Szapora lett a lélegeztem.Akárhova néztem vagy a sötét folyadék volt szerteszét a szobában vagy sötét falak voltak körülöttünk. Közben a többiek kiáltásai sem segített,hogy nyugodt tudjak maradni. Rose a földön volt szinte a teljes ideg összeroppanás szélén.A sötét nyálka lassan elérte a gyerek tetemet és beborította.Minden pillanatban azt éreztem,hogy valami vagy valaki figyel minket.Majd egy halk susogást hallottam a fülemnél.
-Oly rég...várok már erre a napra...
-Ki van ott?!-Fordultam hátra,de senki se volt mögöttem.A susogást megint magam mögül hallottam.-
-Olyan régóta szerettem volna...játszani veled.
-Ez cseppet sem vicces!-Kaptam vissza fejem a másik oldalra,de megint nem volt ott senki.A susogást még mind hallottam,de most minden irányból.-
-Mond csak...te is akarsz velem játszani?Mond akarsz?Kérlek játssz velem...
-Nem tudom mi vagy te,de nem szállok bele a...-Hirtelen egy nagy ütés éreztem a hátam közepén ami a földre lökött.-Ah...nagyszerű...Rose jól vagy?
-Megleszek...Dave ez a valami...egy szellem?
-Szellemek nem léteznek ez biztosan valami játék...-Amint ezt kimondtam a falból egy kis koponya bukkant elő.Nem volt rajta se hús se bőr.A szája mozgott és olyan volt,mintha beszélni.
-Nem...szellemek tényleg nem léteznek.Ahogy démonok és kísértetek sem.-Majd leesett a földre gurult egy darabig és a koporsó előtt megállt.-
-Ez kezd...súlyos lenni...-Kezdtem hátrálni Rose kezét fogva,hogy magam után húzzam.-A többieket nem hagyhatjuk itt.Valamit muszáj tennünk.
-Mégis mit akarsz tenni?Nem látod mi ez itt?Ez már nem emberi.
-Olcsó trükkök ezek csak.Nem hiszek...én nem hiszek a szellemekben.
Ezután a mondatom után Rose belelépet a fekete sűrűn folyó valamibe.Az ráragadt a lábára és nem engedte el.Lassan kezdett feljebb mászni a lábán és a földre rántotta.-
-Rose!-nyúltam utána,de megint elkapott hátulról valami és előre estem a koporsó elé.Az előttem lévő sötétség szertefoszlott,mintha nem akarnak engem bekebelezni.Ellenben Roset és a többieket beterítette és nem hagyta őket mozogni.
-Dave...menj innen amíg lehet.-Vágta fájdalmasan hozzám Joshua.-
-Mégis,hogy hagyhatnálak itt titeket?Ne hülyéskedjetek.
-Te...nem láttad amit mi...Az a valami...nem emberi.-Szólt hozzám Lola is.-
Nagy nehezen felkeltem és újra talpra sikerült állnom.Körbe néztem és a helyzetünk eléggé kilátástalan volt.Dühömben felrúgtam a koporsót ami darabokra tört.
-Nem tudom ki vagy mi vagy.De kezd elegem lenni ezekből az idióta játékokból!
-Igen...?
A hang hallatán megdermedtem és a vér is megfagyott az ereimben.Most éreztem egy szúrós tekintett magamon.A hátam mögött.Ez nem olyan volt,mint az eddigiek.Ez most teljesen biztos volt,hogy van ott valaki.Vagy talán valami.Becsuktam a szemem és megfordultam.Lassan elkezdtem eloszlatni a sötétséget a szemeimből és beengedni a halvány fényeket.Ami előttem állt az valami leírhatatlan volt.Egy kisfiú volt aki a föld fele nézett.A testén egy hatalmas keréknyom húzódott végig.A gyengécske halvány mozgásának minden mozzanatában ropogtak a csontjai.A haja és a bőre halvány volt és szürke.A hátából fekete nyúlványok álltak ki amik kezekben végződtek.A kezében csak egy egyszerű konyhakést tartott,amit erősen szorongatott.Nyeltem egyet,mert a szemét nem láttam.Mély levegőt vettem és egyet hátra léptem.A kezeimet és a fogaimat is összeszorítottam,mert nem akartam elhinni amit látok.Lassan a fejét is elkezdte felemelni és felém nézett.Az arcán nem volt semmi.Teljesen érzéketlen.Nem lehetett leolvasni semmit róla.A szemei feketék voltak és szinte láttam magam benne.Láttam ahogy remegtem.A teljes szobát beláttam azzal a sötét kerek szemein keresztül. Pont olyan üres és sötét volt maga a lény ami előttem állt.Én...lefagytam,nem tudtam levegőt venni.A szemei egyenesen szúrták a mellkasom.Égették a testemet.Elkezdtem izzadni ami nem segített nyugodnak maradni.A lény lassan felemelte a kezét és rám mutatott.A szájára lassan egy enyhe mosoly ült ki és kivillantak a fogai.Teljesen feketét voltak.Az elsők élesek voltak akár csak a pengék.Elfordított a fejét oldalra és csak vizslatott.Tovább hátráltam,hogy minél messzebb kerüljek tőle.
أنت تقرأ
24
رعبÁtlagos este volt ez mindenkinek,míg az egész át nem fordult egy rémálommá... "A játék elindult és a tét nem más,mint a túlélés"
