Lélektelen

10. fejezet

Reggeli csendet a mobilom éneklése szakította meg. Lassan kinyitottam a szememet, és az éjjeli szekrényemen tapogatóztam a telefonom után. Megmarkoltam a készüléket, és megnéztem ki hív. Blake Walter.
- Haló? - kérdeztem fáradt, álmos hangon.
- Csá Jas! Figyelj, ma eljössz Kay bulijára? Most egyeztetek mindenkivel, hogy mennyi egyetemista várható.
- Képes voltál ezért hajnalok hajnalán felhívni?
- Jas, nyolc óra. Az előadásod pedig kilenckor kezdődik. Úgyhogy jobb ha elkezdheted felemelni a bájos kis popókádat, nehogy elkéss - próbálta leplezni a nevetését.
- Ezt nagyon megbánod Blake! - magamban már a bosszúmon járt az agyam.
- Azt majd meglátjuk! Na akkor jössz vagy sem? De ha azt elmondom amit tudok, biztosan eljössz. Úgy csináld a napodat Jas hogy este nyolckor legyél Kaynál, Bethtel. Vele már elintéztem a dolgot.
- Őt is képes voltál felhívni hajnalban? És miből gondolod hogy biztosan elmegyek, mi az oka?
- Egy, nem hajnalban volt hanem félórával ezelőtt. Kettő, már készül a partira. Csak te húzod a lóbőrt. Mikor feküdtél le tegnap, ha eddig aludtál?  Három, majd megtudod.
- Nem tudom. Az biztos hogy hajnali fél egykor még fent voltam - mert akkor találkoztam Cammel. Ebben biztos voltam. Ez volt az utolsó emlékem a tegnapról.
- Na jól van. Emeld ki magad az ágyból szivi. Még koccanunk - köszönt el.
- Szia Blake!
Bontottam a vonalat. Fejemre húztam a takarómat. Minden végtagom kimerült volt. Felnyögtem, és felültem az ágyamban. Fürdőszobába vánszorogtam, majd gyorsan lezuhanyoztam. Vissza mentem a szobámba felöltözni. Kiválasztottam egy fekete farmert és egy királykék blúzt fekete conversel. Kibontott karamell hajam a lapockám alá ért. Befújtam magam imádott parfümömmel, és már indultam is el.  Bezártam magam mögött a bejárati ajtómat.  Zajt hallottam a folyosó végéről. Tekintetem odaszegődött. Matt zárta be az ajtót.
- Szia Matt! - köszöntem oda Mattnek. A hang irányába fordult.
- Jó reggelt Jas! - köszöntött.
Parkolóban jártam mikor az autóm előtt megjelent egy lány. Más volt mint a többi szellem. Megtorpantam, és egyből felébredtem. Minek ide kávé? Félelem járta át minden fájó végtagomat.
- Miattad szegte meg a szabályokat! - morogta kísértetiesen a szellem. Hátamon égnek álltak a szőrük, kirázott a hideg. Ki szegte meg a szabályokat? És éppen miattam? Én ezt nem bírom! Válaszokat szeretnék kapni!
- Nem értelek. Ki szegte meg a szabályokat? - kérdeztem reszketve.
- A Halál - mondta reszelős hangon, majd eltűnt a szemem láttára. Én ezt már nem bírom. Ez nekem sok. A Halál? Szabályok? Két külön dimenzió. Hányszor mondjam még el, hogy válaszokat akarok?! Most azonnal.

Mire beparkoltam a suli parkolójába, nyolc ötvenhármat mutatott a kezemen pihenő karórám.
Szépen lassan igyekeztem be az egyetemre. Első órám biológia. Ez az első dolog ma reggel, aminek örülni tudok. Még szerencse, hogy a földszinten lesz. Beléptem az egyetem küszöbén, és abban a pillanatban Beth ugrott rám. Meginogva bár, de megtartottam egyensúlyomat.
- Szia Jas! - üdvözölt Beth.
- Jó reggelt Beth!
- Reggel? Tudod mikor volt már az? - felvonta a szemöldökét.
- Pontosan nyolc órakor - mondtam szememet forgatva.
- Minek ébresztő óra, ugye Jas? - ebben a pillanatban Blake jelent meg. - Ne felejtsétek el, este nyolc órakor találkozunk!
Elindultunk Bethtel az óránkra. Ahogy haladtunk a folyosón, ismerős bizsergést éreztem. Ezt most mire véljem? A terem előtt várakozó csapat egyből feltűnt nekem. Tekintetemet felemeltem és ránéztem a csapatra. Tekintetem megállt a középső srácon. Tökéletes izmos felső test, fekete hajtincsek a homlokán. Lassan felemelte a tekintetét ami smaragd zölden világított. Tetőtől talpig végig mért. Pillantásom találkozott a zöld szempárral.
Megtorpantam. Hát vissza tért? Három hét után vissza verte a rosseb? Mi a fene? Oldalánál megláttam Heather az egyetem legnagyobb cafkáját. Óriási düh fogott el. Igaza volt Blakenek. Minden egyetemista lány álma.
- Visszatért? - kérdezte Beth ugyanolyan meglepőséggel mint amit én éreztem. 
- Hát remek - morogtam. Még csak ez hiányzott a napomból. Viszont csak ő tud választ adni a kérdéseimre. Minél hamarabb beszélnem kell vele. Tudnom kell ki a Halál, tudnom kell ki vagy micsoda ő, tudnom kell ki vagy mi miért szegte meg a bizonyos szabályokat, pláne miattam.
Becsengettek. Vonultunk be a terembe. El is felejtettem, hogy ki a padtársam. A fenébe! Leültem.
Próbáltam oda figyelni a biológiára, de egyszerűen nem ment. És miért nem? Egy, itt van Cam aki mellettem ül. Kettő, válaszokat akartam. Egyszerűen nem bírtam magammal, kerestem egy papírfecnit és Camnek üzentem;
"Valamikor tudunk kettesben beszélni?" - firkantottam a cetlire. Oldalra csúsztattam a papírt Camnek. Oldalra fordította a fejét, egyből rám nézett. Pillantása végig futott a kezemen és megállapodott a kezem alatti cetlin. Elvette és már olvasta is. Pajkos mosoly ült ki az arcára. Ez ennyire vicces lett volna?
"Hát persze, cica"  - visszatolta nekem és hátradőlt. Visszatért. Kicsengettek. Cam felpattant és vonzó csípőmozgásával kiment a többiekkel a teremből. Én pedig csak ültem. Beth jött oda hozzám.
- Teljesen szét vagy csúszva csajszi - mondta megállapítóan. Igaza van.
- Az látod lehet - elkezdtem pakolni. Még két előadás és vége a napnak, alig várom. És utána jöhet a szórakozás. A buli. Jaj ne! Csak ő ne legyen ott! Könyörgöm!

*

Miután vége lett minden előadásomnak, végre beestem a küszöbömön. Délután egy óra. Ó, még van egy csomó időm! Addig belefér egy Vámpírnaplók epizód. Főztem magamnak ebédet. Majd a mosatlant beletettem a mosogatógépbe. Mosásomat is elindítottam és bekapcsoltam a plazma tévémet. Zenecsatornára pörgettem. Átmentem a szobámba, és megálltam a szekrényem előtt, kinyitottam. Aha! Meg is van! Egy kockás ing ami dögös, és egy szakadt farmer fekete magassarkúval. Precíz. Ingemet levettem, és átmentem a nappaliba kivasalni.
Miután mindennel végeztem, leültem tévét nézni.
Este hét óra. Beth bármelyik pillanatban megérkezhet. Azt hiszem elkezdek öltözni. Felvettem szerelésemet, és kopogásommal átevickéltem a fürdőbe. Mivel nem akartam felhajtást, szorosan összefogtam gyönyörű hajamat. A buli kedvéért egy kis szempillaspirál is került, így is hosszú szempilláimra. Fújtam magamra isteni parfümömből, és mire kész lettem csengettek. Remek időzítés! Boldogan nyitottam ajtót barátnőmnek. Ahogy kinyitottam az ajtómat, a látvány pofán csapott.
Beth aztán kicsípte magát. Fekete magassarkú csizma, fekete rövid szoknyával, betűrt kockás ingével és fekete bőrkabátjával állt az ajtómban.
- Nem meg mondtam, hogy nem adom fel? - kérdezte büszkén.
Ámulva néztem végig a barátnőmön.
- Hát de megmondtad. Nagyon dögös a szerelésed! - mondtam döbbenve.
- Neked is egész jó, de igy nem fogod meghódítani Cam szívét ugye tudod? Ezzel a szereléseddel...bár nem rossz.
Még hogy meghódítani?! Még mit nem!
- Nem akarok kitűnni a tömegből. És pláne nem akarom meghódítani Cam szívét.
Csak a szemét forgatta.
- Jas kinek akarsz hazudni? Láttam hogy néztél amikor megpillantottad a cafka mellett - mondta  Beth. Esküszöm jobban ismer mint én saját magamat.
- Kedvelem. Ennyi az egész. Se több se kevesebb. - mondtam határozottan. - Pillanat, hozom is a kocsikulcsomat és már mehetünk is.
Úton is voltunk Kaydan Rowe bulija felé. Állítólag, a Google térkép szerint a tengerparttal szemben van a házibuli helyszíne. Másfél óra oda az út. Beth fészkelődik amióta elindultunk. Nem tetszik ez nekem.
- Beth? Minden oké veled? - kérdeztem tőle.
- Persze. Csak izgulok Kay miatt. Biztos vagyok benne, hogy ez a szerkó ami rajtam van, biztosan megfogja majd az ízlését - mondta biztatóan.
- Úgy legyen Beth.
Egy óra múlva megérkeztünk a Blake alapján kijelölt helyszínhez. Hatalmas ház ahol már javában folyt a buli. A ház a tengerpartra nézett. Csoda szép volt, még sötétben is. Dübörgő zene, hangos sikítások. Itt vagyunk. Megérkeztünk.