24

32. rész

  Sally és én már elég szép távolságot tettünk meg.Nagyjából olyan 20-25 métert mehetünk miközben az életünket jelentő kis pislákoló fénycsóvákat védtük.Haladtunk a sötét folyosókon ketten és a halvány árnyékok és hangok legkisebb szöszzenésére is összeszorult a torkunk.Van itt valami ami csak arra vár,hogy elvegye a fényünk.A falakon néhol kis kéz és láb lenyomatok voltak.Nem akarom tudni kit kínoztak meg ezen a folyosón. Sally kicsit közelebb jött hozzám és belém karolt.

-Nagyon félelmetes ez a hely...ki akarok jutni végre élve...

-Mindenki így van ezzel Sally...ki fogsz jutni...Biztos vagyok benne...

-Én nem vagyok ebben annyira...-Nézett a gyertyájára ami már meglehetősen aprócska volt,ám még mindig nagyobb,mint az enyém...-

-Ne aggódj Dave...biztosan túl fogod élni te is.Ebben viszont egészen biztos is vagyok.-Mosolygott.

-Honét veszed ezeket a szép tündér meséket?-Nevettem kicsit.-

-Nem egyszer segítettél már és mentetél meg másokat.Ráadásul a személyiséged sem vesztes alkat.Mellé még ott van az a tény,hogy téged különlegesnek tartanak.

-Nem vagyok jobb vagy különlegesebb,mint itt bárki más.Nem gondolom,hogy egyenlő esélyeink vannak.Vagy hogy bárkinek megvan a biztos esélye,hogy túlélje.

-Szerintem meg túl pesszimista vagy.Én is az voltam mikor nem vettek fel...aztán újra megpróbáltam. Közben keményebben tanultam és másodszor az egyik legjobb felvételit írtam.

-Ez nem egy felvételi vizsga Sally...Hidd el azt szívesen írnám most,minthogy itt legyek...Szeretnék végre hazatérni.

-Mindenki...de sajnos sokan nem fognak már...

-Nem akarom,hogy még valakiről el keljen ezt mondanom...Elvették a barátaimat...ismeretleneket is akik nem tettek talán semmi rosszat.Olyanokat is elvennének akiket csak most ismertem meg.

-Megértem mit érzel...de nem szeretné-.....

   Sally megbotlott valamiben és hirtelen a  földre esett.gyorsan igyekeztem elkapni,de a gyertya nagyon útban volt a kezemben. Nagy nehezen egy kézzel "elkaptam" és a gyertyák sem aludtak el.Körbe néztem és valami halvány négykézláb járó kutyaszerű lényt láttam.Valamit húzott a földön maga után vagy inkább valamiket.Gyorsan a gyertyát közelebb vinnem hozzá csak egy halvány fekete szempárt kaptam el a fénnyel,majd eltűnt a folyosón.Gyorsan felsegítettem Sally-t amint tisztábbnak tűnt a hely.

-Jól vagy?Nagyon megütötted magad?

-Nem jól leszek...nincs gond...köszi szépen...azt hittem végem...

-Mondtam.Nem akarom,hogy még bárki más meghaljon itt.Ehhez foggal körömmel ragaszkodok most.

-Nem kell ez.Nem vagy te valami szuperhős,hogy ilyen ígéreteket tegyél...

-Nem vagyok az.Nem is biztos,hogy megtartom,de ha nem törekszem rá akkor,meg minek akarjak addig hős lenni nem?-Mosolyogtam.-Gyerünk tovább már látom a folyosó végét.

-Rendben van...

  Folyattuk az utunk és az ajtó a folyosó végi kanyarban két másik alig pislákoló fénycsóva volt. Nagy nehezen beértük a többieket.tanácstalanul álltak egy ajtó előtt.

-Skacok miért álltatok meg?Nem kéne haladnunk?Nemsokára elfogy a gyertyánk is...

-Szeretnénk Dave,de ezt nézd meg....

  Amint az ajtóhoz léptem egy furcsa szerkezeted láttam rajta.Az ajtó csak akkor nyílik ki,ha a kis lámpáját bevilágítjuk. Egy kiszorítás lógott egy átlátszó kis kábelen ami a "lámpát" is megvilágítana.A bökkenő az volt,hogy a lámpa eléréséhez a gyertyát a kábelbe fel kell nyomni.Ott pedig légüres térbe kerülne.Aki meggyújts a zsinórt annak kialszik a lángja és azzal együtt az élete is.

-Nem tudom mit lehetne kezdeni ezzel.Gondoltam rá,hogy valahogy kihúzom,de nem fér bele az ujjam.A gyertya pedig nem fér bele,csak ha  utána bennragad a viasztól...

-Ez nem jelent jót...megint egy öngyilkos feladat?

  Ahogy ott álltunk lassan elfogyott a viaszom a gyertyámról és már csap perceim lehetek hátra vagy annyi sem már...

-Nem tudom skacok...,de gyorsan kéne egy megoldás,mert kezd lejárni az időm...

-Dave kitalálunk valamit...de nem tudom mit.Nem kéne meghalnia már senki másnak.

-Ha bent a ragad a gyertyám a légüres térben...akkor így úgyis meghalok nem?-Vetettem fel.-Nekem van hátra a legkevesebb.Szóval mit veszíthetek...

-Dave ne legyél hülye...Nem kell meghalnod.-Lépett oda Joshua.-Kitalálunk valamit.Nem kell mindig minden akadálynál ott ragadnia valakinek...Ez őrültség...Lassan elfogyunk és te most akarsz meghalni?

-Elfogynunk...Joshua...te egy zseni vagy.-Néztem a gyertyámra ami mér alig pislákolt.Gyorsan a csőbe nyomtam és mivel nagyjából teljesen leégett róla a viasz könnyű volt meggyújtani a fonalat és nem is ragadt oda.-Jólvan mindjárt meglesz ez...már csak el kell érnie a a lámpást..

  Bizakodtam,de a fényem egyre halványabban pislákolt.Tudtam,hogy nem igazán fog kitartani amíg eléri a lámpást.Erre a többiek fogták a maguk gyertyáját és az én kis maradékomhoz tették a lángjukat.

-Ahogy mind mondtuk.-Szólt először Joshua.-

-Senkit sem fogunk.-Folytatta Lola.-

-Hátra hagyni.Főleg nem téged.-Fejezte be Sally.-

-Mert egy csapat vagyunk...-Vágtam rá.A tűz elérte a lámpást ami kigyullad és mindenki szabadon mehetett a kivilágított szobába.Megmenekültünk.Legalábbis egyenlőre..Ki tudja még mi vár ránk.

  Amint a szobába beléptünk az három fele vált.Három tábla is volt mindegyik úthoz.A felfele vezető lépcsőn az áll,hogy: "Happy End" A lefele vezetőn az "Dead End" és az ajtón ami a falban volt és nem tudni merre ment csak ennyi volt: "End"