24

19. rész

-Nos....Mond milyen érzés?

-Mély levegőt vesz.-Borzalmas...de akkor sem fogok az életemért rimánkodni...ne is várd...

-Ez nem elvárás...butus...ez lehetőség....

-Lehetőség adok neked,hogy megdögölj...-Mondta fogcsikorgatva.-

-Nem nem....ez nem így megy.-Ránt ki egy nagyobb darabot a hátából.-Mi nálunk a hús tűr én beszélek.

-Neked csak egy cafat élő húskupac vagyok...igaz?

-Nem...egy élő húskupac vagy amit cafatokra fogok szedni..

-Máris sokkal szebben hangzik...

-Szerintem is.-Szúrja bele a kését megint.-Még mindig nem sikítasz nekem?

-Inkább a halál.

-Az lesz a végén csak az még odébb van..-Kacag.-

-Még mindig nem félek tőled...

-Újabb darabot fejt le a hátából.-Azt mondod?

-A félelem és a fájdalom nem ugyan az...-Remegett miközben ezt mondta.-

-Tudom,de ha az egyik felüti a fejét a másik is hamar követi..

-Ez baromság...

Tényleg az.Fejt le még több húst a hátáról.-De mégis....annyira...de annyira....furcsa nem?

-Micsoda?-Nyög fájdalmasa.-

-Hát ez az egész hely.Itt vagy szenvedsz és nem érted miért..

-De te talán igen?

-Az a legviccesebb...hogy én sem tudom miért csinálom ezt.-Tépi le a maradék húst is.- Csak egyszerűen csinálom,mert valami kellemesen bizsergető érzést érzek itt hátul a tarkómon. Teszi oda a kezét.-Mintha azt akarná,hogy még...MÉG...MÉÉÉÉÉG!! csináljam..A gyilkosság olyan,mint egy drog egyszer kipróbálod újra akarod..,mert üdítő....mert felpezsdít,mert élvezed...

-Szimplán csak egy elborult elméjű elmebeteg vagy....semmi más...

-Túl egyszerűen látod a dolgokat...Mindig ez van...az emberek nem értenek meg...Mondjuk mielőtt megértenének már darabokban vannak.-Kacag.-

-Beteg egy humorod van...

-Nem vicc,humor vagy valami túlzás ez....egyszerűen ennyi...azért teszem,mert élvezem..sajnos minden egyes gyilkosság egyre kevesebb jó érzést hoz maga után,míg elmúlik teljesen ez a pezsdítő érzés...

-Gusztustalan vagy...

-Köszönöm,de szebbet is mondtak már.-Feszíti fel az első bordát.-Sikíts!!

-Remegve visszafolytja a sikolyát.-Nem....

-Meg foglak törni téged....ne aggódj emiatt..

-Tudom,hogy megfogsz....ez nem kérdés...,de nem hagyom könnyen...

-Mond csak...-Feszít fel gy újabb bordát.-Nem gondolod,hogy ez nem az a pillanat amikor te írod a szabályokat?-Újabbat és újabbat feszít fel.-

-Már halk nyögéseket is elereszt.-Tudom....nem én írom...,de....-Szuszog.-Én...jobb szeretek a saját szabályaim szerint játszani...

-Még egy csigolyát ránt ki ropogva tördelve ki a gerincoszlopából.-Tehát a te szabályaid szerint...-Vesz fel egy kalapácsot.-Mi van,ha én is mellőzöm az utasításaimat?

-Tedd azt...Légy szabad...

-Akkor bizony meghalsz...

-Így is úgyis meghalok már nem mindegy...?