24

14.rész

    Továbbra is a reménytelenség büdös hulla szaga terjengett a szobában.Mivel már ketten voltak,Connor lefejezett testével együtt a szag egyre erősebb és elviselhetetlenebb volt.Ki akarok törni.Ezen a rohadt helyen minden Jhonyra emlékeztet.Az a kiskatona.Az a fiú..a rémálmok...A sarokban ültem gondolkodtam.Pontosan nem tudom,hogy mit kéne tennem.Sötét volt és mindenki fáradt. Joshua és Sophie is aludt.Én ezúttal nem tudtam...nem mertem...Nem sokkal később zajokat hallottam fentről.Elkezdtem fülelni hátha kihalok valamit.A hangból ítélve a a fehér álarcos motyogott valamit.Nem hallottam semmit csak szavakat..."Halál"..."Kínzás"...A szokásos...A távolból néztem a képernyőket.Néztem pár percig,majd elfordultam. Semmi se ment rajtuk csak zaj.A gyerek hullára néztem."Jhony Voltam" Mintha csak nekem szólna.A kis katona is..bennem maradt. Jhonynak egy csomó volt.Imádott velük játszani és még inkább velem.

-Dave.Mi a baj olyan fura fejet vágsz.-Ült mellém Sophie.-

-Csak gondolkodok...

-A testvéreden?

-Igen...Annyira ijesztő...vele álmodok...Majdnem minden rá emlékeztet itt...,mint egy személyre szabott pokol....

-Mindenkinek az ez..,de áruld már el mi történt az öcséd halála után?

-Miért fontos ez?

-Szeretném tudni,mert aggódok érte ilyen téren.Beszéltem Joshuával azt mondtad nem vagy rá büszke...Mit tettél?

-Mély levegőt veszek.-Amikor Jhony meghalt feleszméltem pár dologra. Szakítottam az akkori barátnőmmel.Megválogattam a barátaim.Aztán végül elköltöztünk egy új városba.Messze a régitől,hogy az emlékek ne kisértsenek.Utána sem volt jobb.Apám beleörült a hiányába.Bántotta anyát és engem is.Bezárattuk egy intézetbe.Nem igen látogatom...

-Oh..sajnálom...

-A folytatás megint érdekes. Anyám új paliját kellett megszoknom.Új barátokat keresnem s a többi.Borzasztó bűntudatom volt.Annyira,hogy nem terelte el semmi a figyelmem.Elkezdtem magam vagdosni,hogy érezzem kicsit Jhony fájdalmát.Hülye ötlet....

-Az biztos..a vagdosás sosem megoldás...

-Tudom...,de emo voltam....

-Dave...ne mondj baromságot...attól,hogy emo voltál semmi sem hatalmaz fel arra,hogy eret vágj.Ez az érvágós faszság egy sztereotípia.Az aki eret vág nem lesz nagyobb emo,maximum egy önpusztító állat....

-Igazad lehet...

-Van..

-Folytatom..szóval.Érvágás megvolt ,de nem segített sokat,így új megoldást kerestem.Nem találtam az s igaz...Esténként az ágyamban mindig ezt motyogtam:"Hadd kapjam vissza".Nem kaptam..És most itt vagyok és..csak vagyok.Nem tudok mit kezdeni és nem tudok mit tenni.

-Mi itt vagyunk neked...

-Meddig?

-Nem tudom....

-Borzalmas tudni...,hogy olyan valaki hal meg legközelebb aki fontos neked....

-Az...

-Annyira borzasztó...Úgy érzem,hogy ez az egész csak egy játék...Mármint..nekik....

-Hát persze mi más lenne?

-Unalom űzés?

-Vicces vagy nagyon..

-Jó nah..sajnálom.

-Dave..Szerinted kik ezek?

-Nem tudom,ismernek engem az biztos.Közben tudják,mindenki gyengéjét...Bárkik lehetnek...