s k a m ❧ t h e r e f o r y o u |✔

fjorten

Florence-ben megfagyott a vér. Azt hitte, tönkrement a hallása, vagy csak Chris szórakozik vele. Hiába akarta ezt hinni, Christoffer kemény és flegma tekintete nem erről árulkodott. Ő komolyan gondolta. És ez fájt neki a legjobban.

Végre megtalálta a szó szoros értelmében álmai férfiját, aki ezt mondja neki. Ő valódi érzelmeket táplál iránta, míg Chris nem. Vagyis nem fogadja el azokat.

Nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen ebben a szégyenben. Végiggondolta a pár hete történt ismertségüket, a kávézóban való gyengéd érintést. A bulit. Az első, valódi csókjukat. Vajon csak arra ment ki a játék, hogy ő is meglegyen neki? Ő is egy legyen azok a lányok közül, akik átestek a ló túloldalára?

Florence a gúnyos és lemondó mosolyt választotta. Megszakította a szemkontaktust és szánalmasan nevetve megrázta fejét.

- Mindennek Iben áll a háta mögött? MINDEN KICSESZETT DOLOGBAN BENNE VOLT A KEZE, UGYE? – dühében erősen rácsapott két kezével az előtte álló fiú mellkasára, aki emiatt hátratántorodott. Florence mérges tekintete beleégett Christoffer elméjébe. Nem szólalt meg. Csak nézte a forrongó lányt.

- Ez az én választásom volt.

- Persze. – dobta szét ingerülten karjait. – Chris, általában ezek mögött mindig áll egy hívatlan személy. Jelen esetben Iben az. Tudom, hogy volt vele kapcsolatod. Még tavaly. Tudom, hogy baromira szeretett téged, és képes lenne visszaszerezni. Christoffer ismerlek, a jó ég áldjon meg! – tette össze kezeit imádkozva – Tudom, hogy nem vagy olyan, aki elkötelezi magát egy lány mellett. Tudom, hogy képes lennél arra, hogy a füledbe másszon és addig csengjen ott minden egyes kibaszott szava, amíg be nem adod a derekad. Csak azt áruld el nekem, miért hülyítettél ilyen sokáig? Miért voltam olyan fontos neked, hogy hülyíts? Mert szerintem nem csak a megdöngetés hajtott téged. Gondolkozz el, és ha rájöttél a válaszodra, hívj fel. – Florence felkapta minden cuccát és az ajtó felé lépkedett, de egy dolog még eszében volt. – Ja, még valami. Miattad jöttem ide. Hajtott a kíváncsiság, hogy ki az, akivel egyfolytában álmodom. Tudni akartam, ki is vagy a valóságban. Szerelmes voltam beléd! Már azt sem tudom, hogy mit érzek. Összezavartál. És feldühítettél. – és ezzel otthagyta talán a jövőjét, az üres teremben.

Az elkövetkezendő napokban Florence ki nem mozdult otthonról, vagy ha mégis, akkor is csak Evahoz vagy Noorahoz ment. Mindvégig a lányok sarkában járt, velük akarta elütni mindazt az időt, amit eddig Chrissel sikerült, még ha ez csak kétszer is történt meg. A barátnői szerencséjére még semmit nem kérdeztek tőle, nem tettek gyanakvó megjegyzéseket, úgy tűnt, mintha nem is foglalkoznának az üggyel. Florence-t ez némi boldogsággal töltötte el, de mikor valamelyik barátnőjénél időzött, minden vágya lett volna egy kiadós lelkizés. El szerette volna mondani Christoffer döntését. El szerette volna mondani az igazságot, de nem érezte úgy, hogy felkészült lenne. Helyette magát emésztette a tudattal, hogy Chris talán csak szórakozott vele, és most mást sem csinál, mint részegen dönget meg egy-két lányt. Mert hiába hangzik aljasul, Florence megismerte őt, és kezdi beismerni, hogy talán egy bugyi huszárba szeretett bele. Mert még annak ellenére is szerette, hogy elüldözte magától. Nem volt képes túllépni mindezen.

Talán Iben erre vágyott? Hogy szomorúnak, sebezhetőnek lássa Florence-t? Vagy az is lehet, hogy mindennek tényleg csak Chris döntése áll a háttérben? Ő akarta ezt? Florence fejében a két fél rajzolódott ki, rengeteg nekik szánt kérdéssel, amit nem tehetett fel nekik.

- Szombaton lesz egy újabb Penetratoros buli. – zökkentette ki Vilde aranyos hangja Florence-t. – Eljössz?

Florence kételkedett, hogy megint otthagynák őt, de végül is beleegyezett azzal a kikötéssel, hogy nem hagyják el. Vilde nagyot bólintott és hatalmas szívvel nyakába borult. Florence nevetve ölelte meg barátnőjét és közben az járt a fejében, hogy ez a buli lehet segít neki egy kicsit kikapcsolni az agyát.