s k a m ❧ t h e r e f o r y o u |✔

seksten

Rákövetkező nap Isak délután négykor már Florence-nél is volt. Isak nem rettent el a biológiától, tulajdonképpen örült, hogy végre megérti. Florence sem volt másképp, imádott segíteni az embereknek, tudja milyen jó érzéssel tölt el a megvilágosodás. És pontosan el is érte ezt Isaknál, csupán fél óra alatt. A szőke fiú már egyedül oldotta meg a feladatait, majd nem sokkal később Florence próbálta vele megértetni a mostani tananyagot, hogy nem csak azt tudja, amit most jelenpillanatban tanulnak. Jobb, ha az ember alapos.

Az egész tanulást a lány csörgő telefonja zavart meg, amit egy gyors utasítás után fel is vett.

- Szia Eva, mi újság? – csevegett vörössel.

- Florence, de jó, hogy ilyen boldognak hallom a hangod! – Eva őszintén szólt, és hiába rejtegette szomorúságát és dühét Chris iránt, talán gyakorolnia kell tovább a titkolózást. Florence száját beharapva nézte törpe lábait és várta Eva további mondandóját.

- Esetleg átmehetnék? Anya megint elutazott, a ház kong az ürességtől és bevallom, kezdek paranoiás lenni ettől a csöndtől. ÁÁÁÁ! – kiáltott fel hirtelen, mire Florence-ben megfagyott a vér is.

- Úristen Eva, mi történt?

- Ja, csak leesett a töltőm. – röhögött fel a saját hülyeségén. – Látod? Ott aludhatok? Kéééérlek!

- Nem Eva, nem látom. – nevetett fel fárasztóan. – De nyugodtan itt alhatsz, amennyit akarsz.

- Köszönöm szépen, imádlak! – ujjongott a vörös, majd le is vágta a kagylót. Florence kitörő nevetéssel nézte a készüléket, miután újra elsötétedett.

- Na, hogy megy? – kérdezte Isaktól, ahogy belépett a szoba küszöbén.

- Oké, asszem' tudom, mi az a kiválasztás. – bólogatott.

- Nagyszerű, haladunk! Következőre tudd is felmondani, majd holnap folytatjuk.

- Rendben. – pakolta össze cuccait a magas fiú. – Amúgy beszéltem a nagynénémmel, aki szívesen látna téged egy állásinterjún. – somolygott Isak, Florence pedig ledöbbent.

- Úristen, ez komoly? – kapott szája elé sokkoltan. Isak egyből kiröhögte, de nem tudta magát megállni, a lány nyakába rohant és addig szorította őt, míg elégszer el nem mondta, hogy mennyire köszöni.

- Hé, nincs mit. Tartozom valamivel, neked pedig szükséged van rá. – simított egy utolsót a lány hátán, aztán végül elment. Florence magára zárta az ajtót, s míg Eva meg nem érkezett, némi rendet varázsolt, hogy mégse rendetlenségben fogadja egyik legjobb barátnőjét. Meg amúgy sem szerette a rendetlenséget.

- Hei! – ölelte meg a vöröst, mikor fél óra múlva megérkezett.

- Olyan aranyos az akcentusod! – nevetett fel Eva, miközben levette cipőjét és kabátját.

- Köszi. – nevetett fel a barna is. Evaval az oldalán mentek be a szobába, majd Eva kedvéért, aki rosszul van a csöndtől, rögtön kapcsolt zenét. A vöröshajú lány rögtön felpattant és üvölteni kezdte a Shape of you-t, Florence-t is felrángatta maga mellé. Együtt ugráltak az ágyon, mégis inkább Eva érezte magát felüdülve, nem Florence. Hiába próbált nevetni, mindig erőltetettre sikeredett. És ez sajnos feltűnt Evanak is.

- Na jó, tulajdonképpen egy háttér sztorija is van annak, hogy miért akartam itt aludni. – vágódott le az ágyra kifulladva.

- A paranoid életed? – vonta fel szemöldökét Florence.

- Nem! – vágta rá talán túl gyorsan, de úgyis kibökte utána, hogy mi még az oka. – A lányokkal észrevettük, hogy nem vagy a régi. Ahogy Chris sem. - motyogta ujjait morzsolva, hisz teljesen átérezte Florence helyzetét – Eva is utálta, mikor próbálták neki megmagyarázni a jót.

- É-és? – dadogott zavartan és keserűen a barna.

- Noora beszélt Williammel, aki azt mondta, hogy Chris végzett veled. De Will ismeri őt, szinte már testvérek tudja, hogy hazudik. Viszont azt nem, hogy miért. Florence, te tudsz valamit? – bújt a lány arcába, hisz nem volt képes felemelni tekintetét rá. Millió egy dolog kavarodott a fejében, alig bírta kibogozni, hogy az egész történet hol is kezdődik. Végül elmesélte. Elmondta neki a teljes igazságot, hogy mennyire szereti még mindig őt, mennyire zavarja, hogy a dolgok kicsúsztak az ujjai közül, hogy Iben továbbra is itt kavarja a szart. Próbált erősnek látszani, de győztek a könnyek.

- Hééé, figyelj! – fogta meg arcát Eva. – Mint ahogy már elmondtam, Iben is annyira szerelmes Chrisbe, mint te. De ő mégis képes tönkretenni mást csak azért, hogy az övé legyen. Most tulajdonképpen tönkre akar tenni. De nem hagyhatod, hogy megtegye! Nem engedheted meg neki, hogy megkapja a nyereményét. Mert a nyeremény a te kezedben volt, és téged szeret. – mosolyodott el Eva, és annyira határozottan beszélt, hogy Florence sem bírta tovább. Halvány mosoly jelent meg arcán, még ha ez három másodpercig is tartott.

- Ezért most tudod mit fogunk csinálni? – kérdezte, Florence pedig megrázta a fejét. – Szépen felveszel egy utcai ruhát, felteszel egy szép sminket, és pózolsz! – adta ki az utasításokat, s míg Florence nevetve emésztette, addig Eva mindent beállított a szobában. A megfelelő fényeket, az ágyat rendbe tette, polcokat megigazította, a fölösleges és ciki dolgokat eltette.

- Na, nyomás! – tapsolt kettőt, mert Florence továbbra is őt nézte, mikor már rég készen is lehetett volna.