s k a m ❧ t h e r e f o r y o u |✔

to

Nem álmodott vele. Pedig meg volt arról győződve, hogy biztosan fel fog bukkanni álmában. Ehelyett csalódnia kellett, ami megalapozta a reggelét. Nem elég, hogy egyedül van egy kétszemélyes apartmanban, még a szomszédok is valamilyen módon kibeszélték, lekurvázták. Florence nem értette ezt a fajta vádaskodást, hisz kemény egy hete költözött ide, máris ítélkeznek felette. Semmit sem tudnak róla, azt se tudják, mi okból van itt, sem pedig, hogy honnan jött. Igazából nem is tartozik idegen emberekre, hogy miért van itt és honnan jött. Florence megtanulta kezelni a vádaskodásokat, de most valamiért mégis lesújtotta. Próbálta kizárni a gonosz megjegyzéseket, de ez csak még jobban felerősödött rajta. Végső elkeseredettségében megállt az út közepén és végignézett magán.

Amióta itt van, azóta tart a második félév, másodéves a gimiben. Egy fekete szövetkabát volt rajta, ami alatt egy kötött kardigán volt egy fehér pólóval társítva, lábai abba a fekete jeansbe volt bújtatva, mint tegnap. Lábain bakancs volt, ami melegen tartotta végtagját. Fején sapka nem volt, szabadon hagyta barna haját. Nyakában egy vastag sál, kesztyű a kezén, hátán iskolatáska. Különleges szemei szempillaspirállal voltak ékesítve, ajkain szájfény. Florence semmi kivetni valót nem talált magán, ami egy fokkal segített mélyre sújtott lelkén, de még mindig nem érezte magát az igazinak. Egy sóhajjal alábhagyott a maga stírölésével, inkább tovább sietett az új iskolája felé, hisz már késésben volt.

Ahova nézett, norvég szöveg nézett vele farkasszemet, fülét pedig az emberek norvég hadarása csapta meg. Még mindig szokatlan volt neki, hisz az egyetlen nyelv, amit kiválóan beszélt, az az angol volt. A kávézóban is a lányokkal csoda, hogy szót értett, bár akkor is félig norvégul, félig angolul beszélt.

Florence ügyesen elnavigálta magát a Nissenhez, az iskola udvarán még ilyenkor is rengeteg diák állt csapatokba vergődve. Florence nem foglalkozott az ismeretlenekkel, a kérdő összesúgásokkal, lenézett a kezében tartott iskoláról szóló nyomtatványára, amiben megkereste az igazgatóhoz vezető utat. A benti meleg rögtön megcsapta arcát, nyakáról le is vette sálját, ahogy kezéről a kesztyűket is. Lábai sietősen járták az ismeretlen folyosót, végig kerülve ott is a diákok tekintetét, Florence szigorúan az ajtók fölötti számokat leste. Mikor megtalálta a 124-es számú termet, megköszörülte torkát és bekopogott. Egy hangos norvég kiáltással be is nyithatott. Vele szemben egy kontyos nő ült, sebesen gépelt valamit, majd ráemelte szemét a lányra. Be sem kellett mutatkoznia Florence-nek, nagyon jól ismerték már egymást. A nő csak intett egyet a szerényen álldogáló lánynak, majd a kezébe nyomott egy órarendet, egy csengetési rendet és egy jelentkezési lapot, hogy milyen tantárgyakat szeretne tanulni ebben az évben. Ezt a lánynak most kellett kitöltenie.

Választható idegen nyelvek: Angol, német, francia, spanyol.

Florence nem igazán volt híve a kemény nyelveknek, mégis inkább a franciát választotta.

Választható reál tantárgyak: Matematika, fizika, kémia, biológia, informatika. Maximum három választható!

Florence sosem szerette a matekot, viszont a fizikával sosem volt nagyobb baja. A bioszt is jobban szerette, mint a kémiát, az informatika pedig kérdés sem volt számára.

Választható humán tantárgyak: Irodalom, történelem, norvég kultúra, filozófia. Maximum három választható!

Itt már gondolkodás nélkül beírta az irodalmat, a történelmet és a norvég kultúrát. A kitöltött lapot visszaadta a dirinek, aki értesítette a lányt, hogy a mai napon elmarad az első órája. Florence miután kilépett az irodából, nem tudta, hogy mihez kezdjen. Nincs első órája, haza nem mehet, hisz messze lakik. Tekintete lesiklott a kezében szorongatott lapokra, és úgy határozott, megnézi magának az iskolát.

A kihalt folyosón bakancsa visszhangzott, néhol az osztályokból kihallatszott a tanárok felváltott kiabálása, fegyelmezése, fennhangon tartott órájuk. Visszaemlékezett az általános iskolai éveire, mikor szintén ennyire kiabáltak velük a tanárok, hisz olyan fegyelmezetlenek voltak. Florence arcán egy mosoly jelent meg, ami azonnal eltűnt, mikor a jobb oldali fordulópontban beleütközött valakibe.

- Ne haragudj! - kapott gyorsan a lapjai után, amik kihullottak kezéből.

- Semmi baj, az én hibám. - mondta a lány, akinek hangja nagyon ismerősen csengett Florence-nek. A segítségére siető lánynak hosszú, vörös haja volt, fején egy beanie volt. Rögtön felismerte - ő volt a bubi-hajú lány mellett a kávézóban.

- Köszi. - állt fel az új lány a vörössel egyetemben, aki szintén felismerte a pincérlányt.

- Florence? Te vagy az új lány? - a lány ledöbbenten kapta szája elé kezét, valamiért teljesen feldobódott.

- Igen. Épp most jövök az igazgatónőtől, aki mondta, hogy nincs első órám, ezért úgy gondoltam, megnézem magamnak a sulit. - vont vállat halvány mosollyal az arcán. Florence-t még saját maga is meglepte, hogy hirtelen ennyire könnyedén beszélt egy idegennel. Nagyon szimpatikusnak tűnt neki a vörös.

- Nos, mivel nekem sincs első órám, én szívesen körbevezethetlek. Utána meg eljöhetnél velem meginni valamit. - könyökével megbökte a lányt, majd karöltve nekivágtak végignézni az egész gimnáziumot, hogy utána elmehessenek meginni valamit.

sziasztok!❤️

a részek minden hétvégén lesznek. kitartást az újabb hétre, minden tökéletesen fog alakulni. puszi!😘💞