Lélektelen

6. fejezet

Ezek után lekellet ülnöm.
Agyam folyamatosan kattogott, miután Cam közölte velem, hogy nem csak a suliban fog boldogítani hanem már az otthonomban is. Mi jöhet még?! Minden agysejtem járt, megfájdult a fejem.
Becsuktam magam mögött az ajtót majd hátammal neki dőltem. Lecsúsztam a földig. Most mi a fenét kezdjek magammal? Ekkor az előszoba folyosóján megjelent egy lény melyet csak én láthatok. Nem voltam képes figyelmen kívül hagyni elveszett-aggódó tekintetét. Közelebb lebegett hozzám. Félelem járta át minden porcikámat.
-Te vagy az! - mondta reszelős hangon. Egy női entitás. Próbáltam beleolvadni az ajtóba. Féltem. Tőlük mindig is féltem, de megpróbáltam leplezni. Ereimben megfagyott a vér. Ahogy közelebb jött, észrevettem hogy ő más mint a többi. Nem voltak rajta semmi sebek, hegek, amiket én már megszoktam.
- Ki vagyok én? - kérdeztem hívatlan vendégemet. Reszkettem a félelemtől.
- Te vagy az! Te vagy az a lány... -mondta elcsukló hangon. Egy mukkot sem értettem belőle. Mit akar tőlem? Legszívesebben elküldtem volna, de valami azt súgta, hogy valami fontosat akar közölni velem. -Te vagy az a lány aki már kicselezte kétszer a Halált!
-Tessék? Halál? Mit akarsz ezzel mondani nekem? - könnyeim potyogtak némán a félelemtől.
- Elfog jönni hozzád! Eljött az idő! - mondta bizarr hanggal, majd a szemem előtt eltűnt. Ez meg mégis mit jelentsen? Hamarosan megfogok halni? Biztos voltam benne, hogy ezt üzenetnek szánták. Majdnem két hónapja vagyok Moorefieldben és máris kezdek megőrülni. Hát nem szuper állás? Betelt a pohár. Valami hétköznapit szeretnék csinálni. Beth. Gyorsan felugrottam a földről, kezemmel letöröltem a könnycseppjeimet. Átmentem a nappaliban hagyott Huawei telefonomhoz és gyorsan dobtam egy üzenetet Bethnek. Aztán Blakenek. Nem sokkal később válaszokat kaptam.
Beth üzenete: Persze csajszi! Pár perc és érkezek! Blake jön?
Megnéztem Blake üzenetét.
Blake üzenete: Most szívatsz? Persze szivi! Egy kis pletyka nem ártana, kiürült a tarsolyom. :D
Megkönnyebbülve tettem a telefont a farmerom farzsebébe. 

*

Csengettek. Nem egészen öt perce beszéltem velük SMS-ben. Pedig az igazat megvallva, nem kis idő eljutni hozzám a kollégiumtól. Kisétáltam a konyhából és az ajtóhoz léptem. Lenyomtam a kilincset, és abban a pillanatban Beth ugrott a nyakamba. Szőke haja a derekáig ért.
- Miújság csajszi? - kérdezte, zafír kék szeme csak úgy csillogott a kíváncsiságtól.
- Valami hétköznapit szeretnék csinálni... - nem várta meg a mondatom végét elkezdett behúzni a nappalim kellős közepére. Ebben a pillanatban csengettek.
- Várj, kikel nyitnom az ajtót... -próbáltam ellenkezni Bethnél, de soha nem jön be.
- Blake ismeri a járást. Tudod, hogy szokott bejönni más otthonába. Ne, hogy már szakítsunk a hagyománnyal. -mondta unottan. És tényleg. Blake csengetett majd mintha az ő otthona lenne, bejött vonzó mozgásával. Barna tincsei a homlokába lógtak, barna szeme csillogott a jókedvétől.
- Persze Blake engedd csak be magad! Isten hozott! - mondtam szememet forgatva. Blake bejött a nappaliba, és felvonta a szemöldökét.
- De legalább már ismeri a csengőt - motyogta Beth majd a táskájában kezdett turkálni.
- Mind a ketten citromba haraptatok?! Mi bajotok van? Örüljetek neki, hogy nem a betörő jön be. - unottan néztünk Blakere. Blake elvigyorogta magát majd megrázta a fejét.
- Gyere csajszi, ülj ide le! - mondta Beth a földön térdelve. Leültem török ülésbe szembe vele.  Elkezdte kimanikűrözni a körmömet.
- Na figyi Jas, mi újság Cammel? - Blake hanyatt feküdt a kanapémon, és a plafont tanulmányozta. Most erre mit mondjak?!
- Ezt én szeretném hallani. - mondta Beth.
- Találkoztam vele a lépcsőházban. Tudod mi derült ki?! Itt lakik a szomszédodba Jas! Én a helyedben menten körbeugráltam volna. - Blake oldalra fordította a fejét és rám vigyorgott. Fhu de letörölném a képéről azt a vigyort! Beth keze megállt, majd felnézett.
- Hogy micsoda? Cam a szomszédod lett? Most ugye ugratsz csajszi? Ezt eddig miért nem mondtad? - kérdezte csillogó szemmel Beth.
- Még mielőtt egy csomó kérdéssel megtámadtok, felvilágosítalak benneteket, hogy én is az imént tudtam meg, ezért is kértem, hogy jöjjetek el hozzám, mert teljesen ki vagyok borulva miatta. - mondtam. Beth együtt érzően bólintott. Blaketől kevésbé együtt érző reakciót kaptam. Miután kiröhögte magát gyilkos pillantással jutalmaztuk meg a reakcióját. Menten abbahagyta.
- Mi történt még? - tudakolta Beth.
- Fura hangokat hallottam a folyosóról, kimentem. Rájöttem hogy házi buli folyik a szomszédban. Aztán egyszer csak kijött egy srác futva egy tengerimalaccal a kezében. És ekkor kijött egy másik. Cam volt az. Mondta hogy mától itt lakik. Én pedig sokkot kaptam. - mondtam. Lenéztem. Beth már mindjárt kész mindkét kezemmel.
- Én a helyedben lesmároltam volna. Sőt... - Kezdte Blake a mondókáját.
- Blake! - figyelmeztető pillantást vetetettem felé.
- Igen Jas? Figyelj! Minden egyetemista lány álma, te pedig nem veszed észre, hogy próbál közeledni feléd? Ne legyen már ennyire elmászva az eszed Jas! - Blake felült és a szemembe nézett. Beth dühösen fújt egyet.
- Neked ne legyen elmászva az eszed Blake! Tudtommal nem így kellene közeledni egy lányhoz, még ha tetszik is. - Beth gyilkos pillantást vetett Blake felé.
- Ti lányok ugyan olyanok vagytok... - nem figyelve Blakere a faliórára pillantottam. Hajnali fél egy. Ekkor a nappali bolt íve alatt megpillantottam valamit, valakit. Smaragd zöld szeme világított, feje közömbös volt. Állt ott a bolt ívnek támaszkodva.
- Cam? - kérdeztem meglepődve. Blake és Beth egyszerre néztek rám és követték tekintetemet.
- Te miről beszélsz? - kérdezték egyszerre. A vér kifutott az arcomból. Ha ők nem látták akkor... NEM! Cam nem lehetett szellem! Más volt a helyzet. Ő körül nem volt füstös valami aminek lennie kellene. Valami nem stimmelt. Biztos voltam benne hogy nem képzelődöm, nem ment el a józan eszem. Legalább is remélem. Ha nem látják a többiek, és nem szellem, akkor még is mi a fene akar lenni? Hirtelen Camet elnyelte a föld. Felszívódott. Mi a fészkes fene?? Hiszen még Cam élt, legalábbis nagyon remélni tudtam, hogy még él. Egy dologban biztos voltam. Nem képzelődtem, Cam itt volt.