24

38. rész

   Ahogy láttam az öcsém...nem az előtt aki végleg elvette az öcsémet komolyan a szemébe néztem.Igyekeztem mindezt nyugodt arckifejezéssel megtenni.Mély levegőt vettem és megszólaltam.

-Mond mit akarsz tenni velem?Ha ilyenekre vagy képes,miért nem az elején öltél meg?

-Az nem lett volna mulatságos.Én szeretném,ha a játékomat ne csak én élvezzem.

-Akkor?!-Kérdeztem fogaimat csikorgatva.-

-Veled is akarok még egy utolsó játékot.Az öcséd nem igazán tudott veled játszani nem igaz?-nevetett fel.-

-Az öcsémet hagyd ki ebből.

-Úgy gondolom ehhez túl késő lenne már,de akkor inkább elmondom a játékszabályokat.

-Hallgatlak.-Mondtam komolyan kiegyenesedve.-

-Egyszerű.Én téged csakis ezzel a késsel ölhetlek meg így talán egyenlőként küzdhetünk meg.Neked annyi lesz a feladatod,hogy kijuss és a többieket is elengedem élve.-Mormogtam és elmosolyodott.-

-Honnét tudjam,hogy nem csapsz be?Egy szörnyeteg vagy.Nem bízhatok benned.

-Így van.Viszont fontos,hogy számomra első a játék így annak a szabályai is,ha megszegném az egész értelmét vesztené....

-Akkor...csak ki kellene jut...-Ekkor jutott eszembe,hogy amerre mennem kéne pont azt az utat zárja el előlem.-Gondolom egérutat nem adsz?

-Nem véletlenül sem.-Kacagott,majd lassan felém kezdett lépkedni.-Tudod nem véletlenül vagy te itt.Ahogy senki más sem.Mindenkinek adtam szerepet.Valaki egyszerű félelem keltésre volt jó.Valaki bánatot okozott a halálával. Olyan is akadt aki nem viselt meg.Vicces mennyire megváltozik az élet értéke nem igaz?

-Nem tetszik ez a beszéd amit mormogsz.

-Tudom.Ez is a játék része...viszont igazad lehet.Unalmas.-Eg pillanat alatt megindult a csápjait egymás után rakosgatva és amikor elért a kést a mellkasomba próbálta szúrni.Egyenesen a szívemet célozta.Szerencsére éppen megtudtam fogni még.Hátra estem és ő teljesen fölém került.Fél méter sem volt köztünk.A kezemmel tartottam az éles pengét távol a szívemtől.-

-Ez túl közel volt.-Mormogtam és minden erőmet beleadva igyekeztem kitolni a lényt,de nem sikerült.A kezeivel húzta magát közelebb.-

-Tetszik ez a furcsa felállás ami létrejött.Vicces...-Nyomja erősebben és a kés lassan kezd közeledni a mellkasom felé.-Tán erősebb lennék?Én csak egy gyerek vagyok.-Mondta ártatlan hangon.-

-Egy igazán szörnyűséges gyerek.-Rúgtam belé,amire a válasza az egyik csápjától egy nagyobb ütés volt.-

-Ugyan már ez igazán kedves.Mond csak emlékszel...hmmm mondjuk arra amikor haza hoztatok?Mennyire örültél egy kis testvérnek...látom magam előtt...

-Fogd be a pofád!-Mordultam fel és a fejemmel a szeme közé fejeltem.Egy pillanatra elbambult és a kést is sikerült kicsit kijjebb tolnom magamtól.Pár pillanat múlva ismét erőre kapott és még erősebben kezdte nyomni a tőrt a szívem felé.-

-Ugyan már valld csak be...vagyis ne inkább ne.Sokkal jobb,ha én szembesítelek vele és utána jössz rá.Te valójában örültél,hogy végre nem lóg az a vakarcs a nyakadon?Nem igaz?

-Tévedsz én nem!-Itt megálltam és beugrott,hogy valójában sosem sírtam miatta.Még amikor láttam azt ami maradt belőle akkor is csak..rezzenés nélkül éreztem és csak a szívem volt ami belesajdult.Nyeltem egyet és a lény sötét szemeibe néztem.Furcsa volt látni magamat sápadtan.-

-Oh...úgy látom kezded összerakni  a dolgokat.Az olyan embereknek,mint te nincs jogotok arra,hogy egyáltalán lélegezettek.-Majd sikerült a kés élét épphogy a bőröm alá vinnie.-Jól van nemsokára végeztünk.Bár egyszerűbb lenne,ha hagynád magad és csak egyszerűen meghalnál.

-Én...-Tovább néztem a mély szemeibe és egyre inkább kezdett bevillan annak a ténye,hogy egy könnycseppet sem ejtettem a halott öcsém után.-Én...-Megszorítottam a kezét  és az egyik tartó karommal elengedtem.Igaz emiatt a penge mélyebbre ment,de sikerült egy erős ütést bevinnem az arcába.Elengedte a kezeivel a pengét így gyorsan el tudtam mászni tőle és a pengét is sikerült kiszednem gyorsan.Bár a sebből így is elég sok vér jött ki.-Én nem vagyok szörnyeteg,mint te!

-Kár...reméltem,hogy megfelelő leszel játszótársnak...sajnos csalódnom kellett.-A fejét kiropogtatta és vissza állította megfelelő helyzetbe.-Nos ideje meghalnod...-A karjaival lassan magasba emelte magát a szemét és a száját hatalmasra nyitotta és magas hangon kezdet kiabálni.Olyan hangosan,hogy azt hittem beszakad a dobhártyám.-

-Azt hiszed ezzel meghatsz?!-Mondtam és összekuporodtam kicsit.Pillanatokkal később abbahagyta és a tekintete szinte vértől izzott.A jobb karjából egy nyíl állt ki.-

-Hmmm...úgy látom elszámoltam a képességeimet.Megint...-Mikor felnéztem Skullt láttam egy nyílpuskával a kezében.Meglepett az egész történés.-Skull...mond mi az utolsó kívánságod?

-Az...,hogy égj a pokol legmélyebb bugyrában.Szörnyeteg!

-Tanulságos  eddig ez a nap.Úgy látom feleslegesen jöttél.-A kezeivel a földre nyomta,majd beterítette őt is a nyálkával.-Ellenem egyszerű embernek nincsen hatalma...Akkor Dave hol is...

   Az a pár másodperc elég volt,hogy sikerüljön időt nyernie és a kést egyenesen a szemei közé állítottam.Pár pillanat múlva csak felnevetett.

-Most...mi van?Meg kellett volna halnod!

-Én halott vagyok.-Szedte ki a kést a szemei közül a fejéből fekete vér folyt ami hasonlított a nyálkához.-Sőt egyszerre romlott is.Nos megzavartak az előbb,de ideje elposztolnod neked is,majd a barátaidnak is.

    Csikorgattam a fogaim és gondolkodtam,hogy mit kéne tennem ilyen helyzetben.A többiek teljesen ki voltak ütve a sikolyok miatt.Mivel lehet lehetne legyőzni.Ha csak elfutok nem hiszem,hogy elengedi a többieket.Borzalmas...

-Kezdtem azt hinni,hogyha elfutok sem menekülhetek meg igaz?

-Mondjuk úgy,hogy amint ide beléptél már halott voltál Dave...-Roppantott egyet a nyakán.-Viszont tényleg ügyes voltál.Meglepően ügyes.A határaimat feszegettem,hogy izgalmas legyen.Végül meglepetés is ért...Nem szeretem a meglepetéseket...

-A meglepetéseket?-Néztem a szemeibe és ekkor,mintha csak valami megérzés volna.Mintha valaki súgná a fülembe a megoldást beugrott valami.-Nos legyen.Még nincs vége.A kés nálam,gyere vedd el.

-Azt hiszed,mert a tied a kés tied minden?-nevetett.-Már nem él az ajánlatom.Az csakis addig élt amíg nyerésre álltam.Utálok veszíteni...-Elmosolyodott és lebontotta a nyálkákat.-Dave megmutatom neked..-Közelebb jött és egyenesen a szemembe nézett.-Hogy mi is az igazi félelem és bánat...-Nevetett és a kezeivel felemelt.-

-Rossz ötlet volt ez!-A késsel próbáltam elvágni a csápokat,de az első mozdulatnál elkapta  a kezem és eldobta a kést.-Tudod nem vagyok mindenható,de...meg tudom tenni ezt...-A mutató ujját a homlokomhoz rakta.A szemem teljesen fekete lett,majd lassan hallani kezdtem őt a fejemben.Azt mondta az övé vagyok...