24

31. rész.

   A csapat vagyis inkább csak ami maradt belőlünk a nagy mészárlások után,tudta jól,hogy valami "játék" ismét az utunkba fog kerülni.Közel egymáshoz óvatosan igyekeztünk végighaladni a folyosón.A falakon ahogy beljebb haladtunk vérfoltok a földön itt-ott elszórva maradványokat láthatunk a régi társainkból nagy eséllyel.Én Joshua haladtunk elöl a többiek mögöttünk igyekeztek lehetőleg nem hátráltatni vagy csak túlélni.A folyosó egy forduló után egy másik valamivel rövidebb és talán tisztább úttal nyílt tovább.Az ajtón egy furcsa kis kép volt.Legalábbis annak tűnt távolról.Egy egyszerűbb gyerek rajz.Ismét megfontoltan kis léptekkel közelítettünk az ajtóhoz.Egy kis fekete emberszerű valami volt.Térdelve rajzolták meg a szeméből pedig,mintha valami folyna.Az ajtó befelé nyílt,tehát felénk.Kinyitottuk és az ajtó túl felén egy másik kép volt rajzolva.Az alak még mindig sírt ezúttal viszont rengeteg másik hasonló emberszerű paca is volt körülötte.Még mindig térdelve sírt,de ezúttal valamik kiálltak a hátából.Nem érettük a képeket nagyon vagyis inkább nem akartuk...

-Nem tudom mi folyik itt,de szerintem lassan vége lesz..-Jegyezte meg Joshua.-

-Remélem is.Nem tudom még mennyit bírok el ebből az egészből...-Vágta rá Sally.-

  Nem sokat akartunk beszélni.Ki akart mindenki jutni innen.Persze lehet éppen fogva tartónk véres kezei közé sétálunk,de nem volt jobb vagy más út.A falakon letépet tapéta,lebomlott vakolat és itt-ott néhány félve kikandikáló tégla volt.A földön szakadt szőnyeg darabok.Az újabb folyosó végén ezúttal egy felírat volt."Start"....

  Ha valamit terveztek biztosan innentől kezdve meglátjuk,hogy milyen borzalmat találtak mindenkinek.Némi bizonytalansággal a szemükben megfogtam a kilincsit és lassan lenyomtam.Valami kattant.Nem tudom pontosan mi,de nem tűnt jónak.Egy hirtelen ötlettől vezérelve gyorsan kilöktem az ajtót,de semmi nem történt.Egy szobaféleségbe nyílt amiben szinte vaksötét volt.Az ajtót egy gyorsan kivert tégla darabjával kitámasztottuk és bementünk.Az a kevés fény ami beszűrődött. csak pár vérfoltot világított meg.Ahogy mindenki beért Sally felkiáltott.

-Bazdki!Valami súrolta a lábamat....Bazdki!Bazdki!Bazdki!-Menjünk innen  ki végre!

-Nyugi mindjárt vége...nemsokára vége!-Rázta fel kicsit Joshua.-Nem lesz baj.-Fogta meg a vállát.-Nem hal meg már senki...

  Amint ezt a szót kimondta az ajtó elkezdett becsukódni. A tégla amivel kitámasztottuk a folyosóra volt rúgva. Katy állt a legközelebb hozzá és szinte azonnal odarohant,hogy megfogja.

-Nincs baj...ne csukódott be...-Mosolygott kicsit félve aztán a folyosó fényei is kialudtak.Teljesen vaksötétben voltunk és mindenki azonnal összeugrott Katy-t kivéve.ő még mindig makacsul fogta az ajtót.

-Katy gyere ide gyorsan!-Rivallt rá a semmibe Lola.-

-Hülyéskedsz?Ha ez az ajtó becsukódik ki tudja milyen borzalmak kezdnek ebben a szobában.Mindig így kezdődtek.Az ajtót bevágták....és már tudtad,hogy vagy meghalsz...

  Itt kicsit hallható volt,hogy nyelt egyet.Vártunk néhány másodpercet,de nem hallottuk,hogy szólt volna.

-Katy...?-Kérdeztem utána kicsit,majd az ajtó felé közeledtem.Valami egészen furcsa halk hangot hallottam.Furcsa nyammogó hangok jöttek a az ajtó irányából.Közelebb lépkedtem és egy kisebb tócsába léptem.

-Ez meg...mégis mi a fasz...?-Lehajoltam,hogy a kezemmel megnézzem.Vér volt.Az ajtó be volt csukva és a vak sötétben csak egy kis árnyékot láttam,ami a szoba széle felé tartott irdatlan iramban.

-Dave mi az?-Lépet mögém Joshua.-

-Nem látom tisztán,de ez a kezem vér...-Kicsit közelebb léptem az ajtóhoz és valami puha dologba rúgtam bele.-Szerintem ez Katy...-Hajolok le,hogy megnézzem,de brutális módon véres volt tapintásból.Végig tapogattam a nyakáig,ahol egy hatalmas harapás nyomott találtam.-Valami...átharapta a torkát...

   Amint ezt kimondtam egy a már jól ismert ócska TV-közül a szoba sarkában bekapcsolt és már egészen látható módon lehetett látni,hogy Katyt valami tejesen szétrágta.Legalábbis itt-ott.A TV-ben Skull egy egyszerűbb karos székben ült összetett kézzel.

-Kedves maradék játékszerem.Szeretnék egy utolsó nagy próbát még játszani veletek mielőtt győztest hirdetnénk.A szabályok egyszerűek lesznek.Mondom is gyorsan amíg el nem felejtem.Az ajtónk mögött mindenki találni fog egy gyertyát és egy gyufát.Mindenki kapni fog egyet névvel ellátva.Nem mindenki kap ugyanolyan.Valakinek rövidebb jár.A játék menete is egyszerű lesz.A gyertya jelképezze az életeteket,ha az kialszik az akkor annak gazdája is meghal egy szerencsétlen balesetben...Hasonlóan Katy-hez.-Itt kicsit feltámaszkodik.-A pályán amit végig kell mennetek nincsenek halálos csapdák,csakis szellőzök amikből természetesen levegő is fog áramlani.Akkor a csavar a végére.Egymás gyertyájának elfújása ér sőt valakinek kötelező lesz.-Nevetett kicsit.-Illetve az utolsó könnyítés. A pályán az első halál után a többiek már biztonságosan átkelhetnek az utolsó szobába ahol a győztest felavatjuk.Sok sikert  minden kedves tesztalanyuknak.-Ezután a TV kikapcsolt és az ajtó kinyílt.

  Egy kis pislákoló lámpa világított nekünk,hogy el tudjuk kezdeni a játékot.Mindenkinek más mennyiségű viasza volt.Nekem volt a legkevesebb.Így nekem kell,majd  a legjobban sietnem.Mindenki látta,hogy eléggé előnytelenül indulok.

-Nincs baj Dave...megoldjuk valahogy.-Tette a vállamra a kezét Joshua.-

-Mindig megoldottuk valahogy nem igaz?-Kacagtam keserédesen.-

  Gyorsan meggyújtottam a gyertyámat,majd mindenki más követte a példám.A fények kialudtak és csakis a pislákoló kis lángcsóvák világítottak utat.Lassan süvítő hangokat is hallani lehetett ami arra utalt,hogy a levegő is elkezdett áramlani.A lángok a kis szellők miatt ide-oda csapongtak.A többiek előre mentek én kicsi igyekeztem lemaradni,hogyha esetleg nem nyerek ne essek kísértésbe. Sally mégis lemaradt velem.

-Mit csinálsz?

-Nos veled tartok.Ugyan nem mindig voltál velem valami kedves azért mégiscsak igyekeztél.Nem hagylak itt téged.A többieknek is megmondtam.-Mondta Mosolyogva.-

-Köszönöm...sokat jelent.

-Ne köszönd.Ez természetes.barátok vagyunk.vagyis...inkább csak sorstársak.Enyém a második legkisebb szóval...

-Értelek...Nos remélem sikerül azért kijutnia mindenkinek...

-Biztosan...egy csapat vagyunk...vagyis...

-Katy...

-Tudod már engem sem hatnak meg annyira a halottak látványa...Lassan kicsit érzéketlennek érzem magam...

-Ismerős...,de nincs mit tenni egy ilyen helyen.Hozzá szoksz a halálhoz...

   Ahogy beszéltünk elértünk az első szellőzőkhöz. Háttal menve egymást oldalról takarva védtük a gyertyáinkat.Tudtuk,hogy nekünk van a legkevesebb időnk a pálya teljesítésére,de mégis azért kicsit nyugodtan mentünk a halványan erősödő szellők között....