Lélektelen

25. fejezet

Jas szemszöge:

Kicsengettek az egyetemről és azon gondolkoztam, hogy hol a viharban lehet Cam. Ott álltam egyedül egy magam és még pár igen ijesztő lélek, akikre rá se mertem nézni. Mindig átkozom ezt a képességemet. Már mindenki haza ment, csak én vártam szerelmemet.
Már lassan egy órája vártam, de még Cam sehol nem volt. Komolyan aggódtam érte, hogy merre lehet, izzadt a tenyerem és ideges voltam.
Neszt hallottam a hátam mögött. Megpördültem a tengelyem körül és megpillantottam valakit, aki a falnak támaszkodott. Közelebb léptem.
- Cam? - kérdeztem az ismeretlent majd végig mértem. Ő nem lehet Cam. Más volt az alkata, vékonyabb, de dögös.
Halk kuncogás hallatszott. Talán valami vicceset mondtam?
- Nem épp ellenkezőleg - lépett ki a fénybe egy dús barna hajú rác. Rögtön a szemébe néztem, mélyen a mogyoró színű szemébe.
Léptem hátra.
- Ne haragudj, összekevertelek valakivel - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
- Ugyan ne mentegetőzz, bárkivel előfordul - mosolygott. Hallottam ahogy hirtelen elhalkul a szellemek nyögése, körbe néztem és egy kósza lelket se láttam. – Keresek valakit, esetleg nem tudsz segíteni nekem?
- Természetesen tudok segíteni. Kit keresel? – érdeklődtem.
- Állítólag ide jár az egyetemre, magas, jó képű és a mai nevén ismert Cameront. Nem tudod hol lehet vajon?
Felvontam a szemöldökömet.
- Ki kérdezi? – gyanakvó tekintettel fürkésztem jó képű arcát
- Oh, hát persze... – itt hagyott egy kis szünetet. – Lucifer. Örvendek a találkozásnak – kacsintott egyet.
- Úgy mint az Ördögöt? – nevettem egyet. – Ne haragudj, csak mostanában nem hallottam ilyen névről.
Lesütötte a szemét és elmosolyodott.
- Hát mivel Luciferből csak egy van – szikrázott a szeme. – És téged...
-Jasmine – vágtam bele a szavába - Cam barátnője - Zavarba jöttem, mert hát valljuk be a srác helyes volt és éreztem ahogy a vér elönti arcomat. Elkaptam tekintetemet és próbáltam nem zavarodottan viselkedni. Kínos csend telepedett ránk.
- Halálosan jó ízlése van – szeme csillogott. Éreztem ahogy ismét lángba borul az arcom.
Mélyen a szemembe nézett.
- Akkor tudod, hol van ő? - kérdezte türelmetlenkedve.
Megvontam a vállamat.
- Nem tudom – tettem az igazságomba egy ki hazugságot, mert hát tudom, merre lehet, de már itt kellene lennie.
Arckifejezése gyanakvóvá vált.
- Ti emberek elég rosszul tudtok hazudni – oldalra biccentette a fejét - halljam hol van!
Mély levegőt vettem és farkasszemet néztem vele. Majd közelebb hajoltam.
- Fo-gal-mam sincs - szótagoltam. - De ha tudnám sem mondanám el, mert a mai világban bármi megeshet.
Hátráltam, mert most már tudtam ki ez a srác és gyanítottam, hogy nem tea-délutánra akarta volna meghívni Camet. Eszem ágában sem volt elmondani Lucifernek hol van a Halál.
- Ez egy felhívás keringőre? - arcán rángatózni kezdett az izom.
Kihúztam magam.
- Veheted annak is.
Tekintetemet fürkészte majd felkacagott.
- Ez ördögien szexis volt - nézett fel a hajtincsei alól. - Most már értem mit látott benned a Halál. Vakmerőség és határozott, tiszta léleknek ki állna ellen? - kuncogott. De rohadt vicces.
- Valamint az iránta érzett szerelmed inkább rajongás. Ez a szerelem fog téged összetörni teljesen. Ő maga lesz a te végzeted - Majd ahogy ott állt egyszer csak 10 méteres szárny tűnt elő a semmiből. Gyönyörű hófehér tollas szárnya volt. Ellépett mellettem majd kinyújtotta szárnyait és egy suhogással elrepült. Megperdültem a tengelyem körül, majd a szívem nagyot dobbant. Ha itt maradt volna tuti beverem a képét. Ekkora barmot nem láttam. Ő honnan a fészkes fenébe tudná, hogy ez a szerelem lesz a végzetem? Annyira tipikus az ördögi viselkedése. Cam és köztem nagyon erős kapocs tart minket össze na és persze a szerelem. Nélküle az életem már nem lenne élet, akkor sem, ha simán hétköznapi lenne. Nem csak a testem vágy rá, hanem a lelkem mely hozzá húz napi huszonnégy órában.
Vettem egy mély levegőt és próbáltam feldolgozni az elmúlt pár perc történéseit. Megerőltettem a lábaimat é remegő kézzel a zsebembe nyúltam a slusszkulcsért. Felrántottam az ajtót, lehunytam a szemem és mély levegőt vettem. "Oké Jas, nyugi" - gondoltam magamba. Majd gyújtást adtam az autóra és kikanyarodtam az egyetem parkolójából. Beraktam valami zenét az útra, mert most nem lenne egészséges az agyamnak a gondolkodás és a rágódás.
Átadtam magam a vezetésnek és már meg is érkeztem. Ahogy felértem és a kulcsomat raktam bele a zárba, neszt hallottam bentről. A zárt nyögve kattant és benyitottam. Megrántottam a vállam. Biztos valami leesett. Ahogy felkapcsoltam a konyha lámpáját nem várt vendégtől lefejeltem az ajtófélfát.
- Auu - nyögtem. - Grace te vagy az?
Oda lépett és megfogta a fejemet.
- Gyere jegeljük le!
Fogyasztott zöldborsót fogtam a fejemen lévő púpra.
- Megijesztettél - néztem rá - mára már nem kérek több meglepetést.
- Ne haragudj Jas – hajtotta le a fejét.
- Nem tudod hol lehet Cam? - nézett egyenesen a szemembe.
Hogy mi? A saját szállítója nem tudja, hogy hol van? Aggodalmam kétszeresére nőtt, nem tudtam visszafojtani könnyeimet így lett egy kövér könnycseppből zokogás.