24

VI

   A képernyők fénye, majd kiégette a szememet. Ahogy lassan a látásomat is rendesen vissza nyertem, úgy a képernyőkön lévő történéseket is jobban ki tudtam venni. A játékuk közben már szép számban meghaltak négyen. A hetes, a nyolcas az egyes és a kettes. Próbáltam keresni a logikát, de semmit sem találtamba szobákban senki más nem volt csak azok, akik még a sorukra vártak. Tony nyaka körül, még mindig ott volt az a kábel. Robertet ismét látni lehetett a hosszú kimaradás után. Rose a sarokban sírt egyedül. Csak ültem a szobámban és néztem a képernyőket. Eltelt egy óra, majd kettő. Eldöntöttem, hogy valahogy ki jutok és a barátaimat is vinni fogom magammal. Lehetőleg egy darabban. Végezni is akartam azzal a két rohadékkal.

Pár pillanat múlva kopogást hallottam, majd becsúszott egy levél ezzel a felirattal:"Matek".Nem értetem. Mindig is gyűlöltem a matekot, egy undorító tantárgynak tartottam. Aztán csak gondolkodtam, mit akarnak ezzel. Visszamentem a televíziókhoz és csak nézegetem őket. A hetesen, a nyolcason, az egyesen és a kettesen csak zaj volt. Máshol meg csak hangya focinak hívják. Újra kopogást hallok és egy új papír csúszik be. Ez állt rajta:"5".Amint megláttam, visszamentem a helyemre és láttam, hogy az ötös ajtó lassan kinyílik a koponyás fickó lépett be. Rose is bement a fehér maszkos. A koponyánál, csak az öklei voltak. A fehér álarcosnak egy ostor volt a kezében. A fehér csattogtatva az ostorát lépet be, amíg a koponyás a kezet ropogtatta. Amint Tonyhoz lépett elkezdte tiszta erővel püfölni őt. Addig, amíg ki nem verte az egyik szemét. Mikor látta, hogy erre már nem lesz szüksége, hozott egy fogót és elkezdte kirángatni azt. Mikor kijött a fogó miatt szét is loccsant egyből. A másik hagyta folytatta. Szorosabbra húzta a kábelt a nyaka körül. Tony persze nem volt magánál, lehet, hogy már eközben sem élt. Hátra lépet és meghúzott egy kart. Ekkor elkezdet Tony elkezdett remegni és nyáladzani. Eközben a másik szobában Roset is kezelésbe vették. Odalépet hozzá a maszkos és elkezdte simogatni. Aztán egy székbe vezette ahol lekötözte. Kicsit felhúzta a maszkot a fejéről és elkezdte Rose arcát nyalogatni. Rose undorral az arcán csukott szemmel tűrt . A maszk a nyalogatást követően visszakúszott és szépen lassan hátra lépett a szoba végére. Lendített egyet és rácsapott Rosera. Hatalmas sikítást lehetett hallani és a következő csapásnál még nagyobbat. Nem tudtam sehogy segíteni. Ő csak sikított és szenvedett.

A következő pillanat a másik képernyőn ahol Tony volt, megállt minden. A következő pillanatban Tony szénné égetett hulláját vitték ki szobából. Közben Az ostor parádé is abba maradt. Roseról folyt a vére. Sírt és összehúzta magát. Ekkor egy érdekes dolog történt. A fehér maszkos megszólalt:

- Mond kicsikém elég volt?

- Elég..kérem elég.....-Szuszogta Rose. -

- Igen egyelőre tényleg ennyi elég. Először a kis barátnődet koncolom fel. – Kacag ismét hangosan örömtelien. -

- Rohadék. - És Rose szemközt köpte. -

- Szeretem az ilyen bele való csajokat, főleg ha egy láncfűrész is elfér bennük... Mit gondolsz benned, hogy állna?

- Egy beteg gusztustalan állat vagy a haveroddal együtt...

- Kacagás követte a mondatot. - Mond, szereted a játékokat?

- Szeretem, csak azokat, amiknek ti nem vagytok a része!

- Akkor most figyelj. – Kacag fel horkantva. - Képzeld el csak, ahogy a barátnődet szétvágtam. Igen hulla volt eléggé halott. Emlékszek, amikor elkezdtük még szűz volt,De a végére már nem volt az. - Ismét nevet sokkal erőteljesebben. - Nos, a játék egyszerű találd ki, hogy ki halt meg elölted. Segítek kicsit. Sem az egyes sem a kettes sem a hetes sem a nyolcas nem lehet válasz.