24

34. Rész

   Az ajtót nem mertem vagy talán nem is akartam kinyitni,hiszen mégiscsak olyan dolog várhat mögötte amit a legrosszabb rémálmom sem akarnék látni.A szoba ami elém tárult egy kicsi kis szoba volt.A tartalma egy kis régi emeletes ágy,egy íróasztal,egy kopott szőnyeg,egy ablak ami a falra van szerelve,pár kicsi plüss állatka és középen egy kis fából készült szék.A szék sőt az egész szoba üres volt és szokatlanul hideg.Bár hallható volt valami halk susogás és légzés,de nem tudtam kivenni honnét vagy kitől jöhet.A kezembe tartottam a kést a másikkal pedig rátapadtam a pisztolyra,hogy minél előbb tudjak reagálni bármire ami meg akarna ölni vagy sebezni.

     A halk lihegés után mentem körbe nézni.Minden léptem után a szoba öreg és korhadt padlója reccsent egyet.Furcsa is volt a sok kő és tégla alapzat után valami "élőn" lépkedni.A hang a falba csak éppen belevájt kis szekrényből jött.Az ajtaja nem is volt felszerelve semmi csak állt egymagában enyhén a falnak dőlve. Nagyjából 3-4 lépésre lehettem már csak a korhadt falaptól.Gyorsan félre löktem és a pisztolyt a résre szegeztem.Senki nem volt a szekrénynek szánt kis sarokban.Nyeltem egy nagyobb falatott és zsebre vágtam a lőfegyvert.Bár senki sem volt a szobában mégsem voltam nyugodt és biztos abban,hogy ez így is van.Nem volt sok hely vagy lehetőség,hogy hova menjek még. Leguggoltam és benéztem a romos szekrénynek a mélyére.A fal része teljesen ki volt szedve és csak pár korhadt fadarab és némi szemét tartotta meg.Jobb híján pár rúgást és nyomás után kitörtem egy kis lyukat és úgy másztam át a fal túl oldalára.Egy hosszú szoba tárult elém ami teljesen és rendesen karban volt tartva.A szoba végéig nem láttam el,mert a világítás nem igazán működött.A távolból minden bizonnyal a szoba végéről halk tapsot hallottam,majd szépen lassan a fények is elkezdték bevilágítani a szobát egészen annak a négy sarkáig.Egy nagy leterített valami mellett állt arcán a jól ismert koponya mintázatú maszk és a sötét bőrkabátja.

-Mit...mit is mondjak ezek után?Remek,remek műsor volt. Valószínűleg az eddigi legjobb.Szerinted nem?Dave?

-Nem értem neked ebben mi a szórakoztató vagy a jó,de abban biztos vagyok,hogy amit tetetek az borzalmas és embertelen.

-Oh ugyan már...Annyi kicsi vagy éppen nagy bűn kering ebben az apró kisi világban.A borzalmas az,hogy ezt is elfelejtik egyszer.Az ember ilyen.

-Nem hiszem,hogy valaha el tudom felejteni ami itt történt.-Összeszorítom a kezemet.-Gyilkosok vagytok és az igazságszolgáltatást én fogom rajtatok elvégezni.-Húztam elő a pisztolyt.-

-Oh ahj...Micsoda sablonos történet.Hőst akarsz játszani?Igazságosztót?Ne viccelj velem aki gyilkol abban nem létezik az igazság.Éppen ezért az akit ti Istenek neveztek sem több egy elnyomó senkinél.

-Nem értem,hogy ezek mégis vagy hogyan jönnek ide.Elegem van,hogy játszol az emberekkel,mint valami társas játéknak a bábijaival.

-Ahj...Dave nem foglak és nem is akarlak meggyőzni arról mégis hol van a hiba a gondolkodásodban.Ez az egész csak szórakozás és némi cirkusz a népnek,mint a gladiátor játékok.Nos viszont megígértem,hogy lassan elkezdjük a végjátékot.Minden játékot be kell fejezni egyszer,mert különben nincs értelme elkezdeni.-Ropogtatta ki az ujjait.-Tudod igazán vicces utolsó játékot találtunk ki neked.

-Reméltem,hogy egy pillanatra megfeledkeztek rólam.Nem vagyok hajlandó tovább a kis játékaitoknak a bábjának lenni.Befejezem ezt végre.Megfizettek minden elvett életért akiknek a vére a kezetekhez tapad.

-Akkor köszönj az új játékomnak.-Lerántotta a leplet és Rose volt alatta teljesen mozdulatlanul a mellkasán egy furcsa pengés szerkezettel.-A játékunk egyszerű és mégis nagyszerű.Meg akarsz ölni?Nyugodtan.Viszont a hölgyön lévő kis mellviselet átdöfi a lány szívét azonnal amint az én szívem megáll.Untatnálak a részletekkel szívesen,hogy mégis mi van a szerkezet mögött,de nem ez a lényeg.

-Leveszem róla azt az izét és utána pedig veled is végzek!Nem fog egy ilyen kis akadály megállítani ebben.-Rántottam elő a késeket remegő kézzel tartva.-

-Akkor szerintem tegyük a dolgokat érdekesebbé...-Csettintett ami miatt halk pittyegést vette kezdetét.-A pittyegés szépen gyorsulni fog,majd ha hirtelen folyamatos lesz akkor bizony a halálom nélkül is átdöfik a lány szívét.Bár te ezt úgysem fogod megélni...-Lekapja hátán lévő táskát amiből csak egy machete-ét és egy Tec-9-es SMG fegyvert húz ki.-Akkor játszunk.

   Lassan sétált felém,magabiztosan,mint aki már tudja biztosan,hogy nyert.Kicsit hátrálva a pengéket szorítva Rose-re néztem. Könnyedén le tudnék lépni.Soha nem bocsátanám meg magamnak,ha most hagynám őt meghalni...Ideges lettem és csak a közeledő Skullt néztem.

-Tudod lehet,hogy te vagy az erősebb és a tapasztaltabb,de...-Néztem a szemei közé.-Ez nem jelenti azt,hogy erősebb is vagy nálam.-Az egyik kést egyenesen felé hajítottam,amit ő a saját pengéjével hárított.Közben én már a másikkal a kezemben rohantam felé,hogy megsebezhessem.-

-Ahj...ne nevettess...-A fegyverével a lábamba lőtt amivel egy kisebb távot csúszva estem a földre.Szerencsére a kés elég közel ért földre Rose lábánál.-Nem akarom,hogy ilyen gyorsan vége legyen.Reméltem,hogy szórakoztatóbb leszel...tényleg...kár érted Dave...

-Ne temess még ilyen korán...-Előhúztam a pisztoly és rálőttem.A vállát sikerült eltalálni amire egyből rá is kapott.Gyorsan addig a földön kúszva igyekeztem közelebb kerülni Rose-hoz.Közben éreztem magamon Skull tekintetét is.Mintha direkt hagyná magát.-

-Arról nem volt szó,hogy pisztolyod is lesz.Ez kezd érdekes lenni mégiscsak.-Kiropogtatta a nyakát is.-Mutasd meg nekem,hogy mennyire is vagy elszánt a...szeretteid iránt.-Lassan elértem Rose székéhez és ráfogtam a lábára.-

-Rose...Rose ...-Rázogattam a bokájánál,de nem reagált.-Ne aggódj...nem hagylak itt meghalni...-Tápászkodtam fel beletámaszkodva.-Nem akarok még több barátot elveszíteni...

-Hmmm...sablonos...-Megint belém lőtt ezúttal a kezembe.-Te nem ilyen vagy...mutasd meg nekem végre milyen amikor igazán harcolsz.Amikor igazán azt az oldaladat mutatod...-Újabb lövést kaptam az oldalamba.-Ne keljen ilyen gyorsan megölnöm téged...