24

11.rész

   Egy átlag ember maximum másfél percig bírja levegő nélkül.Ez eléggé rövid idő,de még nem adtam fel.Még nem...

-Sophie...Azt mondtad,a hatossal biztos van valami.Tegyük fel,hogy az egyes az jó amit írtál.Mit tennél?

-Lemennék,és írnám tovább,hátha szerencsém lesz.

-Megtudod tartani egyedül Connort?-Kérdeztem aggódva.-

-Nem hiszem..maximum egy kicsit.Miért mit tervezel?

-Röviden?Van egy ötletem.-Elengedtem Connort és elkezdtem úszni a mélybe.-

     Nem volt mélység félre értés ne essék,egy méterről volt szó lefelé.A víz olyan kettő és fél méteren állt.Elértem a zárhoz,ahol Joshua még mindig a kart fogta.Elértem a zárát és elkezdtem az általam helyesnek vélt számokat beírni.Egyiket a másik után,remélve,hogy Joshua keze is a helyén marad.Már csak egy gombot kellet benyomni.ironikus módon egy fűrész volt rajta,de már nem volt mit tenni.Végül sikerült rávennem magam és megnyomtam.Egy piros villogó fényt láttam,majd azt ahogy a víz ereszkedik le.Fel lélegeztem amikor Joshua kezét is el eresztette a rács.Felúsztunk és mindenki részleges nyugodtsággal könyvelte el,hogy még élünk.

-Én tudtam,hogy megoldod.-Vert vállon Joshua.-

-Kösz nem volt nehéz,csak kellett hozzá egy kis Sophie is.

-Én mégis miért?-kacag kicsit értetlenkedve.-

-Hát azt mondtad,hogy a hatosnak kell lennie valamilyen jelentéssel bírnia.Igazad volt,de mégsem kellet a kódhoz.Amikor mondtad,hogy másoknak már biztos sikerült elgondolkodtam,hogy 4 szoba van benne emberekkel .Nah már most,a másik sarkalatos pont az az egye volt.Lehet,hogy hibás volt,de elkezdtem az mentén gondolkozni és kijött.A kód a zárhoz nem volt más,mint 1 4 2 4 3 5 4 4. A szobák és a bennük lévő emberek száma szerint.Amik véletlenül pont nem lépik túl a hatot.

-Skacok...ez mind szép és jó,de segítenétek egy kicsit?.-Nyöszörgött Connor.-

-Perzse,csak ülj le és megnézzük a sebedet.-Mondta Joshua,miközben a Tv-k újra bekapcsoltak.Úgy tűnik,mindenki más is túl élte.-

    Miközben a képernyőket figyeltem a kamerák a zárak számsorait mutatták.Senki sem találta el csak mi.Szóval..bárki aki kitalálta volna megmentett volna jó pár ember életet.Enyhe büszkeséget éreztem.Senki sem halt meg.Volt egy ember az ötösben akinek az egyik keze odalett,de több hasonlót nem láttam.Nagy magabiztossággal jelentetem ki magamban,hogy négyen együtt sokkal könnyebb lesz,majd túl élni.Megnéztem Roset és Robbertet is.Mindketten jól voltak.Persze a maguk módján...Pár pillanatig még szemeztem a készülékekkel és visszamentem Connorhoz.

-Hogy van,megfog maradni?

-Eh nem tudom,nagyon mélyre ment a kés és,ha elfertözödik egy ilyen helyen a sebe akkor mindenképp vége.

-Kösz az őszinteséget....-Mormogta Connor.-

-Hé nem hagyjuk,hogy bedob a pacskert. Velünk együtt fogsz kijönni.

-Remélem igazad lesz Sophie...Remélem igazad lesz...

-Dave velem jönnél kicsit.-Nézett rám Joshua és a sarok vele nézett.-

-Persze.-Odamentünk.-Mond.

-Tudod nem vagyok gyanúsítgatós típus,de úgy érzem,hogy ez a négyes csapat játék egy csapda.

-Magyarázd meg.-Fontam össze a karjaim.-

-Úgy értem,gondolj bele az a lány az a barna hajú sérült.Itt van miután bevitték őt a "húsraktárba".Szerinted nem gyanús?