24

I.

  

  Ugyanolyan péntek este volt, mint a többi. Munkának vége, haverokkal és pár munkatársammal lementünk egyet a városba "lazulás" címszó alatt, hogy az éjszaka kiadjuk a fáradt gőzt és esetleg pár szép leánnyal is összetalálkozzunk. Öten mentünk végül le a közeli bárba, ahol a terv csak egy egyszeri kis ivászat és némi szórakozás volt. Olyan este tíz lehetett mikor végre elértünk a helyszínre ahol mindenki megkapta a maga feladatát. Én azonnal a játék gépek felé vettem az irányt, hiszen mondhatni az én feladatom bejáratni őket. Robert volt az, aki az első kört hozta, és amíg a gépek közt szórakoztunk csak hagytuk telni az időt. Bár én kicsit távolabb maradtam a többiektől, hogy a gépeket mind kipróbálhassam.

Nem igazán volt nehézség egyik játékban sem így egy olyan fél óra után inkább visszamentem a már félig részeg társaságomhoz. Leültem Tony és Robert közé, akik még viszonylag józanok voltak. Tony mindig is egy igazán mulatságos személy volt. Szeretett kitűnni a tömegből. Pár napja heccből be is festette a haját fehérre, hogy ezzel is egyedi megjelenést szerezzen magának és persze azoknak, akikkel mutatkozott. A szeme pedig eléggé különleges zöld színű volt, ami ugyan nem ritka egy helyen, de a fehér hajával nagyon érdekes és egyedi látvány volt. A rajta lévő fekete csíkos ing, az egyszerű szakadt nadrág és sportcipő átlagosnak hathat manapság, de a haja is elég volt, hogy kitűnjön a tömegből. Ugyan külsőleg szeretett kilógni, sose vágott fel semmire. Becsületes és szavahihető ember. Erkölcsösnek ismertem meg, bár mint mindenkinek más ő sem egy ma született bárány, ahogy annak lennie kell. Robert kicsit másabb, mint Tony. Ő nem igazán szereti a társaságot vagyis, de, csak mindeközben kissé magának való. Ő ilyen inkább otthon maradós és sorozat nézős fazon. Most is kész csoda, hogy eljött velünk. Haja sötétbarnás árnyalata elég hétköznapi. Robert az egyszerű viseletek híve egy egyszerűbb kapucnis pulóver vörösen pompázó színben. Egy farmer nadrág se nem szakadt se nem szűkített. Sosem fizetne olyan gatyáért, ami szállítás közben kiszakadt, vagy amiben az idézem „tojásszaggató" varrást használják. .Bár ebben a részben igazat is tudok adni neki. Az asztalnál már állt a bár a másik három többnyire már eszét vesztett haverom fetrengett és kissé hangosan kacagtak is főként a munkán vagy a főnökön. A kocsma zene mondjuk hála égnek elnyomta a csorda hangot, amit produkáltak. Gondoltam kicsit eljátszom a magányos farkast és odamegyek a pulthoz és kérek valami frissítőt. Leültem azokra a tipikus nagy lábú, de az ülőke kicsi bárszékekre. Rendeltem egy vodka narancsot, és amíg vártam, hogy elkészüljön, Tony lepett meg hátulról.

- Te Hallooooood Roberték elmentek ki hááányni ez tökre poén megnézed? - Kacag egyet hangosan, de oly módon, hogy majdnem neki is sikerül beszállni a versenyükbe. - Gondoltam, nem hagyhatod kiii! Ütette a vállamra a kezét. Megütött kicsit az alkohol szag is, ami áradt már belőle. -

- Nem köszi, hogy gondoltál rám, de inkább kihagynám, ha lehet... - Mondtam kicsit megrökönyödve. -

- Te tudod, én kimegyek röhögni rajtuuuk! - Ahogyan ezt mondta bejött Robert is. -

- Skacok ez a buli igazán pörög, pont, úgy ahogyan én. - Mondta Robert kacagva miközben elkezdett kicsit pörögni is. -

- Szerintem, üljetek le és kicsit nyugi jó? Megköszönném. Totál leégetitek magatokat meg engem. -

- Ajh Dave enged már ki kicsit a gőzt nah. - mondta nyájasan Tony, de mintha Robert is hasonló hangnemben válaszolt volna ugyanígy. -

- Inkább menjünk akkor ki és nézzük, mi van a többiekkel. – Vetettem fel végül, majd mikor a pultos is megérkezett a rendelésemmel elindult kifelé. -