24

10.rész

    A többiekkel össze ültünk és vártunk,hogy mit találhattak ki.Közben elmerültünk és próbáltunk valamiféle túlélő csapatott eszkábálni:

-Jól van akkor beszéljünk meg valamiféle túlélő stratégiát.-Mondta Joshua.-

-Nem lenne rossz,de szerintem itt nem lehet stratégiázni.-Vágta rá Connor.-

-Szerintem pedig de.-Válaszolt Joshua.-Gondolj bele egy egyszerűbb fajta például: Itt van az a lakat.Gondolom veszélyes.Ki az aki kockáztassa az életét?Én azt mondom a legidősebb,mert nektek fiataloknak nem most kéne meghalnotok.

-Viszont nekem komoly gondot okozna,ha folyton egy embernek kéne vásárra vinnie a bőrét.-Szólaltam fel.-

-Egyetértek.-Helyeseltem nekem Sophie.-Joshua nekünk ugyan annyi jogunk van kockáztatni,mint neked és neked sincs kevesebb jogod élni,mint nekünk.

-Ahhh,hát köszönöm nektek akkor,hogy gondoltok rám.Tényleg.

-Inkább azon gondolkozzunk mi lehet a kód.-Mondtam.-

-Igaz...egyértelmű,hogy azt akarják,hogy gondolkodjunk rajta másképp már rég elkezdődött volna a kis "játékuk".-Mondta Connor.-

-Én azt mondom,haladjunk az én logikám mentén...vagyis egy barátomén...

-Nah halljuk.-Válaszolták egymás után.-

-Ha az ő logikáját akarjuk követni induljunk ki abból,hogy 8 számjegyünk van és nyolc embert öltek meg a hatost kivéve.Akkor én arra tippelnék,hogy az a 8 szám és egy random hatodik szám ami nem a hatos.

-Logika van benne,de teljesen biztosnak kell lennünk ebben...Mégis csak lehet,hogy valamelyikőnk életével játszunk...-Nézet rám Sophie.-

-Igen teljesen jogos. Dave teljesen biztosnak kell lennie a kódnak.Én magamtól nagy nehezen rájöttem az előző idióta és pofátlanul egyszerű rendszerükre,de itt újak a leosztások....

-Értelek Connor,de nincs jobb ötletem...

-Elég lesz.Én bízok Dave logikájában,ha minden kötél szakad akkor számítok rá,hogy bejön.-Vágott közbe Joshua.-

-Köszönöm.Sokat jelent.

-Viszont egymásra vagyunk utalva.Túl kell élnünk és közben a többieknek is segítenünk kell,hogy kijussanak.-Mondta Joshua.-

-Sophie Joshuára néz.Innen nincs kiút...Láttátok azt a fiút is,hogyan...-Majd Joshua felállt és kicsit arrébb ment.-Ugh...rosszat mondtam?

-Megnézem...-Mondtam és odamentem hozzá.-Ahm...mi a baj?

-Az...az a...fiú....láttam,ahogy megölték...

-Igen...borzalmas volt látni...nem lennék az apja helyében....

-Én meg a nagyapjáéban....-Rám nézett könnyes szemmel és elfordult.-Tudom nem egy férfias dolog...,de egyszer én is megtehetem. nem?

-Az,hogy egy férfi sír..sokak szerint vonzó.Igaz azt mondják a gyengeség jele...,de én is sírtam mikor az öcsém meghalt...elütötte egy autó...miattam....-Hozzám fordult és megölelt.-

-Sajnálom az öcséd,biztos remek bátyja voltál.

-Nem éppen...én vigyáztam rá,mikor...

-Ne folytasd...az én hibám sajnálom...,de tudod azt a fehér mocskot...ezek után,ki akarom én is végezni..

-Megértem...és melletted állok.-Majd a többiek is odajöttek.-

-Mi mind veled vagyunk..-Mondta Sophie.-