24

33. rész

     Nem sokat gondolkodtunk azon,hogy mégis mit kellene tennünk.Mindenki egyből a Happy End felé indult el velem együtt.Mégis engem elfogott egy furcsa rossz előérzet.Mintha még nem fejeztem volna be valamit.

      Lassan haladtam a lépcsőn néha-néha visszafordulva.Halk sírás csapta meg a fülem,mintha egy kis gyerek sírna.A többiek eltűntek a lépcső fordulóban én pedig kissé lemaradoztam.Rámarkoltam a rozsdás régi korlátra és egy mély levegő vétel után elindultam vissza le.Teljesen meg vagyok örülve,de egyszerűen nem hagy nyugodni az érzés.A két másik szoba között gondolkodtam.A sírás mintha a falba ajtóból szólna.Ki is nyitottam.Kissé recsegve és nyikorogva tárta fel mi rejlik mögötte.Semmi sem volt csak egyszerű fal egy kis cetlivel ami nagyjából középtájt volt felszegezve.Letéptem és elolvastam a szöveget rajta.Réginek tűnt és nehezen olvasható volt.Csak pár szót tudtam kivenni belőle. "Ezt ...... Legjobb...." "Mert..." "Remélem megkapja amit....." "Szeretlek D....".Nem tudtam teljesen összerakni mi is állt benne,de biztos voltam benne,hogy a másik ajtón keresztül megtalálhatom minden maradék válaszomat.A többiek minden bizonnyal már kiértek.Az ajtót óvatosan kinyitva haladtam lefele a sötét lépcsőkön.Túlzás lett volna állítani,hogy tiszta volt.Pókhálók és szépen kifejezve "piros falfesték" díszítette a falakat.Rövid séta után fentről hangok szűrődtek le.Megfordult ekkor a fejemben,hogy vissza fordulok,de nem éreztem azt,hogy ez most jó döntés volna.Olyan érzés volt,mintha egy ismerős hang segítségre várna és csak én tudnám megmenteni.Kérdés és tétovázás nélkül löktem be a régi ajtót ami a lépcső alján díszelgett. A legkisebb lökésem hatására is sikeresen kidőlt.A szoba ami megnyílt előttem egy óvoda szeriségre akart hajazni.Kicsi székek gyerek rajzok és rengeteg gyerek játék.Gyerekek is voltak itt-ott,bár ezek csak műanyag bábuknak tűntek.Elindultam a szoba belseje felé.Elszórva nem csak gyerek játékok voltak itt bent,hanem fegyverek is.Kisebb kések és a sarokban egy nagyobb pisztoly is helyet kapott.Zsebembe téve egy kés párt és a tűzfegyvert a szoba végén sötéten kacsintó ajtó kilincsét megragadva léptem be a következő szobába.A szobában egy új már sokkal ismerősebb kép fogadott.

     Egy játszótér volt itt.Fű nem volt sehol az egyszerű zöldre festet betonpadló jelezte csak ezt.Hinta,mászóka,csúszda minden volt itt amire a gyerekek vágynak egy ilyen helyen.A szoba sarka felé mégis kezdett sokkal morbidabb képet festeni a hely.Egy rendőrautó vagy legalábbis egy arra emlékeztető festet kép volt a sarokban.A híres "Sárga szalag" is ki volt húzva.A fehér kör vonalak és a piros hangulat festés pedig minden bizonnyal egy helyszínelést akartak ábrázolni.Rossz emlékeket ébreszt bennem ez a hely.Nem akartam tovább maradni.A hátam mögött már lépteket is hallottam.Biztos a többiek azok.Nem akarok vissza fordulni.Minél beljebb merészkedek annál inkább érzem,hogy folytatnom kell.Az ajtót kinyitva újabb szoba és kép tárult elém.A szoba szürke és fekete színben játszott.A fekete olyan volt,mintha éppen lefolyna a falról,mint valami sötét fekete folyadék akár a kátrány.A szobában a kátrányon szavak is voltak ami elnyúlva folytak el szintén."Gyilkos","Bosszú","Félelem","Bűntudat".Ilyen és ezeknek társai sorakoztak végig a szoba falán.A léptek mögülem egyre határozottabbak és hangosabbak lettek.A következő szoba ajtaján keresztül pedig női sikoly vagy talán sírás volt halható.A hang emlékeztetett Rose-éra.Talán még életben lehet?!Ha tényleg így van akkor már megérte hallgatni...furcsa kimondani,de a hangokra.Biztosan ez az egész csak egy jól megkoreografált csapda.Nem véletlen ez a sok "díszes" szoba sem.Lassan léptem az ajtóhoz.Megmarkoltam a régi rozoga kilincset és óvatos mozgással enyhén nyikorogva nyitottam ki és lestem,be a szobába.Középen gyenge,halvány fény pislákolt minden más vak sötét volt.A fényben egy nagy fém asztal volt.Senki sem volt kikötve vagy láncolva.Üres volt és csak vérnyomok és itt-ott egy kis elszórt "emlék" maradt ott attól aki utoljára ott feküdt.Az ajtót a jól ismert horror sablon elkerülése végett tégla darabokkal támasztottam ki és elindultam befelé.Az egyik kis pengét már a kezembe tartva folytattam az utam a sötét teremben.Lassan lélegezve füleltem,hogy a legkisebb neszre is tudjak a lehető leggyorsabb reakcióidővel válaszolni.

   Bár az ajtó ki volt támasztva mégis egy csattanást hallottam,majd még egy nagy nyikorgást.Hátranéztem,de az ajtó még mindig ki volt támasztva.Kapkodva a tekintettem kerestem,hogy honnét jöhetett a zaj.A szoba mélyére hatolva egészen az asztalig lopózva egy kis cetli várt rám.Gyorsan elkaptam és megnéztem mégis mit tartalmazhat.

     "Megleptél,hogy volt lehetőséged elmenni,de mégis maradtál.Büszke vagyok.Mégis jó testvér lennél?Vagy talán egy idióta. Kíváncsi lettem,meddig vagy hajlandó elmenni azért,hogy megmutasd.Te is sejtheted,hogy különleges vagy.Az ajtó mögött találhatod az utolsó játékod.Az,hogy milyen értelemben válik útólsóvá az már rajtad fog múlik. Akkor Dave lássuk mennyire vagy...elszánt"

   A szoba végén akkor ezek szerint utolsó ajtóra néztem.Egy kis fényt kapott a közeli lámpától a falon.Vérrel volt a "End" szó felírva rá ami biztosan kellemes lehetőséget fog magába rejteni.Ha eddig eljöttem viszont nem hátrálhatok meg már.Az ajtó elé álltam és reszketve bizonytalan kézzel markoltam rá.Egy mély levegő vétel után benyitottam a szobába felkészülve,hogy pontot tegyek végre ennek az őrületnek ami már túl régóta tart.Remélhetőleg...