s k a m ❧ t h e r e f o r y o u |✔

tjue

Ibennek bántja a szemét, hogy Florence elérte csupán egy nézéssel, hogy Christoffer Schistad, a Nissen épületének legnagyobb fuckboy-a belészeressen. Iben összefont karokkal és száját erősen beszívva figyelte Florence-t, gondolkozva azon, hogyan teheti teljesen tönkre kisugárzását. Vajon ha kitalál valami hazugságot róla, hinnének neki? Iben magabiztossága ebben a pontban többször is megingott. Florence csak állt szekrényénél, olvasva órarendjét, közben szorosan melle elé szorítva kabátját állt fél lábon, immáron mankóval. A lányról most lehetett igazán elmondani, hogy mennyire törékeny az erős szelleme mellett. Iben csak figyelte őt, ahogy elbotorkál a lépcső irányába, és egy gyors segítséget kér egy látszólag ismerős lánytól. Talán egy órára járhatnak. Ibent felzaklatta, hogy még így is mindenki mellette áll. Hogy senki nem rettent el tőle, hogy volt köze Chrishez. Bezzeg ő! Mindenki megnézte, mindenki szekálta, mindenki azt hajtogatta, mennyire önfejű volt és nem hallgatott senkire sem. A lányban fortyogott a düh, mindazon emberek után, akik Christofferrel való szakításuk után megsebezte őt, és Florence után, aki bár semmiről sem tehet, Iben szemében mégis ő volt a fekete bárány. Tönkre akarta tenni, hogy végre eltűnhessen az útból.

Christoffer Williammel együtt késett, megint. A fiú életkedve a béka segge alatt volt, főleg, hogy újabb monoklit viselt jobb szeme alatt. Múlt éjszaka megint részeg nézeteltérésbe került, William rángatta ki a fagyos levegőre és egy pofonnal térítette észhez. William sosem ütötte még meg testvérbarátját, de az utóbbi hetekben, hónapokban annyi hülyeséget tett, mondott, hogy kiérdemelte. Ha Florence-től nem, legalább tőle. Chrisnek teljesen el kellett gondolkoznia azon, vajon megéri-e kockáztatni az ő egészségét és barátságát. Ha mindezt eldobja, újra visszatér régi önmagához, újra bekapja a leszarom tablettát és megint csak a szex körül fog forogni az esze. Ha ezt megteszi, újra Iben hatalma alá kerül, és ha nem vigyáz, akár meg is történhet az, amit a világért sem akar. Christoffer nem mutatta, de elkeseredett. Tönkretette magát, Williamet, a lányt, aki boldogságáért hajtott. Kezdett teljesen szétesni, nem volt önmaga. Terve nem volt, mindössze csak annyi járt eszében, hogy vissza szeretné kapni Florence-t. De hogyan?

Florence lába miatt minden nehezebb volt, egyedül indult el az iskolába, nem volt mellette egy támogató kar sem. Mindemellett egyre erősödött benne a Chris után érzett vágy, a hiány. Mindenkinek azt mondta, leesett a lépcsőn. Senkinek sem említette meg Ibent, hogy félig elütötte őt. Talán még azok sem tudják, akik ott voltak azon az estén. Mindegy, annál jobb. Elég volt megbíznia barátnőiben, az egyetlenekben, akik azóta tapossák vele azt az utat, amit ő is, mióta idekerült. Védik, végig mellette állnak, együttes erővel próbálják kirángatni a mély gödörből, amibe nagy erővel lökte bele a társadalom Florence-t. Végig szívére kellett volna hallgatnia, s erős ösztöneire, hogy ne hagyja, hogy Christoffer Schistad elsétáljon mellőle. Tudja, hogy ő felőle is mekkora baklövés volt, hogy felkapva a vizet elszaladt. Csak adott volna indokot arra Chris, hogy miért. Hogy ne csak a lány fejében felvázolt verzió éljen, hogy mind e mögött Iben áll. Hogy az a lány minden erőfeszítéssel próbálja tönkretenni, de amennyire próbálkozik, annyira megy neki nehezen. Azzal, hogy megkockáztatta Florence testi épségét, ugyanannyira nem képes visszaszerezni a fiút, akiért a harc szól. Hiszen ő magában lezárt egy múltat, amibe, valljuk be, Iben beletartozik, de a jövendőbeli terveibe nem szólhat bele. Csakis Florence, aki miatt tette. Aki miatt éjjel leült tanulni, hogy kijavíthassa azt a hatalmas egyest történelemből, amit bevéstek neki. Hogy mindazt átgondolja ép elmével, hogy miket tett korábban magával és azokkal a lányokkal, akiknek soha többé nem adhatja vissza se a szüzességét, se az önbizalmát. Christoffer Schistad, a fuckboy életében most először érzett megbánást. Egyesével szeretett volna bocsánatot kérni azon emberektől, akiket valaha valamilyen okból megbántott. És mindemellett hatalmas köszönetet szeretett volna mondani az Úrnak, hogy megszállta a jólélek. Az ép elme, az ép gondolkodás. Hogy álmai lányával, Florence-szel találkozhatott. Viszont őrült nagy segítségre is szorul, hogy visszaszerezze őt, tervekkel, megbízhatósággal, hihető szavakkal. 

Florence szünetben a folyosón tartózkodott. A terem melegsége leizzasztotta, idekint hűs, mégis elviselhető légkör volt. Kezében telefonját szorongatta, Chris üzenő falát nézte. Írni szeretett volna neki, de gőze sem volt, hogy mit. Köszönjön? Kérdezze meg, hogy mit csinál? Esetleg délután ráér? Homlokát dörzsölte, mikor valaki hátulról meglökte. Felkapta fejét, Iben pedig vigyorogva nézett rá. Barátnői kissé kétségesen, de még mindig ugyanolyan magabiztosan biztosították a testőri pozíciót.

- Christoffer Schistad. Valaki, akinek rohadtul nem kellettél volna. Érzed a súlyát? Persze, hogy nem. Hadd segítsek.

- Te meg mégis miről beszélsz? – kérdezte Florence teljesen összezavarodva, megkérdőjelezve Iben viselkedését.

- Arról, amiről neked soha senki. – Iben teljesen összezavarta Florence-t. Nem tudta, nem tudott rájönni, hova akar kilyukadni az őt folyton mardosó lány.

- Tudtad, hogy Chris nem magától lett olyan, amilyen? A családi háttere nem éppen a legszebb. Gondolom, nem tudtál róla.

- Nem mindenki kezdi ezzel az ismertséget.

- Ugyan már, ti nem is ismeritek egymást! – nevetett fel hangosan. Florence összezárta ajkait.

- Mondd, tudsz róla valami olyat, amit ő maga mondott el neked? Mutatta annak jelét, hogy megbízik benned? – Iben egyre jobban haladt afelé, hogy teljesen megkérdőjelezze magát és a fiút is Florence, elveszítve ezzel mindent. Iben zavartalanul elmosolyodott – érezte a nyereség édes ízét.

- Csak azt áruld el nekem, drága Florence – lépett hozzá közelebb, hogy minél keményebben a fejéb tudja ütni a szöget. – Szerinted Christoffer szeretett téged annyira, amennyire te őt, vagy én őt?

- Megcsókolt. – motyogta keserűen Florence.

- Ő mindenkit megcsókol. Mindenkit megfog, felkap és ültet magára. Miért hiszed azt, hogy idejössz és mindent megváltoztatsz? Ez nem megy ilyen egyszerűen Florence.

- Semmi sem megy egyszerűen. – ingatta fejét bánatosan.

- Főleg nem Christoffer Schistad, aki valósággal retteg tőled.