24

23. rész

     Felébredtem...Furcsa,de hirtelen ez az érzés...ez a szó ugrott be nekem.Egy pillanatra lefagytam. Rose furcsán nézett rám...Robert pedig az életért küzdött.Túl sok szenvedést láttam már. Viszont vicces....,hogy bármikor véget lehetne vetni neki nem?Csak bevállalsz valami örültségét és hagyod,hogy megtörténjen...Nem titkolom,sok dolgot kell megbánom...Felébredtem,de nem látok,nem látom a kiúttat innen élve a többiekkel.Vért...vért azt látok és gyötrelmet.Egy egyszerű sikolyt,mint mikor hagytam még,hogy az megtörténjen...Borzalmas bátyó Vagy testvér volnék?Nem tudom miért pont most kezd el aggasztani...vagy miért most kezdek el bűnbánatot tanúsítani...Soha nem mentem ki hozzá.Csak akkor a temetésén voltam ott akkor sem sokáig.Egyszerűen nem tudtam a szemébe nézni a sírjára tekinteni.Úgy éreztem nem,nincs jogom ezek utána bocsánatot kérnem.Vicces Rose ő emlékezett is rám...Pedig én őt elfelejtetem.Jobban belegondolva arról a napról és..az öcsémről mindent el akartam felejteni.Megkövezni való dolog,de...Felébredtem .Előszór még érdekeltek a többiek,de...Mióta itt vagyok..mióta látom és a halál szinte a torkomat szorongatja,elfogott a közöny irántuk. Robertért is aggódnom kéne és akarok is,de nem megy...Szörnyeteg lennék?Vagy...mindig is az lettem volna? Felébredtem...és még mindig egy dolgot tudtam biztosra.Rose...Robert,Joshua a többiek és még én is innen élve nem távozhatunk....Végre felébredtem?

    Egy kopogás hallatszott,majd egy sikoly. Rose volt az.Én még kicsit szédült voltam.Nem tudom mi ütött belém alig láttam.Mindenki elhúzódott a sarokba.Egy kezet láttam csak aki felém közeledett.Hirtelen a földre kerültem és egy erős szúrást éreztem az arcomon.Biztosan fejbe vágtak.Az ajtó felé néztem ami nyitva volt.Egy testesebb alak egy lányt vitt a vállán. "Dave segíts!" Ezt kiabálta. Rose hangjára emlékeztetett,de sokkal torzabb volt.Mélyebb és nyújtott.A földön fekve a ketrecek felé néztem.A sarokban egy gyerek állt.Furcsán nézett ki a teste közepénél lévő felső rész teljesen lefele lógott.Azt suttogta: "Nem sokára találkozunk". A hátam mögött vér fröccsenését hallottam.Egy autó dudáját és egy újabb sikolyt.A kép végig homályos volt.Lassan kitisztult és Robertet és Jameset láttam.Tisztán hallottam a beszédjüket..

-Ne James ne baromkodj!

-Ki kell jutnotok és mást már nem tudok.Csak kolonc vagyok!

-Meg tudjuk oldani,ha akarjuk!

-Robert...én már megoldottam...

   Csattanás és James sikolya. Erőteljesen hallottam ahogyan fröcsög a vér.Minden egyes cseppet ahogy földre ér.El fog vérezni...

-Most már Menj! Már nem vagyunk összekötve! Mentsd meg a többieket!

-És veled mi lesz?!

-A bokám és a karom oda...szóval...khm...

  Újabb cseppeket hallok...Nem tudom,miért.A gyerek továbbra is a sarokban állt.A termet James sikolya,vérének cseppenései és egy alig hallható gyerek nevetés töltötte be.Legalábbis én ezeket hallottam..Lehet hallucinálok vagy csak lassan megörülök...Mindegy melyik...nem akarom egyiket sem...Lehunytam a szemem.Mire kinyitottam a gyerek előttem állt. Leguggolt és rám nézett.Minden homályos volt,de ő nem...tisztán láttam ki ő.Az öccsén.Sírt és nevetett.

-Bátyó...ne haragudj rám...azt akartam,hogy foglalkozz velem....,de én nem ezt akartam....Bocsáss meg....Bocsáss meg...

   Ezek után eltűnt a szemem elöl,amint újra lehunytam a szemem.Tisztán láttam mindent.James láb és kar nélkül vérzett a padlón. Robertnek sikerült kimenekülni,de James...James meghalt...Vagyis inkább csak haldoklott. Rengeteg vért veszített...Robert felvette a kulcsot ami ott lógott a falon és leszedte a bilincset a kezeiről.Egy  másik kulcs az ajtó mellett volt felakasztva.Egy miniatűr kard volt a végén.Elvette,majd kinyitotta a másik ajtót is.Kissé recsegve,de kinyílt előtte. Cseppet fellélegeztem,mikor láttam,hogy biztonságban van.Belépett a szobába,majd az ajtó bezárult.A mi oldalunkon lévő ajtó is kinyílt,de  a szoba üres volt és Robert sehol sem volt. Rendkívül kicsi volt és nem ment el addig ameddig Robert ajtaja volt. Robert eltűnt...Csapdába csalták.Az egész elején még tomboltam volna miatta,de most már inkább csak belül elfojtva teszem ezt.Körbe néztem a csapaton .Rose sem volt sehol.Aggódnom kéne?Bárki ezt tenné,de nekem nem megy,mármint nem úgy ahogy másnak.Láttam már halált szenvedést és vesztetem el barátokat.Valamiért egy újabb veszteség kevésbé hatna meg.Persze aggódtam értük,hiszen fontosak nekem,de mégsem tulajdonítottam különös figyelmet ennek az érzésnek.Inkább elkezdtem a szobát vizsgálni és a legújabb akadályt amit nekünk szántak.A szoba a végén a már megszokott papír fecni várt ránk,de egy "vicces" csavarral.