24

V.

    

Miután a pisztoly elsült próbáltam kinyitni a szemem. Nem éreztem semmit. Se fájdalmat se semmi mást. Semmi sem változott. Mégis véres voltam. Ránéztem Rosera, aki szintén véres volt, de ő sokkal jobban, mint én. Mögötte Mary széke el volt dőlve és ő a földön feküdt. A gyilkos kezében egy töltött pisztoly, amiből már hiányzik egy golyó. Megnéztem a sajátomat gyorsan az viszont teljesen üres volt.

- Ez meg mégis mi a fasz volt!!!?Miért kellet ez?!!

- Mary! Úristen Mary!!!- Rose gyorsan odahajolt megfogta a kezét és sírva tartotta benne a lelked, ami még volt,ha persze volt benne még... -

- Te rohadék!!- Felugrottam és pofán vágtak,hogy leszédült a székről. - Ez hogy ízlett?!!- Felkeltem és rám szegezte a pisztolyt. Az ujjaival azt mutatta hátráljak. - Amint lesz rá alkalmam meg foglak ölni....

- Dave segíts, kérlek el fog vérezni!!- Könyörgőt Rose. Mary mellkasán sírt és a beszélt hozzá olyanokat, hogy "ne add fel","keményebb vagy ennél" és hasonlók. -

- Rendben, miben?- Guggoltam oda, hogy segítsek. -

- Nem tudom, kötözd be a sebét. - Ekkor egy újabb lövés dördült el egyenesen Mary szeme közé. A vére ránk fröccsent és Rose erőteljes sikításban tört ki. -

- Te utolsó!!- Felálltam,hogy újra megüssem,de ekkor belelőtt a combomba és összerogytam. -

- Dave!! Maradj, veszteg most kérlek!!- Kiált fel. -

- Bazdmeg! Kilyuggatta a lábam!- Üvöltöztem teli torokból. A gyilkos eközben meg már kilépet az ajtóján és azt be is zárta. - Hát ez kurva jó...- Közben Rose Mary holtestén feküdt és sírt. -

- Hééé Rose minden rendben?- Igen hülye kérdés volt, de nem olt jobb ötletem, hogy mivel nyissak. -

- Szerinted?!!.- Nézet fel véres fejjel .- Megölte érted!! Meghalt!!

- Rose figyelj, én nem vagyok a clichék embere, de basszus....

- Ezt, hogy érted?- Nézet rám eléggé mérgesen. -

- Mindegy hagyjuk. - Megpróbáltam felkelni, de nem tudtam lábra állni. - Segítenél?

- Dave Kurvára nem mindegy!!A barátomról beszélsz!

- Tudom, de meghalt és gondolom, ki akarsz jutni élve nem igaz?

- Ki, de vele akartam és nem számít, tudom,hogy mióta az öcséd meghalt senkit se engedsz közel magadhoz...

- Na na na na na állj le!Kérlek magyarázd meg,honnan tudod a nevem és honnan tudsz az öcsémről?

- Számít ez most valamit?

- Nekem igen az öcsémről és rólam van szó.

- Dave tudod, szarul esik,hogy elfejlettél....

- Nagyszerű mire kéne, emlékezek?

- Az iskolára és az öcséd temetésére... .- Amint ezt kimondta kinyíltak az ajtóink. - Szerintem én most megyek is.... Légy jó Mary. - Hajolt oda hozzá. - Helyetted is ki fogok jutni....

- Várj már! Tudni akarom, miért ismersz vagy honét. Kérlek..mond el...

- Már elmondtam én többet nem segíthetek talán csak ennyit. - Hajolt oda a fülemhez.-"Térj vissza"....- Ezután pedig belépet a szobájába és az ajtaja becsukódott...

A szoba végén kinyílt az ajtó. Az ajtóból erős zörejek törtek elő. A sötétben egy alak rajzolódott ki. Rajta is maszk volt, de ő más volt nem ugyan az. A maszkja egy matt fehér arc volt.