24

IV.

     A képet közel szorítottam magamhoz. Nem akartam elengedni egyszerűen csak tudni akartam mi ez. Mi folyik itt. Az a lány ismert. Ez a rohadék ismerheti a múltam. Azt hiszem, kezdek megörülni és kicsit paranoiás lenni... Nem akarok nagyképűnek tűnni, de úgy érzem, hogy ez az egész csak rólam szól. Ez lehet csak üldözési mánia, lehet mindenkinek utánanéztek, személyi kurzust tartva nekik. Viszont volt egy ígéretem, amit mihamarabb meg akartam tenni. Elmentem a képernyőkhöz és elkezdtem keresni Mary-t vagy legalább valakit, aki hasonlíthat rá. A hetedik szobában meg is láttam egy lányt, akire teljesen illet a leírás. Odaszaladtam az ajtóhoz és háromszor erősen belevertem. Visszarohantam a képernyőkhöz és Rose a negyedikben bólogatott és mosolygott. Leültem a sarokba és a képünket néztem az öcsémmel. Nagyon aranyosak voltunk Én a kis aranyos barna frufrummal és ő a kis elefántos pizsijében volt. Az ágyamon ültünk. Én az ágyon és ő az ölemben. Mosolyogtam. Emlékszek sokáig tartott megcsinálni a képet, mert folyton ugráltunk és nem tudtunk nyugton maradni...Itt kicsit fel is nevetem. Rátettem a kezemet a fényképre és ezt motyogtam:

- Ne izgulj kis öcsikém. Kijutunk innen, együtt...

Lehajtottam a fejemet és el aludtam. Mikor fel ébredtem akkor ismét új dolgok fogadtak. Friss meleg étel volt a székemen. A falam túl oldalán egy másik ajtó volt, ami már egy másik folyosóra vezetett. Odamentem a székhez és eléggé furcsán néztem. A kedvenc ételem volt. Lasagne...A nagymamám mindig ilyent csinált...pont ugyan ilyent...Nem akartam hozzá nyúlni,de rettentően éhes voltam. Megfogtam a tálat és a Tv-khez vittem. Mindenki másnak ugyanez volt a lakomája. Páran hozzá sem akartak nyúlni, páran jó ízűen ették voltak olyanok is, akik már a falnak dobták. A nyolcadik szobában lévő idős hölgy is végül rászánta magát, hogy egyen. Ekkor a Tv-im csak őt mutatták senki mást. Tudtam, hogy valami rossz fog történni...A hölgy szépen a maga tempójában elkezdte enni a lasagnet. Pár falat után viszont megállt. Leejtette a villáját, majd a tányérját is. A nyakát kezdte el fogni, mintha fulladozna. Ekkor kinyílt az ajtaja is és belépet az álarcos. Tapsolt és ugrált. A nő a földön feküdt és össze-vissza kapálózott levegőért. Végül a maszkos egyszerűen lecsapta a fejét egy baltával. Azután folytatta az aprítást. Lassan semmi felismerhető nem maradt az idős nőből. Mikor végzett egy papírt mutatott a képernyőkön ezzel a felirattal:"A többi nincs megmérgezve, jó étvágyat.".Nekem ezek után viszont, mégis elment az étvágyam. A lasagneban lévő darált hús láttán is rosszul lettem...A szobámban egyik pillanatról a másikra egy piros villódzó fény kezdet el pislákolni a másik ajtón,majd kinyílt. A sarokba húzódtam, volna, de egy levél csúszott be alóla rajta ezzel:+Menj be.".Nagy nehezen rászántam magam és beléptem.

Egy hosszú szobában találtam magam. Középen három négy szék volt és egy asztal. A három szék eggyel volt szemben. Kinyílt két másik ajtó is. Az egyikből Rose lépett elő. A másikból Mary. Gyorsan megölelték egymást sírva. Nem akartam odamenni. Nem akartam megzavarni a pillanatot.Középre sétáltam lassan zsebre tett kézzel. Meglepetésemre Rose odajött hozzám és megölelt.

- Köszönöm. - Szorított magához. -

- Nem tettem semmit....- Mondtam és vissza öleltem .Közben Mary is odajött. -

- Szia!- Jött oda Mary is. -

- Hát, szia, nem tudtam, hogy találkát szerveztek. - Mosolyogtam. - Igazából én sem. -

Hirtelen szoba végéből is kinyílt egy ajtó. A gyilkos jött be rajta. Odament az asztalhoz és szépen leült oda. Mi meghátráltunk. Ő viszont egy határozott kézmozdulattal a székekre mutatott.

- Nincs az a pénz, hogy én oda leüljek. - Mondta Mary. -

- Egyet értek, nem jó ötlet szemtől szembe ülni azzal, aki meg akar ölni. - Vágta rá Rose. -