolata, vagy a részegség kezdetleges kialakulása. Ám inkább volt a csalódottság csillogása; szeme előtt tárták fel részeg viszonyukat.

- Chris most ment fel Ibennel.

A zokogás keserű mámorja egyre erősebben tört fel az összetört szívű lány torkában. A sötét és lélektelen házban magára volt hagyva, körülvéve őt ócsároló szellemekkel, Iben öntelt vigyorával és Christoffer zavarodott, seggrészeg tekintetével. Egyikük sem fogta fel, hogy ennek vége. Ők nem lehetnek együtt, csak megbánást okoznának egymásnak – pontosan azt, amitől Chris félt a legjobban. A félelme mostanra szánalomba torkollott, hiszen véglegesen összetörte és üressé tette Florence-t, aki még mindig, ugyan annyira szerelmes a fiúba, mint ahogy a fiú a lányba. De vége. A játéknak, a közös együttlétnek, a szánalmas próbálkozásoknak vége. Elvesztettek egy harcot, elvesztették egymást. Iben teljesen tönkretette kettejük kapcsolatát, ezzel elnyerve, hogy Christofferről levakarhatatlan legyen. Hogy cselédjei lemondjanak róla, mert belátták, hogy Iben egy szörnyeteg. Hogy egyedül maradjon azzal a fiúval, aki a nyakára sem kívánja őt, csak Florence-t. A lány újra felzokogott. Keservesen üvöltött a mellkasában tomboló fájdalomtól, ahogy újra és újra felelevenítette az elmúlt éjszaka történését. Ki akarta verni a rémképeket a fejéből, de még mindig, két nappal azután is, hogy megtörtént tisztán emlékszik minden egyes kis történésre. Ahogy a poharat elejtette, majd Noora odament hozzá Evaval. Ahogy felmentek oda, ahova ők is, hogy hallgatózzanak, de Florence-ben túltengtek az érzelmek – egyenesen rájuk nyitott.

- Hülyeség volt a kudarcért ideköltözni. – motyogta saját magának.

Noora elhatározta, bár rengeteg erőre és segítségre lesz szüksége, de felkaparja a földről legjobb barátnőjét. Noora tudja milyen az, mikor magára marad az ember – ő ugyan lakótársakkal él, de szülei lemondtak róla. Az sem érdekelte őket, hogy a tizenhárom éves Noora Amelie Saetre elvesztette szüzességét, mert halálosan szerelmes volt. A mostanra megért lány igaz még tini, de jóval több mindent élt meg, mint a magafajta diáktársai. Épp ezért viselkedik úgy, mint hat gyerek édesanyja – képtelen elviselni a fájdalmat. Optimista személy, de neki is be kell látnia, Florence mentális egészségének harmada odaveszett. Ennek tanácsára fordult mindjárt az iskolai pszichológushoz, hogy okuljon és tanácsot kérjen tőle.

- Nehéz dolgod lesz, azt be kell valljam. – húzta el száját a negyvenes éveiben járó nő, kinek éles vonásai mögül kirajzolódott az aggodalom és a megértés minden jele. Noora tudta, hogy mire vállalkozik, de azért ő is megijedt.

- Kérem hölgyem, mondja el az összes tapasztalatát és tanácsát, ami segíthet! Florence a világ legédesebb és legtörődőbb embere, nem érdemli meg, hogy holmi féltékenység miatt ennyire a padlóra kerüljön. – könyörgött Noora összekulcsolt kezekkel, a nő pedig azonnal elgondolkodott. Bízott benne, hogy a segítségére lesz a lánynak.

- Nos, Florence-nek egy kis környezeti változás lenne a legjobb. Mint mondtad, egyedül él, nincsenek lakótársai. Legalább egy hónapra ha befogadnátok valahová már az is fél siker.

Noora gyorsan bólintott.

- A másik, hogy ne faggassátok. Szüksége van arra az időre, hogy magában is tisztázza azokat a félreértéseket és önfejű cselekedeteket, amiket maga vagy a féltékenységen alapuló lány elméje szabott. Tudnia kell, hogy mit miért akar, hogy megtalálja az arany középutat a céljai felé. A felépülési idő mindenkinek más, de általában egy hónap, de akár három hét alatt is elfelejthetődnek ezek a dolgok, ha nagyon okosan és gondosan cselekszik.

- Florence rettentő okos.

- Elhiszem én azt. De tudod, mikor beköszönt az első szerelem, az mindent elsöprő. – mosolyodott el halványan a pszichológus.

- Csak az a baj, hogy a szerelme befolyásoltság alatt is megbántotta.

- Christoffert sosem ítéltem el, most sem fogom emiatt. Ketten hibáztak, ketten mentek a maguk feje után, ketten kell, hogy helyrehozzák.

Noora azon lepődött meg, hogy a nő tisztában van azzal, hogy miről van szó anélkül, hogy Noora említést tett volna. A nő elmosolyodott a lány döbbenetén.

- Hallottam a folyosóról ezt-azt. És eléggé feltűnő, hogy pont ők ketten a hiányzók a mai napon. – nevetett halványan, mire Noora is lesütötte a szemét.

- És esetleg Christofferről lehet tudni valamit? – kérdezte Noora.

- Azon kívül, hogy a bulikba és ivásba folytja bánatát? Rettentően szerelmes Florence-be.