Lélektelen

15. fejezet

Mindenki kidüllesztett szemekkel várt a válaszomra. Csend telepedett a nappalira, kíváncsian várakoztak feleletemre. Pontosan fogalmam sem volt róla mi van köztünk, nem tudtam eldönteni. Egy biztos volt, hogy ami köztünk van az több mint egy egyszerű barátság.
- Tulajdonképpen így is fogalmazhatunk - mondtam majd akaratlanul elmosolyodtam, mert még álmomban sem gondoltam volna, hogy Cam az enyém lehet. Csak az enyém.
Beth - mint mindig - nyakamba ugrott a hírtől.
- Uram isten csajszi! Ááá! - visította Beth. Magabiztosan elvigyorogtam magam.
- Na látod szivi, végre leesett mit akar tőled a srác - mondta kacsintva Blake.
Szemem Kayra vándorolt, aki komor arccal nézett maga elé a nagy semmibe. Fogalmam sem volt mi zajlott le benne, milyen érzések. Nem tudtam mire véljem ezt a modorát. Azt hittem ő is kommentál a beszélgetésünkhöz, úgy mint a többiek. Tévedtem. Hányadjára is? Én nagy szerencsémre ezt a pillanatot megszakította, Blake mobil pittyegése. Állandóan pittyeg, nem értettem, hogy nem őrül bele.
Blake szeme nagyra nyílt, ami azt jelentette, újabb pletyka jutott a fülkagylójába.
Felvontam a szemöldököm.
- Mi az? - kérdeztem.
- Gyerekek - mondta ledöbbenve. - új csaj érkezik az egyetemre.
- És már mehetsz is húzatni vele kártyákat ha kihúzza az ászok ászát akkor az ágyak ászával lesz dolga - a bejelentésem után most először szólalt meg Kay.
Pukkadoztunk a nevetéstől.
- Meglátjuk milyen lesz a csaj. Valami normálisat akarok kifogni. Mindegyik lány ugyan olyan - merengett el Blake. Dühös pillantást küldtünk felé Bethtel.
- Na ezt kikérjük magunknak! - háborodtam fel.
- Jó tudod hogy értem.
- Na várjunk csak egy pillanatra! Na ne! Most ugye jól értem? Blake lelkizni akar! - kacagott fel Beth. Egyenként röhögtünk fel.
Szemem újra Kayra siklott aki nevetve nézett engem. Mi a franc? Ennek fele se tréfa! Kiszáradt a torkom. Nehezebbnek éreztem a levegő mennyiségét. Muszáj volt kimennem.
- Mindjárt jövök, kimegyek a konyhába - mondtam majd ki andalogtam a nappaliból át a konyhába. Nem engem kellene néznie! Mikor elmondtam, hogy Cam-mel együtt vagyunk, úgy reagált mint aki nem bírná ezt elviselni. Lehet, hogy így is van. Ó istenem, miért vagyok ilyen szerencsétlen?
Csaphoz léptem a poharammal, majd vizet öntöttem és azt egybe le is húztam. Korántsem voltam jobban. Megengedtem még egyszer a csapot, majd az arcomra fröccsen tettem a hideg átlátszó folyadékot. Kezemmel oldalra nyúltam a konyharuhához. Megtöröltem kipirosodott arcomat. Letettem, és már fordultam is volna meg amikor egy izmos kar ölelte át hátulról a derekamat. Szívverésem kihagyott egy ütemet. Minden ütő megállt bennem, földbe gyökerezett a lábam. Nem éreztem azt az ismerős aromát amitől elveszítem maradék eszemet. Ez biztosan nem lehet Cam. Bors-ciprus illat csapta pofán a szaglásomat. Ez is mennyei aroma volt. Megpördültem a tengelyem körül és legnagyobb meglepetésemre Kay-al találtam szembe magam. Szívem szaporább ritmusra kapcsolt.
Kay átfogta a derekamat és amennyire tudott magához húzott. Hitetlenkedve néztem fel Kayra mégis mi a francot művel. Gondolatom azonnal két emberre irányzott. Beth ha ezt meglátja biztosan a pokolra kíván majd. Cam ha ezt megtudja... hát, nos, fogalmam sem volt mit tenne. Lélegzet visszafojtva figyeltem Kay minden egyes lépését.
Nem szabad hagynod! Ebből nagy baj lesz!  - üzente a szívem. Nagyon is igaza volt.
- Kay te mit csinálsz? - kérdeztem suttogva.
- Pontosan tudod, hogy mit csinálok - ciprusos leheletét az arcomon éreztem. Az arcunk vészjóslóan közel volt. Menj már el!  - követelte a szívem. Agyam is beszállt a beszélgetésbe. Maradnod kell! Nagyszerű.
- Fogalmam sincsen mit csinálsz, de én már másé vagyok - rebegtem.  Kay ujja az állam vonalát kényeztette, majd szemmagasságba emelte fejemet.
- Pont ez az én legnagyobb bajom - duruzsolta.
Nem tudtam elmenni. Kay szorosabban fogott mint azelőtt nem beszélve arról, hogy földbe gyökerezett a lábam. Sokk alatt álltam, bár tudtam hogy elkel mennem, valamiért akkor sem tudtam. És amiért legszívesebben földig ástam volna magamat, hogy nagyon nagyon legbelül megnyugtatott Kay közelsége. Mocskosnak éreztem magam amiért ilyeneket érzek, és hogy ezt teszem Bethtel és Cammel.
 - Ezt nem hiszem el! Te ribanc! Menj a pokolba! - ahogy meghallottam Kay mögül az ismerős hangot, egyből elugrottunk egymástól. Bethtel találtunk szembe magunkat. Mentem elsüllyedtem szégyenemben. Beth szeméből patakoztak a könnyek, és tudtam, hogy ezt sose bocsátja meg nekem. Épp indultam volna felé megmagyarázni a dolgokat amikor ő nekifutásból akkora pofont adott, hogy lefejeltem a konyhapultot. Éles fájdalom hasított az orromba, ahogy lefejeltem és próbáltam elviselni a fájdalmat. Éreztem a belőle kifolyó folyadékot ami csepegett össze vissza. Két kezem véremtől tocsogott.
- Beth, kérlek, én ezt nem akartam, kérlek csak higgy nekem! - könyörögtem, majd ahogy köhögtem, a tenyerem tele volt vörös folyadékkal, vagyis vérrel.
- Auu - nyögött Kay.
- Megérdemeltétek! Soha a büdös életben nem akarlak titeket látni! - üvöltötte zokogva. Rám emelte a tekintetét. - Te sunyi kis lotyó! Veled ezennel végeztem. Vége a barátságunknak!
Össze törve viharzott ki a lakásomból. Kay a földön feküdt, majd felült és amint meglátta hogy vérzek egyből felpattant, és a segítségemre sietett.
- Basszus Jas! - szisszen tette Kay. Ahogy kezébe fogta az arcomat mind a két vérző kezemmel erőből ellöktem. Dúlt bennem a méreg amit szavakkal nem lehet kifejezni.
- Ne érj hozzám! Miattad történt! Te vagy az oka, hogy a legjobb barátnőm véget vetett a barátságunknak! Ez is miattad történt! - ordítottam.
Kay szégyellve hajtotta le a fejét. Majd harag csillant a szemében.
- Nem csak miattam történt - csattant fel.
Dühösen néztem rá.
- Kay, te hallottad amit az elején mondtam? Én már másé vagyok! Fogd már fel!
- De te fogd fel, hogy... - elnémult. Majd nagy levegőt vett, de hang nem jött ki a szán.
Rá néztem.
- Szerintem jobb, hogyha elmész a közelemből - mondtam, és már gyülekezzek az első könnyeim. Kay beletúrt a hajába majd elindult kifele a lakásomból.
Bennem meg a világ összes maradék darabja össze tört.
Elvesztettem a legjobb barátnőmet, csak azért mert kikezdett a kiszemeltje velem, amit persze hagytam.
Soha többé nem fog megbocsájtani, és lehet én sem magamnak.

*

Miután elveszítettem a legjobb barátnőmet és miután úgy pofon vágtak, hogy utána majdnem elvéreztem az orromból megállás nélkül jövő piros lé miatt. De az volt a legkisebb gondom most a jelenlegi helyzetemben. Egy csomag százas zsebkendővel barátkoztam meg és megállás nélkül folytak a könnyeim. Zokogtam az ágyamon ülve, az elrontott tetteimmel. Bűntudatban úszkáltam amelyből egyhamar nem fogok kiúszni. És ami hab a tortán, hogy adom ezt elő Camnek? Ha Beth így reagált akkor Camet már el sem mertem képzelni. Tüdőm szinte már könyörgött nekem, hogy hagyjam abba a zokogást, de a sebem mélyebb volt és az győzött. Újra könnybe lábadt a szemem, majd fájdalmas rázkódás rázta meg a testemet. Hirtelen az ágyam előtt Cam bukkant elő a semmiből. Ahogy megpillantottam csak egy lapát volt a tűzre. Mélyből feltörő zokogás még jobban megviselte a rimánkodó tüdőmet. Annyira fájt hogy előre dőltem és két kezembe temettem a szégyentől a fejemet. Felhúztam térdemet. Eszméletlenül fájt, hogy ezt műveltem velük. Kezemben éreztem újra a meleg folyadékot. Zsepiért nyúltam és csak tartottam. Cam egykettőre előttem ült és gyengéden megfogta kipirosodott, égett arcomat. Újabb roham járta át a testemet.
- Jas, mi történt cica? - feszült hangja csengett a fülemben, láttam ahogy arca megkeményedik  az idegességtől. Még fájdalmasan zokogtam majd karjaiba vett és biztonságosan körbe zárt izmos felsőtestével.
Csak egyre tudtam gondolni. Azt szerettem volna, ha Cam itt marad velem az örökké valóságig. Nem szólt semmit, itt volt mellettem és ez nekem bően elég volt.