Lélektelen

23. fejezet

Ryan fejét óvatosan megfogtam, és ölembe fektettem a fejét. Egyenletes szívdobogás hallatszott a mellkasában, ennek hallatára óriási kő esett le a szívemről.
- Édes istenem! - Nem volt eszméleténél, ezért mellkasára hajtottam a fejemet. 
Cam lépte át a szoba küszöbét.
- Ezek szerint még él - nézett rám enyhe fél mosolyra húzta száját.
- Nem tudom milyen súlyos a sérülés ezért, most azonnal kórházba kell vinnünk - hangom kétségbeeséstől volt elveszett.
Cam leguggolt mellém.
- Nem kell ide kórház elég az angyalok segítsége. Biztos vagyok benne, hogy apukád is segíteni akar rajta - nézett egyenesen a szemembe. Ennek hatására szívem kihagyott egy ütemet. Muszáj volt felhoznom a témát.
- Ezek szerint apu angyal? Ő is harcolt? Láthatom őt? - dadogtam és az a tudat hogy apu jó helyre került szívig megnyugtatott.
- Apukád nagyon tiszta lélek Jas. Mindig a szerettei az elsők számára - Kezébe vette arcomat - ezt tisztelem benne. Mikor a Menny értesült róla, hogy gyermeke születik vagyis te, mindig meglátogattam. Nem azért mert elérkezett az ideje, azért mert ő volt az egyetlen lélek akiben megbíztam, kíváncsi voltam hogy az utódja is ugyan tiszta lélekkel bír mint ő. Apukádtól örököltél szinte mindent, mert neki erősebb volt az ereje. Láttam ahogy felcseperedtél, láttam azt is ahogy először szerelmes lettél, láttam minden örömöt és bánatot amit az élet okozott neked. Az a nap mikor meghalt édesapád... számomra is borzalmas volt mikor hozzá kellett mennem. Kiszabadítani téged és anyukádat a roncsból lelkileg összetört. Apád a baleset előtt megígérte velem ha ő meghal vigyázzak én rád, de soha sem hagyjam hogy belém szeressél. Amint Ryan-nel szétmentetek akkor terveztem, hogy akármennyire se akarta apád hogy a közeledben menjek muszáj volt. Már azon a napon mikor karjaimban tartottalak onnantól kezdve beléd szerettem cica. Jasmin Saunders lett az a név amit és akiért minden háborút megvívnék. Szeretlek cica... - a végére mindkettőnk szeméből könny csordult ki. Odabújtam hozzá és zokogtam mert ő volt az a valaki aki valójában megtudta érteni a helyzetem míg más alig tudott. Döbbenet, hisz ő volt az aki anyu és apu mellett ismert a legjobban. Kezdetek kezdete előtt része volt az életemnek úgy hogy én nem is tudtam róla.
Hirtelen a szoba ragyogott és éreztem a szeretet szellőjét . Ryan teste felemelkedett és fénylett hallottam szíve dobbanását ami ugyan az volt mint az enyém. Mellkasomra helyeztem a kezemet és ott volt az hogy rájöttem ki volt a lélektársam. Ryant és az angyalokat elnyelte a szoba. Mi maradtunk itt.
- Ryan volt a lélektársam. Az is értelmet nyert miért emlékszem én arra hogy valaki kiszed a kocsi roncsból. Valamit akkor sem értek Kaydan miért viselkedett úgy mintha ő lett volna? Ryan-nel mi lesz? Cam kezdek besokallni.... - rogytam össze és temettem a fejemet a kezembe. Sírtam mert nem értettem semmit ami velem történik.
Cam egy szót sem szólt gyengéden magához húzott és átölelt a felsőtestével.
- Nyugodj meg cicám, előbb menjünk haza hozzád, rendben? - suttogta a fülembe. - Kapaszkodj.

*

Ott álltam a lakásom előszobájában Cammel az oldalamon. Éreztem ahogy átjár az otthon szeretete.
- Fürödj le kincsem - nyomott egy puszit a homlokomra. Ilyet míg életemben nem kértem egy fiútól amit most fogok.
- Kérlek gyere velem - kérleltem és magamon is meglepődtem. mindezek után itt volt velem muszáj volt ez. Huncut mosolyra húzta telt ajkait.
- Legszívesebben itt és most megszabadítanálak a ruháidtól, de leszek udvarias és kínzó hogy nem teszem - hajolt a fülemhez - és az a nagy helyzet, hogy nem tudnék uralkodni magamon cica. 
Nem érdekelt ma este az övé akartam lenni.
- Nem érdekel Cam, ma este tiéd akarok lenni - suttogtam teli vágyakkal. Telt ajkai az enyémre tapadtak és átfogta a derekamat ezzel irányítva neki nyomott a falnak.
- Ma este Jasmine cicám az enyém leszel - duruzsolta a fülembe. - De előtte le kell magamról mosni a történteket. Sietek vissza kincsem.
Szájon csókolt és átment a saját lakására lefürdeni. Bementem a szobámba és meglepetés ért. Össze volt pakolva és ki volt mosva. Jön az a kérdés vajon ki csinálhatta ezt? Egyedül Beth-nek van bejárása és kulcsa a lakásomba.
Ki vettem a szekrényemből a ruhámat és a fehérneműmet majd fogtam egy öblítőtől illatozó törölközőt és elindultam a fürdő felé. Amint lezuhanyoztam láttam hogy az egész felső testem zöld, kék és lila ötven árnyalatát ötvözte.
- Te jó isten... ha ezt Cam meglátja... - gondolkoztam hangosan a tükörképemnek. Felöltöztem és kimentem majd láttam ahogy a folyosót rózsaszirmok hevertek amik a hálószobámig vezettek. Letettem a törölközőm és követtem a szirmok útját. Átléptem a szobám küszöbét. Gyertyák égtek mindenhol, nekem meg elállt a szavam. Camet nem láttam a szobába ezért tettem egy lépést előre. Hirtelen meleg izmos karok öleltek át hátulról. Felé fordultam.
- Ezt te csináltad? - mosolyogtam. Cam megsimogatta arcomat.
- Csak érted, mert ezen az estén csak a tiéd vagyok. Mindig a tiéd leszek - mormolta.
Válaszul szájára tapasztottam az enyémet és szenvedélyes csókkal tudattam hogy az övé vagyok. Azonnal vette az adást és megemelt majd köré fontam lábaimat. Szánk szinte egybe olvadt és egy pillanatra sem hagytuk abba. Óvatosan letett az ágyra majd a pólót áthúzta a fejemen. Számtól elkezdett lejjebb menni, nyakamtól kezdve tüzelte fel a testemet vágyakkal. Minden ruha lekerült rólunk, Cam felém tornyosult és hozzám simult. Rengeteg előjátékot alkalmazott, játszott velem, már nem bírtam. Türelmetlen lettem.
- Cam, most azonnal... - lihegtem. Óvatosan belém hatolt, azonnal csillagokat láttam.
- Szeretlek cica - mély nyögés tört fel a torkában. Egy ritmusra járt a szívunk és a testünk, ma oda adtam mindenemet neki. Elért a mennyei gyönyör és már azt sem tudtam hol vagyok. Életem legszebb estéjét töltöttem azzal akit a szívem és még a lelkem is választott. Életemet nélküle már nem tudnám elképzelni. Teljesen belé estem, ő az akiért bármire képes vagyok, ő az aki beszínezi napjaimat, mellette találtam meg önmagamat és a boldogság minden fényét.

*

Napfény töltötte meg a szobát. Egy mellkas szívdobbanására figyeltem fel, Ő feküdt itt mellettem. Mosolyt csalt az arcomra ahogy láttam aludni, legszebb látvány kora reggel. Odahajoltam és csókot nyomtam puha ajkára. Kiszálltam az ágyból és a konyhába mentem. Töltöttem egy narancs levet egy pohárba és Cam mellé tettem az éjjeli asztalra. Leültem mellé az ágy szélére. Kezemmel megsimogattam bársonyos arcát, egyszer csak a smaragd zöld szempár meglátott engem. Kezemet megfogta és hirtelen odarántott és oldalt feküdtünk egymás szemébe nézve.
- Jó reggelt kis cicám - duruzsolta - Hogy aludtál?
Megpusziltam.
- Életemben nem aludtam ilyen jól - vigyorogtam. Felkönyököltem. - Hoztam neked narancslevet.
Magához húzott.
- Köszönöm cica - nyomott egy puszit a homlokomra. - Öltözz hisz vár rád az egyetem. Nem sokára záró vizsga és szeretném ha sikeresen átmennél.
- Menni fog - nyomtam egy puszit az arcára. - Csinálok reggelit.
Azzal kiszálltam az ágyból és a konyhába igyekeztem amikor a konyhában egy alakot láttam meg hatalmas szárnyakkal.
- Á! Te jó isten... - ugrottam meg ijedtemben. Szívem sebessége megnőtt, nagyot nyeltem.
- Jas, mi az? Mi történt? - Hallatszott Cam hangja és már mögöttem is termett.
Cam álla megfeszült. Megköszörülte a torkát.
- Michael minek köszönhetem a reggeli hirtelen látogatásodat?
Az arkangyal tett egy lépést felénk.
- Baj van Halál. Aggasztó baj - jött a válasz. Felvontam a szemöldökömet.
Cam ökölbe szorította kezét.
- Miről lenne szó? - komoly hangja a fülemben csengett.
- Mielőtt Liamet megöltük volna, mondott valamit ami aggaszt minket fentieket. Velem kell jönnöd  - fordult felénk.
Cam feszült lett.
- Mit nem tudtok már megint elintézni?
- Itt nem arról van szó Halál, itt a világ sorsáról van szó - mondta és kezét nyújtotta. Cam felém fordult és kezébe vette arcomat.
- Most mennem kell mert ezek a seggfejek nem tudnak lélegezni nélkülem. Sietek vissza. Ígérem érted megyek a sulihoz rendben? - homlokomra majd a számra nyomott egy csókot. Bólintottam. Remélem majd engem is beavat a részletekbe.
Megfogták egymás kezét és a fehér fénnyel együtt eltűntek. A világ sorsa aggasztja az angyalokat... ez nem igazán lehet jó jel.