24

II.

A nő sikított és erőteljesen vergődött az asztalon, a sok hatás és a fájdalom láthatóan már most a határait feszegetik. A maszkos ember újabb és újabb ütéseket mért a hölgy csuklójára egészen addig, amíg az le nem vált a karjáról és a földön landolva az éppen arra járó egerek nem kezdtek rajta falatozni, nagy örömmel. A leesett darabot, mintha csak egy kis semmiség volna, elrúgta a szoba sarkába, majd új eszköz után kezdet nézni.

Elkezdtem azon agyalni, hogyan szökjek meg, még azelőtt, hogy ez a rémség az é ajtómon kopogtatna. Nem láttam rá igazán esélyt. Az ajtóm tömör vasból van, egy kis ablakon lehetne csak kinézni. A szék a padlóhoz volt szögezve, így még összetörni sem nagyon tudnám. Pár pillanat telt el és a szemem megint a képernyőre ragadt, látván az újonnan alakuló történéseket. Lánc csörgést hallottam, majd mikor újra látni lehetett az álarcost láttam, hogy egy ostorszerű láncokból álló valamit húz és von maga után. Kicsit jobban megnézve még azt is látni lehetett, hogy nem csak egy egyszerű ostorról volt szó. Néhol itt-ott kikandikált pár szög vagy vasdarab. Élesebb-tompább részek voltak, hogy a lehető legjobban tépjék és szabdalják annak a bőrét és húsát, akit megcsap vele. A nő is és én is tudtam, hogy borzasztó jelenetek elé nézzünk. A láncok csörrenése abba maradt, a maszkos a kezét megemelte és egyenesen a nő oldalába csapott. A láncokon lévő barázdák nem engedték el a nő húsát és bőrét. A nő fejére lépve tépte ki azt a testéből, ami nem kevés bőrt és pár kisebb húsdarabot is magával vitt. Mondani sem kell, a nő ismételten vérfagyasztó sikolyokban tört ki. Az álarcos ezek után szeretett volna még a már így is vérében fuldokló hölgyre mérni pár ütést, de a nőn már- már alig látszottak az élet apróbb jelei is. A vérveszteség és a sok rendesen kikezdte és kezdi felmondani a szolgálatot a szervezet. A gyilkos közelebb hajolva vizslatta meg játékszerét, majd ismét a hátsó asztalhoz lépett, ahonnét egy injekciós tűvel tért vissza. Kicsit megpöcögtette, majd nemes egyszerűséggel a nő mellkasába állította. Azonnal ismét mintha csak visszatért volna az életbe pár pillanat után ismét jajveszékelt.

- Adrenalin...- Mondtam magamban- Ez a beteg fasz csak szimplán csak szórakozik.. .- Aztán egy halk félelem és kétségbeesés megtölt, nyomott kacaj csúszott ki rajtam. - Egy kibaszott horror film kelős közepébe estem. Ez valami fenomenális... - Ahogy ezt mormogtam hirtelen a sikítás abba maradt. Ránéztem a képernyőre és a nőnek bekötötte a száját. Karjaiba vette és a sarokba dobta. A sarokban a nő próbált felállni, de nem tudott. Valószínűleg eltört a bokája vagy nem volt már elég ereje hozzá.

A gyilkos kezében egy pisztolyszerű valami volt, de cseppet sem emlékeztetett semmi olyasmire. A nőre szegezte egy kattanást hallani és a nő vállába egy hatalmas szöget lőtt ki, ami át is fúródott rajta teljesen. Sikítás és lövések hangja hallatszik, és egyszer hirtelen elhallgatnak. A szobában csak egy sarokban fekvő hulla és egy nagyon nyugodt álarcos gyilkos volt. Mögötte pedig a kis játszóasztalkája. A vértócsa egyre nagyobb a szobában. Odalép a hullához, akinek a fejéből nem egy szög állt ki és inkább emlékeztetett egy sündisznóra, mint egykor emberi fejre. A gyilkos elébe lépett, és könnyedén kicsavarta a helyéről a fejet. Ropogott kicsit a csont a hűs tépődött és már le is szedte. A fejet egy kampóra tűzte a hátára dobta és kivitte a szobából. Az ajtó bezárult, majd sötétség lett a szobában. A Tv-k sarkában a felírat: "END" és kikapcsoltak. A lámpák is kikapcsoltak és csak az egyre közelgő lépéseit hallottam, ahogy a sötétben reszkettem. Hallottam, ahogy a kését húzza végig a falon. Hallottam, ahogy csöpög a vér. Hallottam, ahogy másik ordibálnak segítségért. A lépések váratlanul negáltak. Az ajtómra néztem és ott állt. Engem nézett, vagyis csak annyit láttam, hogy felém néz, figyel és vizslat, mintha kinézett volna magának már az elejétől kezdve.

Kopogtat, mintha csak udvariasságból tartana itt. Kulcsforgatást hallok és az ajtóm kinyílik. A villanyok felkapcsoltak és a Tv-k is. Megijedtem tudtam, hogy én jövök, de annak így nem lenne értelme. Akkor minek az a sok Tv vagy a sorszámok. Ahogy gondolkodtam lassan a hátam mögé lépkedett hátán a vérben csobogó női fejjel. A fejet fölém tartotta. Becsuktam a szemem és hagytam, hogy a vér végigcsurogjon rajtam. A Tv-k megint lekapcsoltak. És a fejet az ölembe rakta. Elvágta a köteleimet és egy papírt adott a kezembe, amin ez állt: "Nyisd ki". A kezem rettentően fájtak a szoros kötések miatt. Elkezdtem a fejet vizsgálni, de nem igazán nyúltam hozzá. Fejbe vágott és siettetően a fejre mutatott, majd a bevágásra a fejénél. Odaraktam az ujjam pont beleillet. Végig húztam. Ahogy haladtam végig onnét kifolyt a megmaradt vér is és az ujjam szép lassan nyitotta fel a koponyát. Úgy csúszott végig akadálymentesen, mint vajon a kés. Lassan kezdtem végig érni és már éreztem, hogy nem fog tetszeni a látvány. Miután az ujjammal "kinyitottam" a fejet lassan levettem a nem kívánatos részt. Meglepett, mert nem volt ott semmi. Az agya nem volt a helyén. Csak egy másik papirost találtam. Megfogtam és vér ellenére is látható volt benne az írás: "A szájában". Enyhe undorral és hányingerrel betettem a kezem a szájába és egyre mélyebbre kezdtem kotorászni benne. Soha nem csináltam ennél gusztustalanabb dolgot az életemben és nem hiszem, hogy valaha is, újra sikerülni fog ezt űberelni. Lassan a torok bejáratánál járok, amikor valamibe beleakad a kezem. Rámarkoltam és elkezdtem kihúzni. Mikor végre kiért a kezem és megláttam mi az, amit kihúzok kicsit meglepődtem. Egy kis műanyag katona volt olyan, amivel a gyerekek szoktak játszani. Zöld színű volt kezében egy gépfegyver. Éppen tüzelt valamire, mint a legtöbb hasonló társa. Az álarcos a fejet lelökte az ölemből, hogy mindenki jól lássa azt, ami a kezemben van. A Televíziókon is látni lehetett. A gyilkos megsimogatta a fejemet és eloldotta a lábaimat is jutalombon talán. Egy újabb papírt adott a kezembe. Ez állt rajta:+válasz egy számot 2-23-ig".Elkezdtem gondolkodni, hogy mi lehet ez. Csapda, esetleg valami mocskos trükk. Mi van, ha ezzel megölök valakit. Mi van, ha valami mást jelent ez. Nem tutira a következő áldozatot kell kiválasztanom neki. Sietősnek tűnt, mert megint noszogatni kezdett ezúttal már a kezében lévő kés élével böködött, egyelőre gyengéden. Nem tudom, mit tehetnék, mindenki látja és hallja, amit mondok, de végül kinyögtem.

-Öt...- Ez az a szoba ahol Tony ült még mindig eszmélet nélkül. Reméltem, hogy így nem fog sokat szenvedni majd. Mély levegőt vettem és vissza adtam a papírt. Elvette, majd az ajtó felé indult. Nem mertem megmozdulni csak vártam, hogy elmenjen végre. Ismét sötétség lett, amint kilépett ekkor realizálódott bennem, hogy éppen a vágóhídra küldtem az egyik barátomat „kegyelemből".

Leültem egy sarokba és a fejemet fogtam, halálra ítéltem a saját barátomat. Ráadásul mindenki látta és hallotta. Csak utána esett le, hogy se az ítéletemet, se a katonát, se azt, hogy egyáltalán bejött senki se látta, hiszen mindenkinek csak az előtte levőkről van képernyője. Akkor mire volt ez jó? Megfélemlítés vagy vannak mások utánam. Az a katona mégis mit akar jelenteni. Nem igazán tudtam aludni, gondolkoztam. Pár óra elteltével, újra kinyílt az ajtó. Nem mozdult, úgy tettem, mintha aludnék. Nem láttam tisztán mit csinálhat, de nem is érdekelt. Kit akarok becsapni. Igenis érdekelt. Elment a szoba végére, ott ledobott valamit és elindult vissza ki. Felálltam és odasétáltam a szoba végére. Tapogatózni kezdtem és végül nedves ruhadarabokat kezdtem érezni. Ahogy vizsgáltam az új holmit a Tv-k felkapcsoltak és utánuk a villanyok is. Az új hozomány egy hulla volt a kezében egy papirossal. Kikaptam a kezéből és megnéztem mi van ráírva: "Katonaság".A hulla másik kezében persze, hogy egy másik kis műanyag harcos volt.

Gyorsan a Tévékhez futottam és láttam, hogy mindenki megkapta az üzenetet. A képernyőkön az ötödik szobára néztem és ott csak egy plusz tv volt, amin magamat láttam. Nagy kő esett le a szívemről és kicsit megnyugodtam egészen addig a pillanatig, amíg nem nyílt ki Tony ajtaja.