Lélektelen

28. fejezet

Szinte érezhető volt a levegőben a feszültség, hallottam ahogy Michael nagyot nyelt.
- Komolyan Halál? - döntötte oldalra a fejét az angyal.
Cam szeme csak úgy csillogott.
- Teljesen. De úgy látom azért sikerült kimutatnod, hogy tartasz tőlük - hideg hangja a fülemben csengett. Csak néztem őt, szerettem őt, ő az, akiért meg tudnék halni, akiért bármire képes lennék. Miért hagyott magamra, amikor szükségem volt rá? Kezem a hasamra csúszott, majd fájós kezemmel a falhoz csúsztam.
- Azt hiszed egy arkangyalt megállíthat néhány kaszás, vagyis szállító? Nagyon tévedsz Halál, te is tudod. Ők nem tudnak engem megölni - gorombán vigyorgott.
Cam előre lépett és megállt a glóriással szemben.
- Ők lehet nem tudnak megölni, de talán ez igen - nézett farkas szemet Michael-lel, majd hirtelen előrántott egy ősi pengét mely ezüst volt és látszólag nagyon éles.
Michael megremegett és rángatózott az izma az állkapcsán. Hirtelen kék fény tört ki belőle és Camet a szembe lévő falhoz lökte erejével. Az erőtől a penge kiesett a kezéből és hozzám közel esett. Cam talpra ugrott és neki támadt az angyalnak ahogy az összes többi szállító is. A szárnyas látszólag uralta a helyzetet, de vesztésre állt, túl erőben voltak a szállítók. Rengeteg püffölés és harc, és bizony láttam, hogy a szállítók sem örök életűek. Végig néztem ahogy Michael pusztítja őket elég erősen, hatalmas puffanás és a szállítók egyenként estek össze. Az angyal már vérzett és fáradt volt már, de nem adta fel.
Mindössze hat szállító maradt harcban, láttam Camen, hogy fájdalmas neki látnia azt, hogy egyenként nézi végig mindenkinek a halálát. Tudtam, hogy ezt értem teszi és bármire képes csak, hogy biztonságban legyek. Találkozott a tekintetünk, láttam ahogy szemében könnyek gyülekeznek, legbelül félt, hogy mi fog történni.
- Elég lesz - zökkent ki Cam a szemezésünkből.
Az angyal felemelte a fejét és kezével megtörölte a vérző száját.
- Na most remélem már mi következünk - nézett a szárnyas.
- Gyenge vagy Michael, semmi esélyed ebbe már bele halnál - lépett előrébb Cam.
- Oh, igen? Én lehet nem élem túl, de több mint valószínű, hogy ő se – emelte rám a tekintetét az a szemét. Alig láttam ki a bedagadt szemeim alól, amiből némán potyogtak a könnyeim.
- Hogy érted ezt? - emelte fel a szemöldökét Cam.
Az angyal felröhögött.
- Te nem is érzed? - kérdezte.
Cam mély levegőt vett.
- Ez lehetetlen... - sziszegett.
- Semmi sem lehetetlen Halál - kacsintott – Nem születhet meg az a gyermek.
Felnézett Cam.
- Már pedig megfog – vett egy mély levegőt - mindenre lesz megoldás.
- A szülésbe bele fog halni - jött a biztató mondat. - már csak 4,5 hónapja van hátra.
Megkapaszkodtam az ottani szekrénybe és nagy fájdalmasan próbáltam felállni.
- Ennek most véget kell vetni, találok rá más módot, hogy megöljem Lucifert... - majd elindult felém az angyal.
Cam azonnal reagált, megfogta a glóriást é a falhoz vágta. Az angyal összeesett, azután felkelt és Camnek rontott. Fájdalmas csattanások ütések követték egymást, tudtam Camnek szüksége van rám. Oldalra fordítottam a fejemet, majd a szemem találkozott a pengével, ami becsúszott a könyvespolc alá. Nagy nehezen megemeltem a kezemet majd elkezdtem kúszni a polc felé. Mindjárt meglesz, éreztem, ahogy szédelgek. "Anya segítsek?" - szólt belülről valaki hozzám. Pulzusom megemelkedett és sokkot kaptam. Ezt még mindig nem értem, alig történt meg az, hogy növekedni kezdett, már hozzám szólt. Te jó ég! Ez valami rossz szappan opera. Rázott a hideg, véreztem, é legalább három helyen eltörtem a karomat. Lehet kiakadt az állam is helyéről, szóval borzalmas volt számomra, ha megkellet mozdulnom. Megpróbáltam jeleket küldeni a jövevény számára. "Segíts, hogy megmentsed apukádat" - próbáltam üzenni. Eddig semmit nem éreztem és ahogy a püffölő fiúkra néztem, láttam, hogy Cam nem áll jól az angyallal szemben. "Figyelj nem tudom, hogy, hogy működik ez, de azt tudom, hogy őt szeretem és megkell mentenem. Kérlek!"
Ekkor valami erő végig áramlott az ereimben és szétáradt a fájdalmas területekbe. Feltérdeltem és gyorsan kezembe fogtam az ősi pengét. Markolata hideg volt és érdes, és ahogy megfogtam éreztem benne azt az erőt mely arra késztetett, hogy öljem meg az angyalt.
Felálltam, és hirtelen az angyal lefogta Camet, úgy, hogy mozdulni sem tudjon.
- Már nagyon unom, hogy mindenbe bele avatkodsz, elegem van, hogy megmondod mindig mi, hogy legyen, csak, azért, mert egy embert védelmezel - morogta. Elkezdte fojtogatni Camet. - Ideje új Halál után nézni, a mostani már rohadt idegesítő.
Megfogta a fejét, és kését a mellkasához emelte.
Hirtelen azt se tudtam, mit művelek, de egy hatalmas lendülettel megmozdultam és a penge élét az angyal hátába döftem, ami a szívét is áthatolta.
- El a kezeket a szerelmemtől - sziszegtem a fülébe az angyalnak. Majd hátra léptem és teste elernyedt azzal elengedte Camet és a teste oldalra dőlt le a földre. Majd egy hatalmas kék villanással az angyal életét vesztette.
Erős émelygés miatt elvesztettem az eszméletemet majd összeestem és a földre estem. Elnyelt a belső feketeségem és a végtelen semmiség.